Eljött az az idő is, amikor végre írhatunk a filmről, hiszen hosszas várakozás után nálunk is bemutatásra kerül. Kis magyarázat ezzel kapcsolatban: 2009-ben volt a premier, emiatt is volt az lehetséges, hogy több jelölést is kapjon, így több fronton is megmérettetheti magát az Oscar szobrocskák versenyében. Nálunk, pár moziban már a hétvégén nézhető volt Jason Reitman filmje, amelyre nyugodtan rásüthetjük a one-man-show jelzőt, hiszen George Clooney viszi el a hátán a filmet.
Természetesen Clooney mellett, a történet is nagy dicséretet érdemel. Hiszen az elejétől kezdve képes leültetni az embert, és egy nagyon komoly hullámvasúton találjuk magunkat, ahol a karrier, család, magány, szeretet és szerelem is fontos szerepet kapnak. Ryan Bingham (Clooney) a munkának él. Szereti, és élvezi is minden percet. Főleg azért mert az általa unalmasnak és egyszerűnek tartott lakhelyétől folyamatosan távol lehet, repülhet egyik helyről a másikra, és közben élheti a külsőségektől teljes életét. Foglalkozását tekintve, profi "felmondó" ember. Azért kapja a fizetését, hogy cégekhez ellátogatva, kirúgja az embereket. Ráadásul tegye ezt egy olyan formában, hogy akiket kirúg, azt gondolják, az életük csak egy szakaszát zárják le, és előttük még a lehetőség.
Ryan-nak egy nagy célja van, beállítani egy olyan rekordot, amit eddig csak nagyon kevés embernek sikerült. Ezzel gyarapítva a csillogó kártyagyűjteményét, melyekkel nem csak pénzhez, hanem bebocsájtást is nyer, egy teljesen más világba. Viszont ahogy lenni szokott, ezt a világot többszörösen is megváltoztatják a nők. Egyrészt találkozik egy olyan emberrel, aki szintén a munkájának él, folyamatosan mozgásban van, és közben olykor - olykor még egymással is találkozni tudnak. Eddig elképzelhetetlennek tartotta a kapcsolatot, és egy másik személy fontosságát, de folyamatosan változik. A másik nő a munkáját sodorja veszélybe. Be akarják vezetni, hogy ne személyesen, hanem online rúgják ki az embereket. De ehhez még előtte megkapja állandó társnak a már említett Natalie-t, aki ezt a rendszert kitalálta.
Habár a történetről hosszan írtam, ne gondoljátok, hogy itt vége. Sokkal inkább csak most kezdődik. Szerintem nagyon sokan tudunk azonosulni mindazzal, amit Ryan képvisel. Az abszolút sekélyes, csak a táskájából élő embertől kezdve, szinte mindegyik a barátunk lehet. George Clooney remekül hozza a karaktert, és abszolút élvezetes a játéka. Ehhez pedig nagyon sokat tesznek hozzá a mellékszereplők is. Vera Farmiga jól alakítja a női Ryan-t, mint ahogy Anna Kendrick is remekül helyt áll. Utóbbi egyébként hatalmas meglepetés volt számomra. És több jelenet is él a fejembe vele kapcsolatban. Rendkívül jól játszik Clooney mellett és ezért mindenképpen dicséret illeti.
Viszont, mielőtt még teljesen elszállnánk, térjünk vissza a földre, és írjunk arról, hogy miért nem ez minden idők legjobb filmje. A válasz egyszerű, az előbb magasztalt és tényleg nagyon jól játszó Clooney az, aki miatt nem tökéletes ez a film. Hiába nagyon jó a történet, engem mindenképpen megfogott, hiába jók a mellékszereplők, és nagyon jól látni a karakterek fejlődését vagy állandóságát. Clooney csak azt hozza, amit tud. Kell ezt magyaráznom? Egyszerűen semmi újat nem látunk tőle. Ha nem is kisujjból, de nagyon könnyen hozza ő már ezt a karaktert. Egy éve láttuk Michael Clayton-t. Ha innen nézzük, akkor semmivel sem tesz le többet az asztalra.
Értékelés: Up in the Air - 8/10
Hiába ragadott magával a történet, hiába volt minden (majdnem) tökéletes, nem tudok erre többet adni. Bár nem említettem, de a helyszínek hangulata, a zenék is tökéletesen illettek a történetbe. Viszont ha egy kicsit is elgondolkodok a film után, rá kell jönnöm, hogy ha jó vagy jobb filmet akarok látni, akkor Clooney-nak is többet kell mutatnia. Sajnos nem elégszek már meg azzal, hogy hoz egy olyan karaktert, amit bármikor.
