Ha van sorozat, amit idén siratnunk kellene, akkor az a 10 things. Egy éve, mint "nyári sorozat" robbant be a köztudatba. Hatalmas meglepetést okozva. Minőségileg nálam a toppon volt, nagyon jókat szórakoztam rajta, tipikus kikapcsolós móka volt, heti 20 percben. Az első évadról, vagy annak feléről elég pozitívan nyilatkoztam, és kellemes érzéssekkel köszöntem el a sorozattól, hiszen tudni lehetett, hogy visszatér majd a folytatással. Idén márciusban jöttek is az új részek, a minőség nem változott, a poénok adták magukat. A korábbi kikacsintások, utalások sültek továbbra is. Nem sok akadálya volt annak, hogy jó részekben és több évados folytatásban reménykedjünk.
Itt ütött viszont be a villám. A jövőt nem a minőség, nem a kritikusok, és nem is és határozom meg, hanem a számok, jelen esetben a nézettség. Ami már az első részeknél sem volt a legerősebb, a folytatásra viszont már nagyot csökkent. Így a csatorna úgy döntött, hogy ha könnyes szemekkel is, de búcsút int a sorozatnak. Jó, persze, tudom én, hogy ez nem volt ennyire szép, de a tisztes búcsú megilleti a tenthings-et, mert ha kevés embernek is, de köztük nekem is, nagyon jó szórakozást nyújtott.
Ha van sorozat, amit idén siratnunk kellene, akkor az a 10 things. Egy éve, mint "nyári sorozat" robbant be a köztudatba. Hatalmas meglepetést okozva. Minőségileg nálam a toppon volt, nagyon jókat szórakoztam rajta, tipikus kikapcsolós móka volt, heti 20 percben. Az első évadról, vagy annak feléről elég pozitívan nyilatkoztam, és kellemes érzéssekkel köszöntem el a sorozattól, hiszen tudni lehetett, hogy visszatér majd a folytatással. Idén márciusban jöttek is az új részek, a minőség nem változott, a poénok adták magukat. A korábbi kikacsintások, utalások sültek továbbra is. Nem sok akadálya volt annak, hogy jó részekben és több évados folytatásban reménykedjünk.
Itt ütött viszont be a villám. A jövőt nem a minőség, nem a kritikusok, és nem is és határozom meg, hanem a számok, jelen esetben a nézettség. Ami már az első részeknél sem volt a legerősebb, a folytatásra viszont már nagyot csökkent. Így a csatorna úgy döntött, hogy ha könnyes szemekkel is, de búcsút int a sorozatnak. Jó, persze, tudom én, hogy ez nem volt ennyire szép, de a tisztes búcsú megilleti a tenthings-et, mert ha kevés embernek is, de köztük nekem is, nagyon jó szórakozást nyújtott.
A történetről is lehetne írni pár sort, főleg a fináléban látottak miatt, hiszen nem egy szálat megnyitottak a végére. Nem kifejezetten lezárást kaptunk, ami rossz is meg nem is. Maradjunk annyiban, hogy nem itt és nem így akarták befejezni a sorozatot. Éppen ezért ez sem tekinthető kifejezetten finálénak, sokkal inkább egy évad végének. Az alapokat már ismeritek, hiszen elolvastátok a pilotról írtakat. Most még annyit, hogy Kat és Patrick egymásra találtak. Mint ahogy Bianca is megtalálta élete párját, barátságokat beáldozva emiatt. A végére aztán jött a pofára esés, és a változok egészen hosszú sora.
Bár előtt azt írtam, hogy egy párt alkottak, de csak a végére jöttek rá, hogy egymást akarják (ez de szépen hangzik). Amit egy gyors összefekvéssel ünnepeltek meg, Walter meg nem lenne az apjuk, ha nem pont akkor nyitott volna rájuk, amikor nem kellene. Bianca barátja meg úgy néz ki, hogy más vizekre evezett, legalábbis bekerült egy reality-be, ahol nem egy jó nő megfordul. Plusz Chastity is elhagyja a süllyedő hajót. Ha már leváltották, mint a cheerleaderek vezetője, másik suliba megy, amit Bianca szintén nem fogad könnyen, hiszen kiálltak mellette korábban.
A finálé, az évad vége tehát kellemes változásokat hozott, a sorozat szintjén (ennek megfelelően kezeljük az egész bejegyzést is) nagy dolgok történtek, amiknek a kibontását nagyon szívesen elnéztem volna a következő évadban/nyáron. De erre már nem kerül sor. 20 résszel végleg leköszön, és emiatt sem Lindsey Shaw-t, sem pedig Meaghan Martin-t nem fogjuk látni a képernyőn.
Adok pontokat is, a 7/10 maradt nálam, plusz feliratkozott azon sorozatok közé, amiket olykor előveszek majd, 20 perc nem a világ. Tényleg kár, hogy az ABC Family szintjén jó sorozat, nem tudott megmaradni.
