Sokáig tartott, amíg rászántam magam, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést. Ennek abban keresendő az oka, hogy még mindig nem látok teljesen tisztán, nem nagyon tudom megítélni, hogy mennyire is tetszett nekem a film. Ron Howard a Da Vinci-kód után ismét egy sikerrecepthez nyúlt. Előkapta Dan Brown könyvét, ami azért nem volt akkora siker, mint a "korábbi", felkérte Tom Hanks-et, hogy játssza el ismét Langdon professzort, és ezzel majdnem biztosra vehető volt, hogy egy újabb kasszasiker fog születni. Vajon tényleg ennyire egyszerű a helyzet? Ennyire könnyű dolga lett volna? A válaszokat remélem előbb vagy utóbb megtaláljuk. Addig is elöljáróban annyi, hogy nekem komoly fenntartásaim vannak a filmmel kapcsolatban, főleg azért, mert a könyvet imádtam, és ahhoz képest a vásznon nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. Mi lett volna, ha nem olvasom a könyvet? Lehet most oda vissza dicsérném a filmet, de így sajnos nem tudom megtenni.

A bevezető után össze kellene foglalni valahogy a történetet, a film történetét, lehetőleg spoilerek nélkül. Nem szeretném senki szórakozását elrontani. Szóval Robert Langdon éli megszokott kis életét, amikor látogatóba érkezik hozzá a Svájci Gárda/Vatikáni rendőrség egyik alkalmazottja, hogy elmondja neki, Vatikán város és ezzel együtt a katolikus egyház hatalmas fenyegetés áldozata lett. Elraboltak négy püspököt, illetve azzal fenyegetik őket, hogy felrobbantják a "Templomukat". Az egész mögött, egy már régen elfeledett társaság áll, az Illuminátusok. És mivel Robert Langdon mondhatni egész életét azzal töltötte, hogy szimbólumokat próbált megfejni, őt kérik fel, hogy segítsen megoldani a jelenlegi problémát. A helyzet már csak azért sem egyszerű, mert az egyház most veszítette el vezetőjét, meghalt a Pápa, illetve egy svájci kutatóintézetben is megöltek egy professzort.  

Robert Langdon miután megérkezik Vatikán városba, kezdetét veszi egy "real time szórakozás", hiszen a fenyegetés lényege, hogy a püspököket óránként fogják megölni. A film tehát pár óra eseményét dolgozza fel, lehetőség szerint úgy, hogy folyamatosan tartsa az emberben az érdeklődést, és megmaradjon az izgalom is, hogy azon gondolkodjunk, vajon ki áll a dolgok mögött. Ki akarja megölni az egyház vezetőit?

A film tehát próbál izgalmas és rejtélyes maradni egyszerre. Langdon professzor rengeteg információt oszt meg velünk az illuminátusokkal kapcsolatban, sőt még a katolikus egyházzal kapcsolatban is. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen az ember szeret rejtélyeket megoldani, szeret rájönni, hogy vajon ki a gyilkos, na meg közben szeret kutatni is. Ezt valamilyen szinten meg is adják nekünk, de a könyvet olvasva valami mégis hibádzik.

Így utólag azt kell mondjam, hogy az írott változatot nem szabad a filmmel összehasonlítani. Már csak azért sem, mert ha ragaszkodunk ahhoz, amit olvastunk, akkor nagy csalódások érhetnek bennünket. Egyrészt 10 perc után rájöhetünk arra, hogy a könyv első 100 oldalát már ki is vágták az ablakon, aminek az az eredménye, hogy egy szál emiatt meg is szűnik létezni. A romantikus szál kivágását nem sajnálom, de több mellékszereplő kimaradását igen. Ha a központi eseményeket most nem nézzük, és az eleje után, próbálunk a végére koncentrálni, akkor bizony rájöhetünk arra, hogy itt is alapos változásokon ment keresztül a történet. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen egy könyv nagyobb lehetőséget ad a dolgok kifejtésére, és sokkal több információt képes megosztani velünk. Viszont, még a hosszú játékidő ellenére is, az Angyalok és démonok nem tudja végig fenntartani azt az izgalmat, amit a könyvnek sikerült.

A színészekről is szeretnék pár szót szólni. Tom Hanks mint Robert Langdon továbbra is nagyon jó választás, már csak azt kellene megmondani Tom-nak, hogy több életet vigyen a karakterbe. Elhiszem, hogy kisujjból kirázza a szerepet, és ettől még nem fogom jobban szeretni, vagy épp ellenkezőleg, de valahogy többet vártam tőle. Ayelet Zurer-t nem tudtam elképzelni a film előtt, mint Langdon társa, de mivel a könyv történetét alaposan kiherélték, így már simán elmegy mellette, mint egy szürke követő, aki egyáltalán nem szól bele a történésékbe. Az egyetlen pozitívum, akit nem nagyon tudnék lehúzni, pont azért mert könnyű a könyvbeli karaktert az ő az arcával helyettesíteni, az Ewan McGregor a camerlengo szerepében.

Mennyire tetszett nekem a film?! 6/10! Még nagyon sokat lehetne írni a filmről, próbálni különválasztani a könyvtől, vagy épp azzal párhuzamosan kritizálni, de én itt most befejezném. Egy hasonlattal élve, ugyanazokra az alapokra helyzeve, Dan Brown egy pompás kastélyt adott nekünk, míg Ron Howard ebből a történetből egy vidéki nyaralót, amit legjobb esetben, egy évben egyszer keresünk fel.