Kezdhetném azzal a hatalmas hazugsággal, hogy nincs sok időm és emiatt a két filmet egy kalap alatt szeretném alá venni. De az igazság ennél sokkal rosszabb, egyszerűen nem sok kedvem van két külön bejegyzést szentelni ezeknek a filmnek, mert azért annyira jók nem voltak. Mondjuk ezzel akár be is fejezhetném a bejegyzést, de azért ennél többre is képes leszek remélem.
Az a legnagyobb bajom, és ez igaz mindkét filmre, hogy naivan kezeltem a helyzetet, abban reménykedtem, hogy a Spanom csaja után esetleg hasonlóan kellemesen fogok csalódni, és jól fogok szórakozni valamelyik filmen. Valahogy úgy mentem neki a dolgoknak, hogy annyira azért nem lehetnek rosszak.
A Házinyuszi (The House Bunny) legnagyobb húzóereje nyilván a sok eyecandy lett volna, de lehet jobban jártam volna, hogy mondjuk némafilmként nézem csak a képeket. A sztori annyi, hogy Shelley (Anna Faris) a Playboy birtokon lakik, minden vágya, hogy a magazin középső részén szerepeljen, és erre minden esélye meg is van, ám utolsó pillanatban Hefner elküldi a birtokról. Ezzel viszont Shelley nehéz helyzetbe kerül, új lakást kell keresnie. Ekkor talál rá egy koleszra, ami nem is az, és csatlakozik Zeta Alpha Zeta csapathoz. Csak csajok, akik nem tudnak ismerkedni, sosem járnak sehova, nem tudnak pasizni és folytathatnám.
A helyzet adott szerintem, Anna Faris mondhatni jól alakítja a hülye szőke csajt, akinek azért vannak értelmes megjegyzésesei, de a legtöbb helyzetben mindenki csak röhögni tud rajta, hacsak nem fáradt már bele, az olykor kicsit fárasztó poénokba. A csajok a házba kicsit beteges vonalat képviselnek, vannak akik a tűrhető határon belül vannak, de persze van olyan is aki átesett már a ló túlsó oldalára is. Mondok egy példát: tanyasi csaj azzal próbál bepasizni, hogy megkérdezi, merre van a wc mert szarni akar. A csajok közül A meztelen dobos egyik főszereplője Emma Stone emelkedik ki, aki mindenki közül a legjobban tetszett.
Mennyire tetszett nekem a film? 4/10. Közepes alatt, voltak jó részek, de nem tudtam teljesen jól érezni magam, nem is szórakoztam annyira jól. Hiába a sok csaj, nem jött be a dolog. Nem mondom, hogy bánom a megnézést, inkább csak elkapkodtam. Egyszer nézős barátnővel, téli estéken, amikor 10 perc után már mással foglalkoztok.
A Kegyenc Fegyenc (Big Stan) Rob Schneider újabb agymenése. De azért szerettem volna adni neki egy esélyt, persze nagyjából sejtettem, hogy nagyon fárasztó poénok lesznek. Sajnos be is jött a dolog. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nekem ez nem jön be. A Ben Stiller, Adam Sandler, Rob Schneider vonal nem az én műfajom. Persze vannak kivételek, nem is kevés, de a nagy agymenések nem tetszenek.
A történet annyi, hogy Big Stan (Rob Schneider) ügynökként dolgozik, aztán persze csalásért jól elkapják. Háromtól öt évig tartó letöltendő börtönbüntetést kapott, amit csak hat hónap múlva kell elkezdjen. Ezt az időszakot pedig azzal tölti, hogy próbál felkészülni a sittre, mivel fél mindentől. Attól, hogy megerőszakolják, betörik megverik és folytathatnám. A felkészülés és magam is börtön is egy hatalmas agymenés (bocs, maradni fogok ennél a szónál). Voltak itt is jó poénok, de sajnos a legtöbb esetben csak feszengtem a székben. Ami viszont jó volt, az nem más mint Jennifer Morrison szereplése (House - Cameron). Jó volt látni egy tőle nem megszokott szerepben.
Mennyire tetszett ez a film? 3/10. Nem nekem találták, nem szórakoztam jól, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, hogy max pontot adnak rá, jó szórakozást akkor hozzá. Nekem sajnos csak ennyit ért. Itt viszont már sajnálom a 750 Ft.-ot.
