"Ritkán, de akkor nagyon!" - ezt nem magamtól idéztem, de akár én is mondhattam volna a The Blacklist Super Bowl utáni része közben, és nem, nagyon nem, jó értelemben véve. Volt már olyan érzésetek, miközben játszottatok egy játékkal, hogy legszívesebben csapkodnátok a billentyűzetet, a tv-hez vágnátok a konzol irányítóját, és sorolhatnám? Ha igen, akkor szerintem nagyjából tudjátok, hogy mit érezhetek most. De idegeskedés helyett, beszéljünk kicsit a tényekről:
- The Blacklist 1. évad maga volt a megváltás a network csatornák életében, de leginkább az NBC-nek jött be az élet az újonccal és a The Voice felvezetéssel.
- A második évadot gyorsan berendelték, mint ahogy az is hamar kiderült, az NFL közvetítések kapcsán, hogy az NBC a második évados James Spadert próbálja ki, ezzel is biztosítva azt, hogy nagyon sokat remél a sorozattól és annak folytatásától.
- A téli szünet előtt már lehetett tudni, nagyot dobva ezzel az NBC vezetésénél, hogy hétfő estéről mennek át csütörtökre és nem is lehetne ezt jobban felvezetni, mint egy Super Bowl résszel, aminek a lezárása majd csak az új napon érkezik.
- Plusz, egy nagy nevet is bedobtak a készítők, már ha Ron Perlman annak számít.
- A tervekhez képest a nézettség viszont nem volt túl acélos. Minden idők legjobban nézett döntője után "csak" 26 millióan, 8,5-ös ratinggel, maradtak a képernyők előtt.
- A legfontosabb pont pedig, innen spoileresek leszünk!
Mit is csinált itt az NBC, hogy lenyűgözze az új nézőket, főleg őket egyébként:
- az elején nagyon gyorsan bemutatta ki is ez a Raymond "Red" Reddington, mit csinált korábban, miért kell tőle félni és miért ő az egyik legveszélyesebb bűnöző
- a CIA, FBI és a háttérben működő egységek is kaptak egy gyors bemutatást
- kiderült Red miért van még életben és miért félnek tőle ennyire - ez elképzelhetően csak a core nézőknek volt jelentős.
- mint ahogy az is, hogy miért fontos Keen - de erről majd a következő részben bővebben
- volt sok akció, több karakter halála, látvány, izgalom, borzalom, vér és sorolhatnám.
DE! Ezek fent mind csak az ámítás eszközei voltak. Valójában Ron Perlman karakterétől egy percre sem ijedtem meg, és egyébként sem volt jó választás szerintem erre a részre/szerepre. Nulla élvezet volt abban, hogy behozták az egész epizódot egy zárt környezetbe. Ennyit kellett volna Ronnak fizetni, hogy nem lehetett kimenni kicsit az utcára? Borzasztó volt ez a bezártság. Mint ahogy az akciók is csak sokat beszéltünk róla, de semmi nem történt vonalon mozogtak. Rendkívül idegesített, hogy hülyének néztek minket, nézőket, a készítők. Amire egyébként a legjobb példa, pont a befejező jelenetek voltak: minden idők legkeményebb csapatát egy ember, idegből ki tud végezni, ott a hatalmas pillanat, mindenki néz mindenkire közelről, hogy igen, ő a kiválasztott, majd jönnek a bombák. Bumm, minden CGI bomba felrobbanása után, amikor sírnunk kellene, hogy kedvenc karaktereink meghaltak, egy pillanaton belül jön is az előzetes a következő részből, szintén zárt környezetben, és mindenki boldog, vagy legalább él és mozog.
Ha van alkalom valami igazán jót villantani, az most ment el a The Blacklist mellett, hatalmas ziccert hagytak ki szerintem. Folytatás csütörtökön, remélhetőleg egy sokkal jobb befejezéssel.
