Magam sem gondoltam volna, hogy végre lesz időm egy olyan filmet
megnézni, ami ma már hatalmas klasszikusnak számít. Gyorsan hozzá kell
tennem ehhez, hogy két hónappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy mi is
ez a film valójában. Ezt gyorsan elmesélem még, legalább égetem magam
kicsit. Nyáron a filmes világban nagyon sok minden a Lovagról szólt,
éppen ezért követtem azokat az oldalakat, amelyek a bevételekkel
foglalkoztak, illetve az IMDB top250-es listáját is sűrűn néztem, hogy
miként áll a film. Ekkor figyeltem fel erre, persze angol cím
alapján nagyon nem tudtam mi ez, a történetről sem tudtam semmit. Aztán
jöhetett a kereső, és kiderült minden. (Ez az a rész ahol lehet kővel
dobálni.)
A történet szerint még az 1940-es
években egy bankárt gyilkossággal vádolnak, amiért megölte feleségét,
és annak szeretőjét. A bíróság elítéli, hiába próbálja bizonyítani
ártatlanságát, és kétszeres életfogytiglant kap. Emiatt kerül tehát a Shawshank
börtönbe. Ezt a helyet sem kell szerintem nagyon bemutatni. Kegyetlen
felügyelők, jellemtelen, sikkasztó igazgató, homoszexuális börtönlakók,
és több apró dolog is nehezíti a bankárunk életét, aki pár hónap után
ismerkedik meg, illetve barátkozik össze, az akkor már 20 éve a
börtönbe lévő Red-del. Innentől viszont teljesen megváltozik az élete.
Az idő múlásával egyre jobban elfogadja a helyét, megismeri mindenki,
elkezd dolgozni, és tenni azért, hogy jobb legyen a hely, illetve segít
mindenkinek akinek csak tud. Valami táplálja benne a reményt arra, hogy
majd egyszer ismét jó és normális élete lesz a börtön falain kívül.
Igazából
azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz dolgom van, hiszen ez a film még
1994-ben került a mozikba. Akkor hét Oscar díjra jelölték, viszont azt
kell mondjam simán állja az idő porát, és már most biztos vagyok benne,
hogy időnként ezt a filmet érdemes lesz elővenni, és újra megnézni. Az
egészet ott kell kezdenem, illetve az kell mondjam, hogy Tim Robbins (Andy a bankár) nagyon jól alakítja az ártatlanul(?) börtönbe került karaktert. Mellette pedig nagyon jó választás volt Morgan Freeman
(Red), aki még narrálja is a történetet. Ők ketten azok, akik minden
pillanatban egyszerűen csak betöltik a teret, semmi hiányérzete nincs
az embernek. Ez igaz azokra a jelenetekre is, amikor akár csak egyikük
van a vásznon. Andy első megjelenésétől kezdve a börtönbe egyértelmű
volt minden. Onnantól pedig az események, számomra legalábbis
fantasztikusan alakultak. Na jó, nem kell itt nagyon elszállni, de
nagyon könnyen fel tudja venni az ember a film hangulatát. És ha ezt
sikerül megtennie, akkor minden kis apró változás, történés hatalmas
hangsúlyt fog kapni, és akár még meg is tud lepődni az ember minden
helyzetben.
Természetesen nem csak ők
ketten mozdítják előre a filmet. A mellékszereplők is nagyon
hangsúlyosak olykor, és ez sokat segített megszeretni a filmet. Bob Gunton, mint igazgató nagyon jól hozza a korábban említett önbíráskodó, sikkasztó karaktert, és Clany Brown
is nagyon jó fegyőrnek. Mindketten elég széles skálán mozognak, hiszen
egyszerre tudnak barátok és ellenségek lenni a szereplők és így Andy számára is.
Nagyon
sok filmből, amit mostanában láttam, vagy csak úgy próbál az ember
visszaemlékezni, nagyon sokszor a sztorit kritizálja. Nem jó, vagy jó
lenne ha, nem húzták volna annyira túl, vagy jobban kifejtették volna.
Az embernek mindig van egy kis hiányérzete, hogy nem tökéletes valami.
Itt viszont erről nem tudunk beszélni. Ez a két óra, a nyugisabb,
lassabb tempó ellenére egyszerűen csak elszáll. Nagyon könnyen és
gyorsan megismerjük Andyt, látjuk mire képes, mennyire nem oda való, és
azt is, hogy a börtönbe mennyire fejlődik a karaktere. Ehhez képest
pedig nagyon jó látni Red szerepét is, hiszen ő is nagyon sokat
változik. Annyit szerettem volna ezzel mondani, hogy nagy jó lenne, ha
sok ilyen filmet láthatna az ember, és most nem a konkrét történetre
gondolok, hanem arra, ahogy ez fel lett vezetve, illetve amennyire
könnyen bevezeti a nézőt a karakterek gondolataiba, és amennyire
könnyen elkezd az ember azonosulni bizonyos helyzettel, szereplővel.
Mennyire tetszett nekem a film?! 10/10! Minden magyarázat és meggondolás nélkül ez ennyit ér. Mint mondtam az elején nem tudtam, hogy mire számíthatók, azt sem, hogy most mi lesz a végén? Végig tartottam dolgoktól, izgultam, hogy most vajon mi lesz itt. Átéreztem a karakterek helyzetet, és szorítottam, hogy miként alakuljanak a dolgok. Van a filmnek egy hatalmas drámai mélypontja, amikor Andy-vel ellentétben én már minden reményemet elvesztettem, de a film újra és újra fel tudta építeni magát, és ezzel együtt az én hangulatomat. Mindenképpen nézős marad még párszor, mert abban is biztos vagyok, hogy még nagyon sok kis apróság van ebben a filmben, amire érdemes figyelni.
A
filmbeli eseményekre kicsit kitérve, nagyon jó beszélgetésék és
beszólások vannak benne. Igaz én egyenlőre csak magyarul láttam, és
mindenképpen szeretném pótolni az eredeti nyelvű megtekintést is, de ez
a szinkron szerintem jól sikerült. Bennem nagyon megmaradt az a
beszélgetés, amikor arról beszélnek, hogy ki miért van bent a börtönbe,
és mindenki ártatlannak mondja magát, illetve az ügyvédjére keni a
dolgokat. "Nem tudtad, Shawshank-ba mindenki ártatlan!" Andy megkérdezi Red-től
is, hogy mit követett el, és erre csak annyit mondd, hogy "Én vagyok az
egyetlen bűnös a...", lehet nem idéztem jól, de mint mondtam, ez a
beszélgetés nagyon megmaradt, van még több is, de az egész filmet nem
szeretném leírni.
Ha még vannak olyanok, akik nem látták a filmet, akkor mindenképpen pótolják. Én próbálom majd rávenni magam, hogy időközönként elővegyek valami régi klasszikust, amit még nem láttam, és ezzel próbáljam behozni lemaradásomat. A filmről pedig még annyit, hogy jelenleg az IMDB legjobb filmje, első helyen áll, és már nyugodtan mondhatom azt, hogy nem véletlenül.
