A nyár legnagyobb meglepetése, legalábbis szerintem. Én nem mertem volna fogadni arra, hogy ennyire sikeres lesz, de ez biztos azért van, mert nem értek az ilyen jellegű dolgok megítéléséhez. Meg igazából azon a héten, amelyiken bemutatták más dolgokra figyeltem. Én sokáig nem foglalkoztam a filmmel, de mivel oda került az év legjobbjai közé már motoszkált a gondolat bennem, hogy na majd egyszer. De ahhoz, hogy megnéztem kellett az, hogy beköszöntött az ősz, nagyon szar kedvem lett, összejött egy két dolog. Menekülni akartam, és ez került a terítékre. Az eredmény viszont még engem is meglepett. Annyira jól éreztem magam a film alatt, és mondhatni képes voltam még mosolyogni is utána. Nem erre számítottam, de most jelenleg egyik kedvencem lett.
A történet oda kanyarodik vissza, hogy 1999-ben Catherine Johnson írt egy musicalt, az ABBA korábbi dalaira építve, és hosszú éveken keresztül sikeresen játszották még a Broadway-n is. Na most ezt vették, és átültették egy filmbe. A történet szerint Sophie (Amanda Seyfried) 20 évesen éppen az esküvőjére készül, viszont nem tudja ki az apja, és ez nagyon zavarja. Éppen ezért úgy dönt, hogy anyukája naplójára építve, az esetleges apukáknak küld egy meghívót. Anyukájának Donna-nak (Meryl Streep) erről viszont semmit sem mond. Maga is meglepődik azon, hogy az elküldött három meghívó elérte célját, és mindhárom férfi megjelenik a szigeten. A bonyodalmak abból adódnak, hogy senki nem tud semmit, a férfiak nem tudják miért vannak a szigeten, Sophie nem tudja eldönteni ki az apja, Donna pedig teljesen megörül attól, hogy régi nagy szerelmei, akiket pont 20 éve nem látott, mit keresnek nála. Mutassuk be a lehetséges apákat is. Először Sam Carmichael (Pierce Brosnan), az elvált építész New York-ból, Bill (Stellan Skarsgard) a világutazó saját hajóval, és a kalandjairól írt könyvekkel és utoljára pedig Harry Bright (Colin Firth), egy bankár Londonból.
Így még nagyon nem teljes kép. Amivel boldoggá teszi a moziba látogatót, az a hely, ahol vannak. Egy gyönyörű görög sziget, ami már eleve arra készteti az embert egy esős napon, hogy jobban érezze magát. Ehhez pedig jönnek a dalok. Minden helyzetben, amikor éppen valami készülne, akkor az oda illő ABBA dalt énekelték el a színészek. Igen, a színészek, és ezzel még jobban emelik az egésznek az értékét. Ehhez pedig jönnek a görögök, a szigeten lakók, a színészekkel együtt spontán zenélni kezdenek, vagy éppen táncolnak, és ezzel olykor nagyon vidám jelenetek alakulnak ki.
Ez a film egy tökéletes nyári vígjáték, amely semmivel sem tud vagy akar több lenni, mint ami. A szereplők fantasztikusak, Amanda Seyfried, ebben a 20 éves csajos szerepben csak magával ragad. Bárki szerelmes tudna lenni, vagy éppen ellenkezőleg, ki tudna szeretni bárkiből ha őt meglátja. Maryl Streep már teljesen más kategória. Nagyon jó színész, és ehhez még nagyon jól tud énekelni is. Ehhez pedig jön az, hogy majdnem minden helyzetben kicsit túlpörgeti magát, többet ad az adott helyzetben, és ezzel csak még viccesebbé teszi az egészet. A barátnői, akik mellékszerepben, az esküvő miatt érkeztek a szigetre, szintén nagyon jól énekelnek, illetve tovább fokozzák az amúgy sem rossz hangulatot. Christine Baranski és Julie Walters, az említett két hölgy, akik korukat meghazudtolva tornácon mászkálnak, úsznak, sportolnak, na meg nagyon jól táncolnak.
Mennyire tetszett nekem a film? 8/10! Csak azért ennyi, mert nagyon kellemes meglepetés volt. Utána sokkal jobban éreztem magam. Kirántott a szürke hétköznapokból, boldoggá tett még ha nagyon kevés ideig is. A szereplők megnevettettek, nagyon jól énekeltek, és kellemes hangulatot teremtettek. Közben végig arra gondoltam, hogy vissza szeretnék menni nyaralni valamelyik szigetre. Szeretném hallani ezeket a zenéket, és kicsit kikapcsolni. Tudom, hogy ez nem lehetséges, de ha helyben akar az ember valami mentőövet, akkor ez a film megteszi. Nem csajos film, bárki jól érezheti magát rajta. És ha már hallgatta életében csak egyszer a sláger rádiót akkor elkezdenek majd mozogni kicsit a lábai ha meghallja az ismerős ritmusokat.
