Ha már írtam, hogy pár szóban kitérek a nyaralásra meg is teszem. Legyen itt egyik kedvenc képem a sziget egyik látványosságáról, aztán a tovább után folytatom.
Ha már írtam, hogy pár szóban kitérek a nyaralásra meg is teszem. Legyen itt egyik kedvenc képem a sziget egyik látványosságáról, a kép alatt folytatom.
Egy éve a szigeten nyaraltunk, Kavoson volt a szállásunk, és onnan jártuk be az egészet. Ismerkedtünk a partokkal, a látványosságokkal, és úgy az egész szigettel. Aztán eljött a következő nyaralás tervezésének ideje, és mivel nagyon megtetszett az egész sziget, idén is oda kellett menni. Most már kicsit feljebb költöztünk, Kavos teljesen délen van, 20 km különbséggel, Messonghi lett a székhely. A Zoi Apartman-ba laktunk és a Dias Zeusz vitt ki minket. A szállásról, illetve a szobáról nem lehet sok mindent mondani. Tipikus görög szállás, két nagy ágy, kis szekrények, kis konyha és közepesen felszerelt az egész. Viszont ami vitt mindent, az a külső dolgok. Erkélyről kinézve, 5 méterre volt tőlünk egy nagyon szép medence, és sok időt töltöttünk itt ennek megfelelően.
Az
oda utazás szenvedős volt, busszal mentünk, 28 óra, amibe benne
volt a komp is, így nem igazán élvezte egyikünk sem, viszont a szállás,
és a sziget látványa már az első percben kárpótolt mindenért. Az első
és második nap a szállás környékén voltunk, medence, tenger,
ismerkedtünk a környékkel, megettük az első görög gyrost, és tzatzikit. A negatív dolog csak egy személy volt, a helyi Dias-os
csaj, aki jó ügynökhöz hasonlóan megpróbált minden fakultatív programot
ránk sózni, persze nagyon drágán. 35€ lett volna nála egy hajó
kirándulás a helyiek 20-28€ között adták ugyan ezt. Béreltünk inkább
egy autót, és ezzel faszán bejártuk ismét a szigetet.
Első nap megnéztük a teljes keleti partot, nekimentünk a Pantokrator-nak,
de rossz utat választottunk, éppen ezért nem tudtunk felmenni a
csúcsra, így viszont nagyon kalandosra sikeredett az egész kirándulás.
Innen átmentünk Sidariba, ahol partoztunk, betoltuk a méltán híres Sidari Gyrost
, ami nagyon finom, és hatalmas, ehhez képest pedig nagyon olcsó, 3€
még mindig. Innen pedig elmentünk egy teljesen új helyre, mármint amit
egy éve nem látogattunk meg, ez volt aCape Drastis . Innen mivel fáradt
volt mindenki, és nem akartunk este nagyon csinálni semmit, benéztünk
inkább a reptér mellett lévő gátra, ahonnan sikerült több le és
felszálló gépet is megnézni. Ha belegondolok még mindig beleremegnek a
lábaim. Nagyon nagy élmény volt.
A harmadik nap volt a leghosszabb. Első körben a főváros, Kerkyra, vásárlás, nézelődés, majd délután Aqua Land. Hatalmas csúszások, hullám medence. Majd innen haza és kis készülődés után mentünk a korábbi élményeink helyszínére. Irány Kavos! Parkolás rögtön az elején, majd ki a partra, vittünk kellő mennyiségű alkoholt, majd miután elfogyasztottuk, jöhetett a Buzz.
Itt voltunk egy éve minden este. Az árak nem változtak, a hely nem
változott, még mindig tele van angolokkal, és hatalmas party hely az
egész. Szóval reggel hatig itt toltuk a dolgokat. Na nem végig egy
helyen, mert 4kor ez bezárt, átmentünk az After-ba. Reggel hat után
indultunk vissza a szállásunkra, és szerintem mindent elmond az
érzéseinkről, ha azt írom le, hogy elmenetel közben elmorzsoltunk azért
egy két könnycseppet az új és a régi emlékek miatt.
A
nyaralás többi része sajnálatos okokból kifolyólag pihenéssel telt, nem
mentünk már sehova sem, viszont ettünk végre nagyokat, tengeri cuccok,
és helyi grillezet husikat . Az árak nem változtak, nem lett drágább a
sziget, és teljesen meg voltam elégedve mindennel, amit itt
tapasztaltam. Csak a testem jött haza ez biztos. Lehetne sokkal
részletesebben is írni természetesen, de nagyon sok élményem van, amit
nem igazán tudnék megfogalmazni, vagy leírni. Ezt jól tudnám
szemléltetni azzal, hogy nekem hatalmas élmény volt csak úgy feltett
lábakkal lenni a szállás erkélyén és nézni a medencét illetve a
környéket. Na most ezt hova ragozzam? A képet ennél sokkal
beszédesebbek, nézzétek meg őket.
A végére pedig jöjjön egy videó, amit a képekből raktam össze:
Röviden ennyi, csak egy kérdés maradt: Mikor megyünk vissza?
