Az idei Oscar díj miatt próbáltam a legtöbb filmet megnézni, hogy legalább véleményem legyen arról, ki miért kapott szobrocskát. Ennek kapcsán került elő a Látogató is, amiben Richard Jenkins alakítása ért meg egy jelölést. Már a film megnézése közben tudtam, most már biztos, hogy ez nem volt Oscar alakítás. De ettől még a film nem rossz, habár nem fog a kedvenceim közé tartozni, és idő kérdése, hogy feledésbe merüljön.
Azért mondom ezt, mert több mostanában látott filmmel együtt, ez is azt a csoportot bővíti, ami nem nekem készült. Nem én vagyok a célközönség, és élettapasztalatom sem tart még ott (remélem nem is fog), hogy azonosulni tudjak a Professzorral. A történet középpontjában ő áll. Egy tanár, aki unja életét, szürke számára minden, és megpróbál ebből valahogy kitörni, de nem tud. Elmegy egy konferenciára, és mikor megérkezik lakásába, ott egy fiatal párral ismerkedik meg, akiknek tudta nélkül kiadták a lakását. A kezdeti távolságtartás után a professzor jóba lesz Tarek-el, majd barátnőjével is. Tarek egy új világot mutat főhősünknek, akinek nagyon is tetszik ez, ám egy szerencsétlen véletlen miatt Tarek-et letartoztatják, és mivel bevándorló ki akarják rakni az országból.
Mint nagyon sok film, ez is tipikusan az ember hangulatától függ. A legtöbb esetben valószínűleg nem érdekelne minket a film, de ha kicsit elengedjük magunkat, akkor nagyon is azonosulni tudunk a szereplőkkel. Ez a film leginkább a változásokról szól, illetve arról, hogy mennyire nem vagyunk képesek erre. Majd átmegy a ragaszkodás, barátság, szerelem bemutatásába. És teszi ezt úgy, hogy egy nagyon komoly téma van a háttérben. A 9/11 után a bevándorlókkal teljesen másképp bántak mint korábban, sokkal nehezebb volt megvetni a lábukat az országban, ezt próbálja bemutatni a film.
Mennyire tetszett nekem a film?! 6/10! A téma ellenére valahol könnyed filmnek nevezném, elég lassú olykor, de nem is várnánk tőle, hogy pörögjön. Szépen megismerünk mindent és mindenkit, meglátjuk a változás lehetőségét, és próbálunk hinni abban, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Richard Jenkins alakítása tényleg meggyőző, de volt jobb nála idén.
