Eljött az a nap, az a pillanat, amit a Lost rajongók 6 éve várnak. Befejeződik egy olyan történetet, ami jelentősen átírta nagyon sokunk gondolatát a televíziózásról, a sorozatokról. Első volt azok között, amik elérték, hogy hajnalban keljünk, remegve töltsük az új részeket, és képesek legyünk akár még tanulás helyett,vagy munkából késve is megnézni a heti adagunkat. Hat év, ami nem múlhatott nyomtanul, 2004 szeptember 22-én útjának indult egy olyan kaland, ami azzal kezdődött, hogy valaki kinyitotta a szemét egy dzsungel közepén. Majd nemsokára azt is megtudtuk, hogy egy szigeten vagyunk, ahova egy lezuhant gép túlélőit kezdjük megismerni. Ki gondolta volna akkor, az azóta is az egyik legjobbnak és egyben legdrágábbnak tartott pilot után, hogy hat évvel később remegve fogjuk a finálé perceit nézni? Én biztos nem, de annyit elárulhatok, hogy a junkie-lét felé a Lost vitt el engem, és emiatt csak hálás tudok lenni a sorozatnak. A harmadik évadban kapcsolódtam be igazán aktív blooggerként az eseményekbe, és azóta minden évad, szinte mindegyik részéről készült bejegyzés, jelezve, itt bizony hatalmas rajongás van.

Bár hosszú bekezdéseket lehetne teletölteni azzal, hogy mi hova vezetett, melyik évadtól mit kaptunk, de próbáljunk a hatodiknál maradni. Már csak azért is, mert a finálé önmagában is végtelen bejegyzést érdemelne, nem kell még az, hogy a korábban történteket felhozzuk. Természetesen összefoglalóan érdemes megjegyezni, hogy az évadok, főleg az elején arról voltak híresek, hogy mindig újabb és újabb kérdéseket vettettek fel. A finálék a nagy válaszok helyett inkább tovább csűrték az eseményeket. És emiatt csak gyűltek azok a kérdések, amikre mindenképpen szerettek volna a nézők választ kapni. Mint ilyen, rögtön most érdemesnek tartom leírni, a többségükre biztos nem született megfejtés. Nem is születhetett, hiszen eleve a hatodik évad felépítéséből következett, már nem az a lényeg, hogy mi a szobor, mi a bunker, mi történt korábban, miért utaztunk időben, vagy miért ugrott a sziget? A fontossági sorrend elejére kerültek a karakterek, a szereplők, az ember. Nem a fizikai elemek felé vitték el a sorozatot, hanem amiről korábban rengetegszer beszéltünk, a szereplők lettek a fontosak.

Valamint azt is érdemes összefoglalni, hogy a Lost felépítéséből adódóan rengeteg újdonságot kaptunk. Én maradnék most simán annál, hogy amikor a szigetre kerültek a szereplők, rengeteg visszatekintés alapján ismerhettük meg őket (flashback). Majd ahogy teltek az évadok megkaptuk azt, amire még a legmerészebbek sem gondoltak, jött a jövő, a "mi fog történni majd" (flashforward). A harmadik évad végén letettük a hajunkat ettől a fordulattól, de pont ekkor dőlt el mindenki számára, nem az a kérdés, hogy mi a sziget, hanem az a kérdés, mi miért vagyunk ott, és miért fontos ez nekünk? Amikor már nem volt elég, hogy a múltba és a jövőbe ugráltunk, hasonló elemekkel, de ismét kaptunk egy újdonságot. Nem volt elég emlékezni, időben is ugrálnunk kellett. A flashback és a flashforward után jött egy olyan évad, amikor 1977-ben és 2007-ben találtuk csak magunkat. Majd amikor már azt hittük nincs tovább, és végre egy időbe került mindenki, kaptunk egy újabb évadot, a hatodikat, ami fölött egészen tegnap estig ott volt egy hatalmas kérdőjel. Kaptunk egy általunk alternatívnak hívott világot, ami végül is tegnap este, a fináléban derült ki, hogy mi is valójában. Ezzel egy újabb szintre emelve a Lost-mítoszt.

A fináléról még annyit, és ismét előjött belőlem a rajongó, nem tudom bántani ezt a 108 percet. Azért sem, mert egyszerűen nem akarom. Miért? Mert! - Ennyi a válaszom erre. Rengeteg jót és szépet kaptam a Lost-tól ahhoz, hogy most egy ecsetvonással elintézzem. Én is tudom mit láttam, azt amit Ti. Hatásvadász volt, nagyon kevés választ tartalmazott, és a megvalósításnak is voltak problémás részei. De ezekkel együtt, én átengedtem magam a boldogságnak, mint óvodás az új játék örömének, és hagytam, hogy azok az elemek, amik egyébként távolról csillogtak, levegyenek a lábamról, és még egy de lehet kettő könnycseppet is elengedtem olykor. A válaszok hiányáról meg előre írtam, tudtam és eleve lehetetlen volt megválaszolni mindet, ráadásul a hatodik évad felépítéséből következett, hogy nem ez lesz a lényeg. A lényeg, ismételve gyorsan magam, az volt, amikor Jack kezett fogott John-nal. Amikor Hurley azt mondta, hogy "I believe in You, Jack" és sorolhatnám. Kis apróságok, amik kellettek ahhoz, hogy most abszolút boldogan leírhassam: Best. Show. Ever!

Jöjjön most egy kép, alatta pedig szokásos formában, tehát spoileresen az eseményekről, amik ebben a pár percben történtek.

Eljött az a nap, az a pillanat, amit a Lost rajongók 6 éve várnak. Befejeződik egy olyan történetet, ami jelentősen átírta nagyon sokunk gondolatát a televíziózásról, a sorozatokról. Első volt azok között, amik elérték, hogy hajnalban keljünk, remegve töltsük az új részeket, és képesek legyünk akár még tanulás helyett,vagy munkából késve is megnézni a heti adagunkat. Hat év, ami nem múlhatott nyomtanul, 2004 szeptember 22-én útjának indult egy olyan kaland, ami azzal kezdődött, hogy valaki kinyitotta a szemét egy dzsungel közepén. Majd nemsokára azt is megtudtuk, hogy egy szigeten vagyunk, ahova egy lezuhant gép túlélőit kezdjük megismerni. Ki gondolta volna akkor, az azóta is az egyik legjobbnak és egyben legdrágábbnak tartott pilot után, hogy hat évvel később remegve fogjuk a finálé perceit nézni? Én biztos nem, de annyit elárulhatok, hogy a junkie-lét felé a Lost vitt el engem, és emiatt csak hálás tudok lenni a sorozatnak. A harmadik évadban kapcsolódtam be igazán aktív blooggerként az eseményekbe, és azóta minden évad, szinte mindegyik részéről készült bejegyzés, jelezve, itt bizony hatalmas rajongás van.

Bár hosszú bekezdéseket lehetne teletölteni azzal, hogy mi hova vezetett, melyik évadtól mit kaptunk, de próbáljunk a hatodiknál maradni. Már csak azért is, mert a finálé önmagában is végtelen bejegyzést érdemelne, nem kell még az, hogy a korábban történteket felhozzuk. Természetesen összefoglalóan érdemes megjegyezni, hogy az évadok, főleg az elején arról voltak híresek, hogy mindig újabb és újabb kérdéseket vettettek fel. A finálék a nagy válaszok helyett inkább tovább csűrték az eseményeket. És emiatt csak gyűltek azok a kérdések, amikre mindenképpen szerettek volna a nézők választ kapni. Mint ilyen, rögtön most érdemesnek tartom leírni, a többségükre biztos nem született megfejtés. Nem is születhetett, hiszen eleve a hatodik évad felépítéséből következett, már nem az a lényeg, hogy mi a szobor, mi a bunker, mi történt korábban, miért utaztunk időben, vagy miért ugrott a sziget? A fontossági sorrend elejére kerültek a karakterek, a szereplők, az ember. Nem a fizikai elemek felé vitték el a sorozatot, hanem amiről korábban rengetegszer beszéltünk, a szereplők lettek a fontosak.

Valamint azt is érdemes összefoglalni, hogy a Lost felépítéséből adódóan rengeteg újdonságot kaptunk. Én maradnék most simán annál, hogy amikor a szigetre kerültek a szereplők, rengeteg visszatekintés alapján ismerhettük meg őket (flashback). Majd ahogy teltek az évadok megkaptuk azt, amire még a legmerészebbek sem gondoltak, jött a jövő, a "mi fog történni majd" (flashforward). A harmadik évad végén letettük a hajunkat ettől a fordulattól, de pont ekkor dőlt el mindenki számára, nem az a kérdés, hogy mi a sziget, hanem az a kérdés, mi miért vagyunk ott, és miért fontos ez nekünk? Amikor már nem volt elég, hogy a múltba és a jövőbe ugráltunk, hasonló elemekkel, de ismét kaptunk egy újdonságot. Nem volt elég emlékezni, időben is ugrálnunk kellett. A flashback és a flashforward után jött egy olyan évad, amikor 1977-ben és 2007-ben találtuk csak magunkat. Majd amikor már azt hittük nincs tovább, és végre egy időbe került mindenki, kaptunk egy újabb évadot, a hatodikat, ami fölött egészen tegnap estig ott volt egy hatalmas kérdőjel. Kaptunk egy általunk alternatívnak hívott világot, ami végül is tegnap este, a fináléban derült ki, hogy mi is valójában. Ezzel egy újabb szintre emelve a Lost-mítoszt.

A fináléról még annyit, és ismét előjött belőlem a rajongó, nem tudom bántani ezt a 108 percet. Azért sem, mert egyszerűen nem akarom. Miért? Mert! - Ennyi a válaszom erre. Rengeteg jót és szépet kaptam a Lost-tól ahhoz, hogy most egy ecsetvonással elintézzem. Én is tudom mit láttam, azt amit Ti. Hatásvadász volt, nagyon kevés választ tartalmazott, és a megvalósításnak is voltak problémás részei. De ezekkel együtt, én átengedtem magam a boldogságnak, mint óvodás az új játék örömének, és hagytam, hogy azok az elemek, amik egyébként távolról csillogtak, levegyenek a lábamról, és még egy de lehet kettő könnycseppet is elengedtem olykor. A válaszok hiányáról meg előre írtam, tudtam és eleve lehetetlen volt megválaszolni mindet, ráadásul a hatodik évad felépítéséből következett, hogy nem ez lesz a lényeg. A lényeg, ismételve gyorsan magam, az volt, amikor Jack kezett fogott John-nal. Amikor Hurley azt mondta, hogy "I believe in You, Jack" és sorolhatnám. Kis apróságok, amik kellettek ahhoz, hogy most abszolút boldogan leírhassam: Best. Show. Ever!

Jöjjön most egy kép, alatta pedig szokásos formában, tehát spoileresen az eseményekről, amik ebben a pár percben történtek.

A hatodik évad során jöttek az apró válaszok, amiket mindenki tárt karokkal fogadott. Na nem a korábban is említett "fizikai" előrelépés, hanem megismerkedtünk jobban a szereplőkkel, azokkal a személyekkel akik mozgatták a szálakat. Először Richard Alpert kapott egy hatalmas bemutatkozást, majd Jacob és MiB is hasonló cipőben landolt. Tudomást szereztünk a "játékról", a szabályokról, és a végén a legfontosabb dologról, a Fényről! Mi a fény? Egyszerű, a fény az a fény! Nincs más, nincs mögötte semmi, a fény a sziget lelke, ereje, ebben rejlik minden. Honnan jött, miért van ott, soroljam? Nincsenek válaszok, és nekem nem is kellettek.

Jacob-nak az volt a feladata, hogy ezt a fényt megvédje MiB-tól. Azért hozta a jelölteket, hogy valaki átvegye tőle ezt a szerepet, és továbbra is megakadályozza abban MiB-t, hogy kárt tegyen a szigetben. Az utolsó előtti részben erre a szerepre Jack jelentkezett, és ezzel megdöntve minden korábbi MiB gondolatot. Az emberek választhatnak, dönthetnek. És nem csak rosszul. Jack lett az új Jacob, aki Hurley, Sawyer és Kate társaságában elindult a fényhez. Locke, Ben és a közben megtalált Desmond szintén ezt tették. Illetve találkoztunk újra a sokszor hiányolt házaspárral (Rose + Bernard) és Vincent is előkerült.

A fény felé igyekvők útjuk közben találkoztak. Tiszta lett mindenki számára a helyzet. Desmond speciális, ő kell valamiért a dologhoz. Jack meg Flocke pedig csúnyán összenézve elindult az utolsó nagy harc felé. A másik kis apró szigeten közben Richard, Miles és az előkerült Lapidus azon ügyködtek, hogy működésre bírjak a gépet. Ezek az alapok, amik után jöttek az apró kis válaszok: a fénynél Desmond leereszkedett a lyukba, ahol megtudtuk, hogy miért volt rá szükség, hiszen csak ő tudta kihúzni a "dugót". Aminek hatására a sziget omlani kezdett, viszont ez volt az a pillanat, amikor megszűntek létezni a szabályok. Richard öregedni kezdett, Flocke nem lett halhatatlan és Jack sem természetesen. A fény bejáratánál, majd a sziklák tetején lefolytatott harcukból Flocke került ki vesztesen, aki egy bekapott golyóval a hátában zuhant le a mélybe. Jack küldetése ekkor még nem ért véget, a finálé szigeten történt eseményei közül az egyik legmegindítóbb volt, amikor Kate és Jack elköszöntek egymástól. Előbbi Sawyer társaságában elhajózott a másik szigethez. Jack, Hurley és Ben pedig visszament a barlanghoz, hogy itt helyrehozzák a dolgokat. Ismételve önmagam, a szigeten történt események közül a következő megindító pillanat az volt, amikor Jack átadta a feladatát Hurley-nek. Majd lemászott a barlangba, Desmond kisegítése után pedig helyre rakta a szigetet.

A feladat átadása egészen szimbolikus lett a végére. Amikor Flocke is megjegyezte, hogy Jack kiválasztása egyáltalán nem meglepetés, számítani lehetett rá, majd a kontra, hogy Jack maga választotta a feladatot, hatalmas jel volt arra nézve, hogy itt még nem fog véget érni a kiválasztott története. Mint ahogy nem is ért, a szabályok ott vannak, a szimbolika ott van, Hurley pedig átvette Jacob, Jack szerepét. Maga mellé pedig felkérte Ben-t, hogy legyen a segítője. A másik szigeten Lapidusnak sikerült beindítani a gépet. Hozzájuk csatlakozott Claire, Kate és Sawyer, és sikeresen felszálltak.

Az alternatív világ eseményeire egy szóval annyit tudnék írni, hogy nagyon hatásvadász volt az egész. Az összes, na jó, a legtöbb szereplőt, akik az első részben is ott voltak, előszedték, és szépen felvezették azt a hatalmas fordulatot, ami az utolsó percekben következett be. Mint ahogy eddig is, több külső behatás során, a szereplők egy másik élet eseményeit látták. Kezdetben Sun és Jin rakták össze a történetüket. A kórházba visszatért Juliet is, mint orvos, és ahogy azt várni lehetett Jack volt feleségeként. Folytatva az emlékeket. Szépen lassan mindenki összerakta a sajátját. Hugo Sayid-nak segítve újra találkozhatott Shannon-nal. Boone is előkerült. Charlie a koncerten láthatta Claire-t, majd ők is megkapták saját emlékeiket. Sőt, hatalmas jelenetek egyike volt a Claire - Kate összetalálkozás is. De talán a legnagyobb Sawyer és Juliet felébredése volt, valamint Jack és Kate emlékezése.

Rövidre fogva, a Lost szinte összes nagyobb szereplője előkerült, és valamilyen vízió formában bepillantást nyerhetett egy másik élet történéseibe. Mindenki megkapta a saját párját, ami tovább erősítette azt a tökéletes hangulatot, amit ide felépítettek. A történetünk a végén lett igazán ütős. Az alternatív világban egy templomnál találkoztak össze a szereplők. Közülük is kiemelném Ben és Locke találkozását, illetve előbbi bocsánatkérését, ami priceless pillanat. És amikor azt hinné az ember, hogy itt vége Ben szerepe, jön Hugo és dobnak egymásnak két olyan megjegyzést, amitől köpni - nyelni nem tud az ember.

A koronát a történetre Jack megérkezése tette, aki bement a templomba, ahova apja koporsóját is hozták, majd ő is elkezdett emlékezni és a hatalmas wtf?!, az apja is megjelent a teremben, nem volt tehát a koporsóban. Ez viszont csak egy, igen egy lehetőséget adott nekünk, és ezt Jack meg is kérdezte az apjától: Meghaltam? A válasz ekkor már egyértelmű volt, de szerencsére Jack apja mindent a helyére tett. Igen, meghaltak, mindenki meghalt, az alternatív világ egy, a szigeten lévők által kreált világ, hogy emlékezzenek, hogy megtalálják egymást, hogy egyszer újra együtt lehessenek. Nem mindenki egyszerre halt meg, volt aki Jack előtt, és volt aki jóval Jack után. A "most", és a "hol vagyunk" nem számít. Valamikor, valahol! A lényeg az, hogy a flashforward és flashback, valamint az időben való ugrálás helyett megkaptunk egy olyan világot, ami nem létezik, illetve csak a szigeten lévők hozták létre. Jack apja mondta, "a szigeten, ezekkel az emberekkel töltött időszakod volt életed legfontosabb része, szükségetek volt egymásra, senki sem marad egyedül", és nem elmennek, csak tovább kell lépniük.

A szigeten is Jack maradt a végére. Hatan felszálltak a gépre, hárman ott voltak a barlangnál, ketten az erdőben, Jack pedig a bambuszok között botorkált, megmentette a szigetet, elvégezte a feladatát, most már meghalhat. A pilotban látott helyszínen összeesik, előkerül ismét Vincent, majd egy közeli a nyitott szemre, majd pedig a csukottra.

Mit lehet ezek után írni? Mit gondoljunk? A legfontosabb talán az, hogy minden ami történt a szigeten és körülötte, az mind valóságos volt. Megtörténtek, nem álom volt. Az időutazástól kezdve, minden akkor és ott történt, ahogy láttuk. Egyedül az alternatív világ történései nem voltak valósak. Ez "csak" arra volt, hogy haláluk után mindenki újra találkozhasson a másikkal.

Pontok tekintetében, bár felesleges lenne írnom, a finálé és ezzel együtt a teljes sorozat, így ahogy van, 10/10! Nem kérdés!

6x01 - LA X - 7/10

6x02 - LA X - 7,5/10

6x03 - What Kate Does - 7/10

6x04 - The Substitute - 8,5/10

6x05 - Lighthouse - 8/10

6x06 - Sundown - 8,5/10

6x07 - Dr. Linus - 9/10

6x08 - Recon - 7/10

6x09 - Ab Aeterno - 10/10

6x10 - The Package - 7/10

6x11 - Happily Ever After - 10/10

6x12 - Everybody Loves Hugo - 7/10

6x13 - The Last Recruit - 7,5/10

6x14 - The Candidate - 9/10

6x15 - Across the Sea - 8,5/10 - 9/10

6x16 - What They Died For - 9/10

6x17 -The End (1)

6x18 -The End (2)

Ezzel pedig elköszönünk a sorozattól. Igaz, lesznek még bejegyzések róla a jövőben is, elképzelhetően akár minden nap a héten, de már nem fog ilyen mértékben szerepelni, mint az elmúlt napokban. Ha valaki unta volna, köszönöm a türelmét, ígérem most már jönnek vissza a sorozatok és filmek is minden mennyiségben. De mint talán kiderült számotokra, május 23-án egy korszak zárult le, amiről illett megemlékezni. Valamint ha már megemlékeztünk, akkor illik köszönetet is mondani két embernek, akik évadok óta rendszeresen szállítják nekünk a magyar feliratokat. @chetory és @blaisect köszönjük!

NAMASTE!