Tudom, hogy nem egy brékingnyúz, hiszen a film már majd egy éve ment a mozikban, nekem viszont csak most sikerült pótolnom, és így visszatekintve, már sajnálom, hogy nem néztem meg korábban. Három okból is mindenképpen meg akartam nézni. Először is Szabó Győző az egyik kedvenc magyar színészem, másodszor épp egy vele készített interjúban olvastam, hogy a filmet mindösszesen hétmillió forintból forgatták, és nagyon érdekelt, ennyi pénzből mégis mit lehet kihozni. Nem utolsó sorban, pedig az egyik főszereplővel, Gáspár Katával volt szerencsém egy iskolába járni, amikor is nagyon belé voltam zúgva…
Amikor elkezdtem nézni, már volt elképzelésem, hogy miről fog szólni, de a megvalósítás komolyan meglepett. A film sztorija nem egy szálon mozog, az események teljesen különállóan, mégis egy téma körül mozognak, és ez a szex. Ez a fajta rendezés, leginkább az After sex című filmre emlékeztetett, ami szintén az egyik kedvencem lett. Lényegében több férfi életébe pillanthatunk bele, akiknek ilyen olyan gondjaik vannak, amik többnyire a már említett témához kapcsolódnak. És ez itt a film legütősebb része, hogy olyan dolgokat feszeget, amikről a többségnek kínos, vagy éppen tabu beszélni. Ez végig feszült, és gyakran kínos hangulatot kölcsönöz a filmek.
Magáról a sztoriról nem is akarok sok szót ejteni, leírva nem lehetne átadni azt a lélektani hatást, amit az emberre tesz. Ezenfelül kár lenne lelőni bármelyik szál végkifejletét is. Talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy mindegyik cselekményszál egy nap leforgása alatt játszódik, és végül ugyanabban a night klubban végződnek.
Ehelyett inkább kicsit a színészekkel foglalkoznék. Színházi műveletlenségemet jelzi, hogy sajnos csupán Szabó Győző munkásságával voltam tisztábban, és neki is főleg a filmjeivel. Így elsőre vele is kezdeném. Ezzel a szereppel teljesen elszakadt a korábban látott humoros alakoktól, és nem volt rest bevállalni egy a legtöbb ember számára kínos szituációt. Bár valószínűleg a többi színész ismeretének hiányából, és elfogultságból fakadóan, de nekem az ő játéka tetszett a legjobban. Teljes mértékig sikerült átadnia a ráírt szerepet, és átéreztetni velünk a helyzetet amibe került.
Másodjára a bevezetőben már említett Gáspár Katáról írnék pár szót. Kicsit félve a következményektől, de azt kell mondanom ez volt az eddigi legjobb filmes alakítása, – bár teszem hozzá a Nap Utcai fiúkat még nem volt érkezésem megnézni – ami így önmagában nem is lenne nagy szó, egy mellékszerep (Tibor vagyok, de hódítani akarok), és egy számomra nézhetetlen tini filmes (Apám beájulna) főszerep után, de higgyétek el, hogy ebben a filmben tényleg nagyon jó volt, annak ellenére, hogy neki jutott a film talán legnehezebb jelenete.
Értékelés: 8/10
Saját kategóriájában is ugyan ezt a pontot adnám neki, de ehhez tartozik, hogy elvből nem adok semmilyen filmre 10/10-et. Ekkora költségvetésből ilyen filmet csinálni önmagában művészet, és az hogy ilyen sokatmondóra, és megrendítőre sikerült, engem teljesen megvett. Nem az a fajta film aminek a dvd-jét karcosra fogom nézni, de egészen biztos vagyok benne, hogy időről-időre elő fogom venni.
Igyekeztem megállni, de annyit még meg kell jegyeznek, hogy a film plakátjait nézve nem tartom jó ötletnek, hogy ugyan azt a képet egy másik plakáton 90°-kal elforgatva újra felhasználják, de ezt csak a kötekedő grafikus énem mondatja velem…
