Ritkán vezetik meg az embert az előzetesek, de ha sikerül nekik, akkor sokkal rosszabb a helyzet, mint két szék közül a földre ülni. Legvadabb álmomba sem gondoltam volna, hogy ennyi ismert névvel, ennyire jó helyszínnel, és elismert emberekkel a fedélzeten lehet alkotni egy ennyire pocsék filmet. Legalább egy hangosan röhögős poént vártam volna egy olyan filmtől, aminek a sztoriját Vince Vaughn írta Jon Favreau-val karöltve, de ez egyáltalán nem jött össze. Egy nem feltétlenül eredeti ötletet, ezekkel a szereplőkkel simán fel lehetett volna dobni, helyette viszont nagyon komolyan vették az egészet, és kínos párbeszédekkel töltötték meg a jeleneteket.
A történet egyébként annyi lenne, hogy van négy pár, akik már jó ideje barátok. Mindegyikük kapcsolatába/házasságába van valami probléma, de mindenki próbálja megoldani a maga módján. Egyik pár esetén azonban addig fajulnak a dolgok, hogy a válást fontolgatják, viszont előtte még részt vennének egy párterápián, ami Bora Bora-n van. Ráadásul csoportosan olcsóbb az egész, így megpróbálják elcsábítani a barátaikat is, azzal biztatva őket, hogy kipihenhetik magukat, amíg ők megpróbálják helyrehozni a kapcsolatukat. A probléma ott kezdődik, hogy a terápiákon mindenkinek részt kell vennie, ráadásul már reggel hatkor indulnak a beszélgetések, és az is kiderül, hogy valójában egyik kapcsolat sem a legjobb. A történet vége persze kitalálható az ötödik percben, és sajnos a harmincadikban sem érezzük azt, hogy bármi is tud változtatni ezen.
Vajon tipikus példája lenne a film annak, hogy ha ismert nevekkel megpakoljuk, akkor az csak sikeres lehet? Jó, nem "A" kategóriás színészekről van szó. De Vince Vaughn-nak azért köszönhetünk pár vidám percet, elég csak a Wedding Crashers-re gondolni. Vagy itt van az írótársa, John Favreau, aki bárhonnan is nézzük az Iron Man rendezője is egyben. De tudnám még sorolni, hiszen Jason Bateman már teljesen közeli ismerős, mint ahogy Kristen Bell, Kristin Davis és Nalin Akerman is. De valahogy az egész elcsúszott. A bevezetőben már írtam, hogy a történetet halálosan komolyan vették. Mindenki belefulladt a romantikus tengerbe, és egy (mondom egy) mellékszereplő sem akadt, aki esetleg feldobta volna az egészet pár poénnal. Sőt!
Igen, sőt, Jean Reno, mint a hely főnöke is csak kínos pillanatokat tudott szerezni mindenki számára. Ennyire nevetséges, és hosszú, de ugyanakkor már már izzadásig túlspírázott gondolatokat én rég hallottam a szerelem/kapcsolat fontosságáról. Ráadásul Reno mellé beraktak még John Michael Hingginst és Ken Jeong-ot is, de ezzel is hatalmas luftot rúgtak. És ami a legrosszabb, a végén sem tudtak enyhíteni ezen. Egy vígjátékra ültem be, és sírva jöttem ki, mert ez dráma volt a javából. Legalábbis számomra, nagyon nehéz volt kibírni a teljes játékidőt.
Pedig a helyszín is. A nevek mellett még ezzel is megvettek, mármint az előzetes alatt. Bora Bora mindenki nagy álma. De sajnos 5 percig éreztem azt, hogy ténylegesen ott vagyok, a többit tőlem felvehették volna bárhol, annyira lapos jeleneteket sikerült összehozni. Az ezer helyen látható eyecandy, hogy mindenki vetkőzik a parton, meg teljesen elment a szemem mellett, annyira nem tudtam élvezni a filmet.
Értékelés: Páros mellékhatás - 4/10
Minden percét sajnálom az az igazság. A lapos és átlagos romantikus történetet simán fel lehetett volna dobni, de még véletlenül sem akarták. Ráadásul a "nagy" nevek is iszonyatosan gyengék voltak. Vagy csak rossz szerepet/szöveget kaptak? Nem tudom, de valahol elgondolkodtató, hogy minek kellett ennyire telezsúfolni ezt a filmet, ha mindegyik pár ugyan oda jut el a végére? Legalább egy párbeszéd, egy poén lett volna tényleg, amire most emlékeznék, és azt mondanám, "na, ez igen".
