Pár óra múlva bemutatkozik a Syfy jóvoltából a Being Human amerikai változata, amely nem is lesz annyira új sokak számára, hiszen az alapokat, az Angliában vetített "eredeti" miatt, mindenki nagyon jól ismeri. A mostanában teljesen megszokottnak tűnő folyamatnak köszönhetően, ha valami sikeres "hazájában", akkor annak nagyon valószínű, hogy rövid időn belül lesz amerikai társa is. Az én helyzetem ettől függetlenül egészen egyszerűnek mondható, hiszen az eredetinek csak a második évadát láttam. A kezdést, a karakterek találkozását egyáltalán nem ismerem, így nem is nagyon tudom összehasonlítani a kettőt. - Ennek egyébként én örülök, hiszen teljesen tiszta lappal kezdhettem nézni a Pilot részt, amit itt is, nagyon szépen köszönök AXN-nek (de erről bővebben később).
Pár óra múlva bemutatkozik a Syfy jóvoltából a Being Human amerikai változata, amely nem is lesz annyira új sokak számára, hiszen az alapokat, az Angliában vetített "eredeti" miatt, mindenki nagyon jól ismeri. A mostanában teljesen megszokottnak tűnő folyamatnak köszönhetően, ha valami sikeres "hazájában", akkor annak nagyon valószínű, hogy rövid időn belül lesz amerikai társa is. Az én helyzetem ettől függetlenül egészen egyszerűnek mondható, hiszen az eredetinek csak a második évadát láttam. A kezdést, a karakterek találkozását egyáltalán nem ismerem, így nem is nagyon tudom összehasonlítani a kettőt. - Ennek egyébként én örülök, hiszen teljesen tiszta lappal kezdhettem nézni a Pilot részt, amit itt is, nagyon szépen köszönök AXN-nek (de erről bővebben később).
Nézzük az alapokat, ami mindkét sorozatban is a kezdeti felállást jelenti. Találkozunk két baráttal, egy Vámpírral és egy Vérfarkassal, akik nagyon nehezen illeszkednek be a hétköznapi emberek életébe. Közösen, egymást segítve próbálnak kiutat találni szerencsétlen életükből, ami egészen odáig vezet, hogy összeköltöznek. Ekkor azonban, egyikőjük sem gondolta volna, hogy harmadik, sokak számára teljesen láthatatlan lakótársuk lesz egy Szellem (lány) "személyében". A fő konfliktusok természetesen abból adódnak, hogy Vámpírként nehéz megállni a vér szagát, ami hatványozottan igaz egy kórházban. Míg Vérfarkasként egészen frusztráló lehet, hogy átalakulás után, nem képes kontrollálni magát az ember/állat.
Az amerikai változat is a dolgok közepébe csöppent minket. Egy nagyon jó cold open után, gyorsan megismerkedünk a két főszereplővel, akik egy kórházban dolgoznak, és itt próbálják átélni egymás félrelépésit. Ami, egyik esetében csak állatok életébe kerül, másik esetében viszont eyecandy-nek sem utolsó, nővér halálával végződik. A sztori természetesen ott indul meg, hogy a farkas számára megoldást kell találni az átváltozásokra, míg a vámpír számára el kell tüntetni a gyilkosság nyomait. Ehhez korábbi társai segítségét kéri, akik természetesen rögtön vissza akarják rángatni a számukra megszokott életbe. A történet, bár lassan csurdogál, a cold open után sem unalmasodik el. Folyamatosan ismerkedünk a karakterekkel, és ha ez még mind nem lenne elég, akkor az írók voltak annyira jó arcok, hogy a végére egy nagyon erős cliff-t is beraktak, így biztosítva a második részre való visszatérést.
Ami a színészeket illeti, már nem annyira egyértelmű a helyzet. Bár kevés karakterrel ismerkedünk meg közelebbről az első részben, felemás érzéseket váltanak ki az emberből. A három főbb szereplő közül Meaghan Rath (Sally - a Szellem) teljesen szürke, semmilyen eddig. Igaz, egy rész alapján nem kellene következtetéseket levonni, az ő karakterét is szépen kibontják még. Nála is bajosabb helyzetben Sam Witwer (Aidan - a Vámpír) van, aki egyértelműen negatív meglepetése volt a pilot-nak. Tőle vártam talán a legtöbbet, és meglepett a számomra egyáltalán nem tetsző alakítása. Folytatva a negatív sort, a mellékszereplők között többen is példátlanul idegesítőek. Csak abban reménykedek, hogy nagyon gyorsan megöli őket valamelyik állat. A jó oldalon is vannak azért, főbb szereplőként Sam Hungtington (Josh - a Vérfarkas) nagyon kellemes meglepetés volt. A cold open és több jelenet is csak miatta lett igazán élvezhető. Mellette még Mark Pellegrino nevét szeretném kiemelni, aki remek szerepet kapott a történetben, nagyon sok múlik a jövőben az ő karakterén. A főbb szereplők gyengélkedése esetén, még simán elviheti a sorozatot a hátán.
Összességében egy nagyon jó, hangulatos és szórakoztató kezdést kaptunk. A történettel semmi bajom nincs, a színészek, jobban mondva a karakterek még simán kiépülhetnek. A megvalósítás is inkább csak dicséretet érdemel. A hangulat, a város "zaja", a zenék jól passzoltak a történethez, így én csak ajánlani tudom a folytatást. Már csak azért is, mert a jelenlegi 7/10 (a színészek miatt) csak javulhat, hiszen hosszabb távon jobban megismerhetjük őket. - És itt jöhet is a nagyon jó kérdés, hogy vajon a Syfy milyen irányba viszi majd a sorozatot? Inkább akció lesz, vagy karakterközpontú? A válasz igazából egyáltalán nem mindegy, én személy szerint utóbbinak sokkal jobban tudnék örülni.
