A Moziünnep egyik felfedezettje volt számomra. Akkor láttam a bemutatóját, és elég sok ismerős arcot sikerült észrevennem, meg tetszett a dolog, éppen ezért akkor döntöttem el, hogy ha lesz rá lehetőség, akkor majd megnézem. Persze volt egy hatalmas aggodalom is, rossz hasonlattal élve a Worst Week-re hajazó poénoktól kicsit féltem. Pontosabban fogalmazva, féltem kicsit attól, hogy minden percben majd a "meztelen dobos" eséseit, fájdalmait fogjuk nézni. Szerencsére nem így lett.
Kellemes kis szórakozás volt ez a 100 perc. Alig értem be a filmre, viszont onnantól magával ragadott kicsit az egész. Nem is értettem, miért vannak olyan kevesen a vetítésen, de meggyőztem magam, hogy biztos én választottam rossz időpontot. Aztán tovább gondolva a dolgot, rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok ember számára ismeretlen arcok vannak a filmben.
A történet, nem szabad kihagyni, mert ez is jól ki lett találva, Fish (Rainn Wilson) egy világsiker előtt álló rock banda dobosa, viszont kirakják a csapatból, és hatalmas karriert futnak be. Fish pedig teljesen átlagos életet kényszerül élni, sőt 20 éven keresztül nem is ült dob elé. Egészen addig a napig, amikor testvérének a fia fel nem kéri, hogy játsszon velük egy bandába, mivel a dobosukat anyuka nem engedi fellépni. A csapat középiskolás, és közéjük ül be Fish, aki rögtön hozza is a kemény rocker vonalat, és köszönhetően a mai kor találmányának, a youtube-on hatalmas sikert érnek el, innentől jönnek a felkérések az élő fellépésekre. A csapat tagjai pedig egytől egyig jó fejek, Curtis (Teddy Geiger) aki mellesleg ténylegesen zenész, még gyerekkorában elhagyta apukája, ezért kicsit sötét/elvont szövegű dalokat ír. Matt (Josh Gad), aki még életében nem beszélt csajjal, minden vágya, hogy becsajozzon. A végére hagytam Amelia-t (Emma Stone), aki szintén kicsit sötétre vette a figurát, nem igazán szokott mosolyogni, viszont a film egyik legjobb nője. Mint ahogy a képből is kiderül, Christina Applegate is játszott a filmben, Curtis anyukáját alakította, akinek szintén zenész múltja van.
Lehet az elején rögtön ki kellett jelentenem, hogy semmi közöm a rock zenéhez, éppen ezért azt kell mondjam, hogy ebből a szempontból nem tudtam nagyon megközelíteni a dolgot. Hangulatos zenék voltak a filmben, élveztem őket, főleg azért, mert tudtam, hogy a korábban említett Teddy Geiger ténylegesen zenész, és ő énekelte az egészet.
Ami viszont mindenképpen jó volt, az Rainn Wilson alakítása. Jó kis poénokat köszönhetünk neki, és szerencsére nem egy "tömegszerenetcsétlenség", sokkal több van benne. A trailer ebből a szempontból egy kicsit megvezetett, így emiatt kellemes csalódás volt a játéka. Nem most röhögtem a legtöbbet egy filmen, de az egésznek a tálalása nagyon jó volt.
Mennyire tetszett nekem a film?! 7/10! Itt most arról kellene írni, hogy miért lett ennyi, egy mondatban, de erre csak annyit tudok mondani, hogy úgy minden, amit eddig leírtam. Azóta ránéztem kicsit a hazai illetve külföldi bevételekre, nem a legjobbak. Maradva a hazai fronton, sajnálom, hogy ennyire kevesen mentek el a filmre, ennél azért sokkal jobb. Ha valaki kellemesen akar szórakozni egy közepes humorú filmen, aminek jó/szerethető sztorija van, az nézze meg.
