Nem kellene nehezítenem most a dolgomat, leírhatnám egészen nyugodtan, hogy láttam egy rossz filmet, majd venném a kalapom és lépnék a következő állomásra. A nagy nevek és a hatalmas költségvetés, valamint a "Holiday" szezon miatt ezt nem teszem meg. Ha a filmmel való kapcsolatomat kellene leírnom, akkor bizony oda-vissza csaltuk egymást. A bemutató előtt nagyon jól tudtam, hogy Tony Scott (Hajsza a föld alatt, Domino, Tűzben edzett férfi) ült be a rendezői székbe, valamint azt is tudtam, hogy nagy kedvencét, Denzel Washington-t hozta magával főszereplőnek, mellé pedig Chris Pine csatlakozott. Ezektől függetlenül viszont két nyamvadt bejegyzésre voltam képes eddig, így mielőtt megnéztem volna a filmet, gyorsan csekkoltam az előzetest, legalább az elvárások pontosítása végett. Ezzel viszont nagyon durván sikerült félrevezetni magam. Mert a filmtől egyáltalán nem azt kaptam, mint amire számítottam.

A történet röviden annyi, hogy két pancsernek köszönhetően egy vonat, vezető nélkül elindul, és folyamatosan gyorsul, így mindenképpen meg kell állítani. Ehhez a fő drámai szálhoz kapcsolódik az tény is, hogy pár vagon nagyon veszélyes anyaggal van megrakva. Valamint a probléma főleg arra a két dologra koncentrálódik, hogy jönnek szembe is vonatok, hiszen egy zárt vonalról beszélünk, és lakott területeket is érint a száguldó bomba. Ezzel a történettel még semmi gond nem lenne, hiszen visszanyúlunk kicsit a régi idők mozijaihoz. Végtelenül egyszerű a dolog, a körítéssel viszont nagyon sokat lehet dobni rajta, azonban itt ez nem történik meg. Az elejétől kezdve érezni lehetett, hogy semmi újat nem tudnak kitalálni az írók, próbáljak kelteni a feszültséget, a drámát, de látunk előre mindent, és már inkább röhögünk amikor bekövetkezik, a körömrágás helyett.

Mire gondolok? A film alatt egyszer sem éreztem azt, hogy veszélyben lenne bárki/bármi. És biztosak lehetünk abban, hogy ez nem az én hibám. Nem sikerült felpörgetni, nem sikerült annyi adrenalint csempészni ebbe, hogy az izgalmassá tegye a vonat elleni "harcot". Ettől függetlenül ott vérzik el számomra leginkább a dolog, hogy műbalhé szaga van az egésznek. Nincsenek konkrét veszteségek, csak minimálisan, és mondhatni amatőr módon kivitelezett problémás helyzetek. Egy gyerekekkel teli vonat épp elkerüli az ütközést, a főhőseink szintén hasonló körülmények között ússzák meg a találkozást, hogy utána rögtön a száguldó bombát vegyél üldözőbe. És ha nem lenne elég a vonat körüli szerencsétlenkedés, rögtön két drámát kapunk még mellé. Denzel karaktere nincs jóba két lányával, Chris Pine pedig szerepe szerint szarban van feleségével, és gyerekét sem nagyon láthatja. Szerintem nem kell tovább folytatnom, tudjátok, hogy hol, milyen helyzetben lesznek majd szereplőink a film végén.

Állítom, néha nem ártana elfelejteni az összes filmet amit láttam, és akkor lehet tudnék örülni még ennek is, de ez nem megoldható. Mű mű mű - ezt tudom leginkább felhozni a mozi ellen. Arról nem is beszélve, hogy a rendezés, a helyszínek, a szereplők közötti állandó ugrálás is idegesítő volt. Plusz a színészeknek sem nagyon kellett erőlködniük. A már említett főszereplők, a film 70%-ban egy vonatban ülnek, semmit nem csinálnak. Mellettük Rosario Dawson próbál némi életet vinni a jelenetekbe, de nála meg is szakad sor, mert a mellékszereplők, a feleség, vagy a lányok, egytől egyig iszonyatosan gyengék.

Értékelés: Unstoppable - 4/10

Ha sorba veszem azokat az elemeket, amiket véleményezni szoktam, akkor nem nagyon van mit dicsérnem. A színészek semmit nem tesznek le az asztalra, Denzel már öreg szerintem egy ilyen szerephez. A történet végtelenül egyszerű, a feszültségkeltés vagy drámázás távolról bűzlik, és a megvalósítással is voltak gondjaim. A végén pedig, nos az utolsó percekben már gondolatban vertem a fejem a falba, annyira nehezen viseltem a kialakult helyzetet. És nagyon besorolni sem tudtam, nincs címkézés, mert akciónak gyenge, drámának pedig nagyon mű. Részemről hatalmas csalódás és bukta is egyben.

Hazai bemutató: 2010. november 18.