Az az igazság, hogy napok óta ez van. Nem igazán tudok magamhoz térni, és iszonyatosan lementem az aljára. Nem tudok miről, hülyeség, lenne miről írni, de erőm sincs hozzá. Nem tudok mit csinálni magammal. Gondolatban már eljátszottam azzal, hogy lehetne könnyíteni magamon. De sajnos semmi nem jutott eszembe.
Én tudom mi a gond, csak most túl sok minden összejött. És igazából az a helyzet, hogy hiába volt a héten jó hangulat, és sok móka, az egészből csak a csalódás fog megmaradni, semmi más. Fura azon gondolkodni, de lehet, hogy amit jónak, esetleg a legjobbnak tart az ember, az valójában nem is az.
Az idegtől jelenleg is azzal küzdök, hogy mikor rohanok ki, hogy kirakjam azt, ami bennem van. Nem tudom hol van a kivezető út, és az a helyzet, hogy nincs is aki segítsen abban, hogy jobban érezzem magam.
Nem tudom mikor lesz jobb, és főleg mitől. Addig is, inkább nem írok semmit, majd lesz valami, olykor írok valamit, addig meg csak reménykedni tudok abban, hogy ha alszok egyet, akkor jobb lesz minden.
Még valami, rájöttem, hogy nagyon naív ember vagyok, és még mindig hiszek sőt reménykedek, nos, nem szabad, mert nincs értelme, az ember csak csalódik utána.
