Ha az ember mondjuk heti szinten legalább egyszer olvas arról, hogy egy sorozat mennyire jó, mennyire jó pillanatai illetve hangulata van, akkor mit csinál? Továbbra is olvassa a magasztaló írásokat, és nem ad semmi esélyt a sorozatnak? Nem hiszem, legalábbis én arra az oldalra tartozom, ahol előbb vagy utóbb elkezdi nézni a részeket. És utána a legtöbb esetben nem csalódik. Legalábbis most, mielőtt még a sorozatról beszélnék, négy másik eset jut eszembe.
Az egyik a BSG, a negyedik évad előtt kezdtem el nézni, "BUMMM", ma már nagyon várom a folytatást. Vagy ott a Skins, hasonló élmény. Megnéztem az első pár részt, és már rá voltam mozdulva a következőre. Hasonló történt az Everwood és a Californication kapcsán is. Az ember elkezdte nézni, és rájön, hogy nem tudja letenni. Ezek persze nem összehasonlíthatóak egymással, mindegyik más más közönségnek készült, és teljesen más területeket fednek le, de egy közös van bennük, a hangulat, amitől nem akarod, hogy vége legyen.
Ezt a kis bevezetőt csak azért írtam, mert hosszú évek alatt az ember kevés olyan sorozattal találkozik, amit rögtön megtudna szeretni. Kevés válik igazi "saját" klasszikussá. És azt kell mondjam az Entourage a nagybetűs klasszikus. Tudom még nagyon a hatása alatt vagyok, valószínűleg ezért (is) beszélek itt összefüggéstelenül, de tény ami tény, megint egy értékes darabra bukkantam.
Az Entourage már az ötödik évadát kezdte meg ebben az évben, HBO-nak köszönhetjük, hogy van, na meg Mark Wahlberg nevét érdemes gyorsan kiemelni így az elején, aki az egyik ötletadója, készítője a sorozatnak. Azt is tegyük ehhez hozzá, hogy saját élmények, tapasztalok, megélt szituációk vannak a részekbe, amiket neki köszönhetünk. Na de miről is van itt szó?
Van egy fiatal színész srác, aki most kezd befutni, első filmjének a premierjén kezdjük az ismerkedést vele. Illetve van két haverja meg a testvére, akik vele tartanak jóban rosszban (együtt is laknak egy hatalmas házban). Ezt a négyes bandát képzeljük el, ahogy éppen meghódítják Hollywood-ot. Vince Chase a fiatal színész, akinek kezd bejönni az élet, van már elég sok pénze, élvezi az életet, kezdi megismerni mindenki. Ehhez jön Eric vagy csak simán E, aki Vince managere és legjobb barátja is egyben. A testvér Drama, aki szintén színész, de nem a legsikeresebb. És a legvégén pedig Turtle, aki csak úgy van. Nem dolgozik semmit, élvezi az életet, na meg a Vince pénzét. Ehhez az egészhez pedig csatlakozik még Vince ügynöke Ari Gold, aki olykor az egész motorja a sorozatnak.
Mitől jó ez az egész? A hangulat! Ez a felelős mindenért. Na meg az, hogy ez kicsit belevisz a filmes világ hátterébe. És csak ismételni tudom magam, kérem ez Hollywood! Rögtön az első részekben megjelent Jessica Alba, aki saját magát alakította, és nem mellesleg Vince partnere az éppen bemutatott filmben. Vagy itt van Mandy Moore, Scarlett Johansson, Amanda Peet akik szintén megjelentek. Mire akarok ezzel célozni? Arra, hogy ha lehet azt mondani egy sorozatra, hogy tízes skálán az eyecandy faktor üti a legmagasabb pontot, akkor az ez. (A csajok mellett azért kiemelném mondjuk azt is, hogy nagyon jó vendégszereplők jelennek meg, és James Cameron is befut, hogy pár rész erejéig saját magát alakítsa.)
Csak hogy jobban értsétek, leírom nagyjából miből áll mondjuk egy rész, nem mindegyik, de sokszor előfordult: Tegyük fel, Vince éppen leforgatott egy filmet, és keresik a következő forgatókönyvet, amit meg lehetne csinálni. E vagy az egész banda folyamatosan bejárkál Ari irodájába, aki iszonyat kemény és széklefordulós mondatok közepette tálalja nekik a helyzetet. Vince meg E elolvasnak egy forgatókönyvet, közlik a véleményüket, vagy keresnek mást. Közben folyamatosan eljárnak bulizni, kajálni, vagy simán otthon teszik a semmit. Ebben pedig csak az a jó, ha valakinek nem tudtam ezzel még felkelteni az érdeklődését, hogy bárhol vannak, nincs olyan helyzet, amin ne tudna az ember szórakozni, vagy élvezni a kialakult szitut.
Természetesen vannak komoly szituációk, amikből mondjuk szarul jönnek ki, de nem kell nagyon sajnálni őket. A karakterek nagyon jól el lettek találva, szerethető mindegyik, és mellette még hozzák is azt a mennyiségű poént, amitől szakad az ember.
Ezek után csak annyit tudok mondani, hogy ahonnan indult és ami lett ebből az egészből, amiatt 8/10. Az elején lebeg egy kicsit a dolog, de ahogy folyamatosan kezdi megismerni a karaktereket az ember, egyre élvezhetőbb. Na meg a környezet mellett, amit többször mondtam már, nagyon jó zenékkel van tele az egész. Természetesen jön majd a negyedik és az ötödik évad is. Beiktatom majd ezt a 25-30 percet is a hetembe valahova, mert nagyon megéri. Ha rossz kedve is van az embernek, pár perc után már nem létezik, hogy ne röhögtünk volna fel valamin, és ne kezdtük volna el élvezni egy kicsit az életet.
