Idejét nem tudom mikor néztem meg utoljára egy Woody Allen filmet. Azt sem tudom lassan mit is jelent a woodyallenizmus. Mi vitt el mégis erre a filmre? A válasz egyértelmű valahol: "nagy emberhez" képest túlságosan populárisra sikeredett film olyan nevekkel van tele, akiket nem volt szabad kihagyni egy moziban. Scarlett Johansson, Penelope Cruz, Javier Bardem (és Rebecca Hall) vannak akkora nevek, hogy az ember érdemesnek érezzen kiadni rá egy kevés pénzt.
A történet sincs agyoncsavarva, középpontjában a romantika, szerelem áll. Ezekből is az a fajta, ami sosem teljesülhet be, hiszen akkor elveszítené a varázsát. Vicky (Rebecca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) Barcelonaban töltik nyarukat. Közülük Vicky az, aki sokkal visszafogadtabb, racionális, földhöz ragadt, már jegyben jár, és a spanyol kultúrát jött tanulmányozni. Ezzel szemben Cristina nem tudja mit akar az élettől, csak azt tudja, hogy mit nem akar. Kettőjük nyaralása akkor változik meg teljesen, amikor megismerkednek egy helyi festővel, Juan Antonio-val (Javier Bardem), majd később volt feleségével, a nem picit idegbeteg Maria Elena-val (Penelope Cruz).
Woody Allen kimozdult kicsit New York-ból és átruccant a spanyolokhoz. Amit köszönjünk is meg neki, hiszen csodálatos helyre rakta át szereplőit, és ezzel egy nagyon jó hangulatot teremtett a filmhez. Mint mondtam, nem tudom mit is jelent az ő filmjeit nézni, azt sem tudom humorát miben kellene keresnem, viszont azt egyértelműen megjegyezhetem, hogy ez a film nagyon kellemesen elszórakoztatott. Könnyed és lassan folyó "patak" ugrik be róla. Nem siet sehova, viszont nem lassul le egyszer sem. Igaz az egész film egy kezdet és vég nélküli produkció, de talán így ér a legtöbbet. Mint mondtam korábban a szerelemről, talán igaz a filmre is, ha lenne vége, ha beteljesül, akkor nem lenne varázsa az egésznek.
A szereplőket is nehéz volt megszokni egyébként. Javier Bardem utoljára Anton volt, nem kicsit változott azóta a szerepe. Kezdetben furcsa is volt, mint szépfiú, de rövid idő után eltudtam fogadni. Bármennyire is szeretem Scarlett Johansson-t, utoljára klónként láttam egy szigeten. Most viszont talán ő lógott ki legjobban ebből a filmből. Vagy én nem értettem a szerepét, nem tudtam felvenni az ő gondolkodását, vagy tényleg nem tudta eljátszani azt amit a mester kérhetett tőle. Olykor annyira kislányos volt a szerepben, hogy magam sem hittem, hogy egy mindenre képes felnőtt nővel van dolgunk. Penelope Cruz pedig csodálatos volt. És most nem a szépségéről beszélek. Nagyon jól állt neki a kicsit instabil, teljesen kiszámíthatatlan nő szerepe. Ha esetleg azon gondolkoztam volna, hogy ez egy unalmas, esetleg rossz film, akkor ő megmentette az egészet.
Mennyire tetszett nekem a film? 7/10! Sokat gondolkodtam azon, mennyit is kellene adni erre a filmre, ami olykor idegesítő volt a narrálás miatt, olykor unalmasnak hatott Scarlett és Rebecca végtelennek tűnő beszélgetései miatt, olykor hihetetlennek tűnt Javier "szépfiú vagyok" Bardem megjelenése miatt, DE összességében egy visszafogott humorú, egyáltalán nem csöpögős romantikus komédiáról beszélhetünk, ami minden ráfordított percét megérte. Éppen ezért maradjunk annál, hogy kellemes kis film, csak ajánlani tudom.
