A héten elkezdhetjük írni egyik nagy kedvencünk utolsó fejezetét, a Friday Night Lights ebben az évadban elköszön tőlünk, 13 részünk lesz arra, hogy új emlékeket szerezzünk, és felelevenítsük azt a sok jót, amit a korábban látott évadokban kaptunk. Nem álmodozok, nagyon jól tudom, hogy az első vagy a harmadik évad hangulatát nagyon nehéz lesz visszakapni. Az új szereplőket viszont sikerült elfogadnom, de ők nem az a csapat, akik miatt halálosan beleszerelmesedtünk a sorozatba. Az igaz, és akkor itt javítunk is kicsit a helyzeten, az állandó bizonytalanság ellenére, Coach és családja erre az évadra is maradt. Így tovább élvezhetjük Kyle Chandler és Connie Britton játékát.
Abba most külön nem mennék bele, hogy mennyire nehéz úton jutottunk el az ötödik évadhoz, és azt sem szeretném újra leírni, hogy mitől fantasztikus a hangulata a sorozatnak. Nem egyszer írtunk a háttérmunkálatokról, és a színészek munkájáról, így most csak ezeket a bejegyzéseket osztanám meg veletek: második évad, így kezdődött a harmadik évad, elköszöntünk egy, kettő fontos karaktertől, plusz az iskolától is (finálé), új szereplőkkel, új csapattal elkezdtük a negyedik évadot, amit egy hatalmas győzelemmel zártunk. <- A történet alakulása is szépen kivehető a leírtakból, plusz az is, hogy minden évad után ott volt a sorozat felett a kérdőjel, hogy vajon folytatódik vagy örökre elköszönünk Dillon városától. A sorozatért, és a sorozatokért rajongó nézőként nem is kívánhatnék jobbat, hiszen az írók és a színészek folyamatosan lehetőséget kaptak arra, hogy bizonyítsák tudásukat, valamint az ötödik évad berendelésével az is lehetővé vált, hogy egy nagyon szép, keretbe zárt történetet kapjunk.
A kicsit elszállt hangulat után, térjünk vissza a földre, és nézzük mit is kaptunk az első résztől. Az érzéseim felemásak, összességében nem volt erős kezdés, de kaptunk pár szép jelenetet, ami a korábbi évadokra emlékeztetett. Történet szempontjából viszont már most világossá vált, hogy nagyjából mit várhatunk. Coach Taylor a már megismert játékosaival új szezont kezd. Kapunk egy teljesen új szereplőt, akit beszerveznek a csapatba. Tami is átkerült ebbe a suliba, és új munkájának nagy lelkesedéssel vág neki. Julie és Landry búcsúznak, mindketten egyetemre mennek, az ő közös jeleneteik nagyon jók voltak. Plusz jó volt látni Matt nagymamáját is.
Ami a többieket illeti, Tim Riggins is kapott egy jelenetet, de az évad során az idősebb Riggins tesó fog többet szerepelni, aki munkára jelentkezett Coach mellé. Az előző évadban megismert szereplők közül, Vince, Jess és Luke kalandjai lesznek a középpontban. Ők is utolsó évüket töltik a suliban, szóval ebben az évben mindenki elköszön. Ami a csapatot illeti, és itt jön vissza az a keret, amit korábban említettem. Egy csodálatos és meglepő győzelemmel tértek vissza, remélhetőleg ezzel utat nyitva egy új bajnoki gyűrű felé. Sokan, köztük én is azt gondolom, hogy a sorozatot szinte csak úgy lehetne lezárni, hogy Coach Taylor bajnokságot nyer a két évad alatt összerakott csapatával.
Alapvetően semmi bajom nem kellene, hogy legyen az első résszel. Történet szempontjából szépen haladtunk, jó volt látni a megszeretett karaktereket, és az újakkal sincs semmi gond, szépen illeszkednek a felépített történetbe. De ettől függetlenül, valami hiányzott. Nincs meg a hangulatnak az a sava-borsa, amit leginkább a harmadik évadban éreztem. Nem a drámai vonal hiányzott, ne értsetek félre, elég volt Julie elköszönése, vagy Riggins jelenete. Egyre inkább érzem azt, és már nem bemesélem magamnak, hogy az a hangulat, amit visszakapunk, már nem az amit régen imádtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez rossz lenne, csak sokkal "egyszerűbb", másabb, lineárisabb, az új karaktereket nem sikerült elmélyíteni, még mindig nem ismerjük őket igazán. Nem hiszem, hogy hasonló érzéseket váltana ki belőlem Vince vagy Luke búcsúja, mint a harmadik évadban Street vagy Smash elköszönése. Következő héten jön a folytatás, addig is búcsúzzunk azzal, hogy az első rész 7/10 volt.
