A magyar cím hiánya szerintem már sok mindent elmond. 2009 egyik meglepetésfilmjével van dolgunk. Nem csak fogadtatása és a bevételek, hanem a kritikusok véleménye és a jelölések számát tekintve is. Nem az Oscar lesz az első díjátadó, ahol a legjobbak közé emelték, amit az előzetesek alapján egyáltalán nem gondoltam. Pedig csak egy kicsit kellett volna okosabbnak lenni. Egyrészt igaz történet, tehát már előnyben van, hiszen az élet írta. Másrészt az amerikai foci van a középpontban. Ráadásul egy nagy kedvenc befutását nézhetjük meg, főleg azok, akik a már korábban megjelent könyvet nem olvasták.
A történet annyi röviden, hogy van egy Big Mike nevezetű srác, aki egyrészt hatalmas, másrészt kicsit lassú, de nem hülye, harmadrészt meg nincs igazából hol laknia, és családja se nagyon van. Viszont szerencséjének is köszönhetően megismerkedik a Touhy családdal, illetve a család fejével Anne-al (Sandra Bullock), akik befogadják és egyengetni kezdik életét. Ez eddig egyszerű történetnek tűnik, de higgyétek el, egyáltalán nem az.
A feszültség, a dráma valahol ott volt a történetben, viszont ennek ellenére érezni lehetett valami pozitív sugárzást is. Nem mondom, hogy csak a rosszra tudtam gondolni, és vártam, hogy történjen valami, de nem igazán tudtam átadni magam a laza élvezetnek a történet elején. Pont azért a feszültségért, ami mint mondtam, belengte a történetet. Mit is értek ezalatt? Egy nagymenő, jól szituált pénzes család befogad egy hatalmas néger srácot, akit egyáltalán nem ismernek. Félnek a helyzettől, de ugyanakkor segíteni szeretnének neki. A múltból jövő zűrős élet mellett viszont ott van állandóan a remény, hogy valami jó is történhet Big Mike-al.
Ahogy haladt előre a történet, úgy kezdtem én is más oldalról megközelíteni a filmet. A már említett feszültség átment reménykedésbe, és egyre jobban kezdett átbillenni a mérleg nyelve a pozitív oldalra a történettel kapcsolatban. Amihez a színészek is remekül passzoltak. Big Mike, Quinton Aaron jó választás volt nagyon a szerepre, és Sandra Bullock is jól hozza a kemény de nagyon jó családfőt. Annak ellenére mondom ezt, hogy Sandra Bullock nem tartozik a kedvenceim közé.
Értékelés: The Blind Side - 7/10
Gondolkoztam a magasabb ponton, de nem kell azért elszállni. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy érzelmi töltése hatalmas a filmnek, éppen ezért a megítélését is vezérelheti ez, főleg egy amerikai néző számára. Nekem a hangulata, a megvalósítás nagyon tetszett. Hiába tudom összefoglalni egy mondatban a történetét, hiába lehet ez első nekifutásra egy tipikus "álom megvalósulása" sztori, a film végig nagyon jól adja el magát, és nem szállunk el mi sem. Hiába tudod azt, hogy mi lesz a film vége, az addig vezető út bizony nagyon rögös, éppen ezért élvezhető is.
A végére hagytam egy apró magyarázatot: a "magyar cím" hiánya? Arra gondoltam, hogy a film 2009-ben lett bemutatva, nálunk viszont még mindig nem látható, és nem is fog a mozikba kerülni. Ráadásul nagyon ritkán esik ez meg olyan filmmel, amely 200 millió feletti bevételt termelt. Nálunk nem lett volna eladható? Pedig ott vannak a jelölések. Legjobb film, legjobb színésznő. Vagy ez is kevés? Pedig nálunk is imádták Sandra Bullock-ot a Proposal-ban. Egy héten belül jön a díjátadó, ha nyerne valamit (van rá esélye egyáltalán?), akkor bekerülhet a magyar mozikba is?
