Az előzetes, a szereplő és a rendező láttán/hallatán azt a bugyuta kérdést tettem fel magamnak, hogy vajon hol fognak akkor hibázni? Szinte tökéletesnek tűnt minden már jó előre, teljesen láthatatlanba, és talán pont ezért is buktam nagyot. Paul Greengrass-ra mostanában nem sok panaszunk lehetett. Két Bourne filmet is köszönhettünk neki, innentől pedig már adott volt, hogy a lábai előtt heverünk. Matt Damon sem sok kérdőjelet vet fel, főleg ha egyik kedvenc rendezőjével dolgozhat együtt. A helyzet adott volt tehát, egy jó sztorit kellett választani, és már mehetett is a film. Ráadásul, sokan szeretnek ezzel a filmmel dobálózni valahol érthetően, a The Hurt Locker megnyitotta a kaput a hasonló, katonai filmek előtt, viszont a teljes sikerhez minőséget is az asztalra kellett volna tenni.
A történet egyáltalán nem kérdőjeles. 2003-ban vagyunk, Bagdad, az amerikai katonák behatolása után, ahol Zöld zónát hoztak létre, illetve a vegyi fegyvereket keresik eldugott bunkerekben. Miller (Matt Damon) is egy hasonló csapat vezetője, akik felsőbb utasításra, fülesek segítségével eljutnak különböző bunkerekbe, ahol az előbb említett fegyverek után kutatnak, de semmit nem találnak. Ez a csapat jelentős részét nem készteti gondolkodásra, Miller viszont eltöpreng azon, hogy vajon miért nem találnak semmit. Ennek hangot is adván a CIA-val kerül kapcsolatba, valamint megpróbálják leleplezni mindazt, amit mi is azóta nagyon jól tudunk. Ilyen fegyverek valójában nem is voltak, de ne ezzel foglalkozzunk most.
Sokkal inkább kerüljön az asztalra az a tény, hogy a sztori semmi meglepetést nem tartalmazott, az események felépítése sem rázott meg különösebben. Nem sok meglepetés ért, ráadásul a fordulatokat, ha lehet ilyenekről beszélni, már jó előre lehetett látni. Ami viszont még ennél is elkeserítőbb volt, hogy Matt Damon semmit nem tett le az asztalra. A szürke egér, mondhatnám rá egészen nyugodtan. Nem látunk meg semmit az emberből, nem tudunk meg róla semmit, sőt még katonaként sem a legtökösebb. Egy pont a gépezetben, éppen ezért a történet során sem nagyon tudunk hinni abban, hogy bármit is elérhet.
Plusz, és ez már a megvalósításra vonatkozik, a kézi kamerával felvett jelenetek, az állandó ugrálás teljesen kikészített. Nem nagyon tudtam felvenni a film ritmusát, ami tovább rontotta az élményt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az utolsó nagyobb akció egészen kellemes volt, ami dob valamit a megítélésen, de sajnos még így is üres és szürke az egész.
Értékelés: Green Zone - 5/10
Nagyon csalódtam azt kell mondjam, Greengrass és Matt Damon közös munkája most egyáltalán nem ütött be. A sztoriban semmi újdonság, semmi erő nem volt. Ráadásul aktuálisnak sem mondható, 2004-ben biztos nagyot ütött volna. Ráadásul a Hurt Locker szintjét még távolról sem közelíti meg. A karakterek közül, Miller főleg szürke, még akkor is, ha azt érezteti velünk, hogy ő gondolkodik és szeretne másképp is cselekedni. A többi szereplőket szinte random rakják a sztoriban. Mondhatni lehetetlen helyen és időpontban kerülnek elő. Értem én, hogy a tolmács fontos, de nem tudták nagyon kidolgozni a karaktert, mint ahogy a női szereplő is nulla. Folytathatnám tovább is, de felesleges, egy jó dolog volt, ami tényleg tetszett, a városról mutatott felvételek, a romos területek megvettek, de ezzel nem sokra megyünk.