Folytatni gondolom sokan tudnátok az előbb elkezdett sort. Bizony hiába tervezünk sok mindent, olykor jönnek váratlan dolgok. Péntek este még egészen nyugodtan raktam össze a hétvégére azokat a bejegyzéseket, amik kijöttek vasárnap estig. Közben viszont, még szombat reggel hatalmasat változott minden. Nem is tudom még azóta felfogni, de lehet ez így természetes. Történt ugyanis, hogy pont bevásárolni indultunk a hétvégére, amikor korán reggel jött a telefon, hogy Nagypapám meghalt. Ilyenkor az ember nem tudom mit érez, gondol, én először nem tudtam hol vagyok, vagy mit kellene csinálnom, de aztán nagyon gyorsan jött minden. Telefon az egész családnak, unokatestvéreknek, a rokonságnak, és gyorsan irány Erdély, Kolozsvár.
Ennél többet talán felesleges is lenne írni, hiszen három nap kiesett teljesen az életemből, sőt egy örökkévalóságnak tűnt az egész, de vége, tegnap hazajöttem, próbáltam aludni kicsit. Folytatódik tovább az élet, legalábbis ezt kell gondolnunk. Ami az erdélyi, falusi szokásokat illeti, nagyon durvák, az egésznek a menete nem teljesen felfogható, nem is tudnék ezekről normálisan írni, aki átélt már ilyet, az tudja miről beszélek, akik meg nem, lehet jobban jártak. Ismételni fogom magam, biztos lesznek még nehéz pillanatok, de menni kell tovább.
