Lassan tényleg bilibe kellene lógatnunk a kezünket, mert eddig pazar filmeket láthattunk. Vajon mikor fogjuk ezt megbánni, hogy hetekig csak a jó mozik kerülnek elő, aztán nézhetjük a szennyet? Mondjuk valamennyi visszaesés tapasztalható, ez majd pontokban is meglátszik, de még mindig egy remek filmet sikerült megnézni, és egy nagyon jó Clint Eastwood-ot köszönhetünk ismét a képernyőn. Tudjuk le gyorsan a tiszteletet a legenda előtt, aki mostanában inkább a kamerák mögött dolgozik, ha meg elé kerül, akkor olyat tol, amit nagyon kevesen tudnak, de lehet most befejezte, ez volt az utolsó tanítása, viszont ha ez így van, akkor köszönjük meg neki, hogy ennyire jól csinálta.
A történetet nem fogom ennyire fényezni, semmi extra nincs benne, tele van elég sok klisével, szájbarágós jelenettel, de ettől függetlenül még mindig nagyon jó. Walt Kowalski (Clint Eastwood) egy rasszista vietnámi veterán, aki éppen eltemette feleségét. Utál mindent és mindenkit, főleg ha az nem kő amerikai. A kevésbé kedvelt emberek között van a saját családja is, akik egyrészt csak egy intézetbe szeretnék zárni, unokája meg csak a kocsiját szeretné végre megkapni. Walt meg elkerget mindenkit melegebb éghajlatra. Ha a család a kevésbé utált szereplői az életének, akkor a szomszédjai, akik még távolról sem nevezhetőek amerikainak, előhozzák Walt rasszizmusát, utálatát. Viszont egy kis kavarodásnak köszönhetően a szomszéd elkezd rájárni a nyakára, folyamatosan ajándékokkal halmozzák el, na meg kicsit komolyodik a helyzet, amiben már van Gran Torino, van pár fenyegető pillantás, pár fegyver és egy jó adag tanítás a mai embereknek. Na meg az elkerülhetetlen fordulat is, amitől az egész film csak jobb lesz.
Az egész film egy tökéletes one man show. Minden Clint Eastwood körül zajlik, az esetek 95%-ban a vásznon van, és emiatt legyünk hálásak, mert az ő játékát egyszerűen élvezet nézni. Nem kell mindig megszólaljon, fantasztikusan karizmatikus, ami már elég is ahhoz, hogy megszeressük. Pedig nem azt a könnyen megszerethető karaktert alakít, de nem is kell neki, nem tudnám elképzelni olyan szerepben. Igaz a film során változik, nagyon gyors ez a változás, de ahhoz, hogy teljes legyen a történet, ennek a változásnak ilyen gyorsan kell lezajlódnia. A többi szereplő erősen felejtős. Főleg a szomszédok nem érdemelnek sok szót. A papot és fodrászát talán érdemes megemlíteni, mert a film vicces vagy poénos részei nekik kösznhetőek. Ők a fűszerei ennek a tökéletesre sikeredett levesnek.
Mi a Gran Torino, és miért ez a cím? Miért nem valami Hazafi vagy ilyesmi lett? Jó kérdés, talán könnyen le lehetne tudni azzal, hogy a Gran Torino azt képviseli az autók között, amit Clint illetve Walt Kowalsky. A tipikus amerikai hazafi, aki védte hazáját, dolgozott a Ford-nál, most meg sörözik a verandán, és van minimum egy pisztolya vagy puskája.
Mennyire tetszett nekem a film?! 8/10! Hiába imádtam Clint Eastwood minden mozdulatát, mondatát, a teljes filmet nem tudtam teljesen megszeretni. Ő mozgatja az egészet, nagyon jól teszi ezt, de a történet nem a legeredetibb, a tanulsága sem az, viszont még a mai időben is egy nagyon jó tanóra mindenki számára. Mindenképpen csak ajánlani tudom.
