Ezzel a filmmel kapcsolatban csak egy hatalmas probléma jut eszembe, és ez lenne szerintem a bejegyzés rossz híre, hogy bizony ennyire jó vígjátékot idén már biztos nem fogunk látni. Ebből talán sokaknak kitalálható, hogy ez volt a legjobb, ami idén elém került, és a rövid pesszimista hangulatot feledve, ami a jövőt illeti, térjünk vissza főhőseinkhez, akik bizony meghódították a világot. Ezelőtt egy vagy két hónappal még nagyon hihetetlennek tűnt az, hogy a Hangover majd szorongatni fogja a legjobban várt nyári blockbustereket, de ez a siker nem véletlen. 

A sztori teljesen átlagosnak mondható. Tipikus Las Vegas-os filmnek indul az egész. Négy barát elindul a sivatag közepére, hogy megrendezzék haverjuk legénybúcsúját. Aztán fordul egy kicsit a kocka, az éjszakából semmit nem látunk. Reggel térünk vissza a srácokhoz, akik éppen próbálnak magukhoz térni a rengeteg pia után, de nagyon nehezen megy nekik, és közbe rájönnek, hogy az ünnepelt eltűnt, a szobát/lakosztályt ahol megszálltak a party alatt teljesen lezúzták, megjelent egy tigris és egy baba is, szóval egy dologban biztosak lehettek, az éjszakájuk nem volt egyszerű. Ezek után próbálják összerakni az estét, illetve megkeresni barátjukat, de erről már nem írnék többet, nézzétek meg, mert hasizmokat erősítő két óra áll mindenki előtt. 

Ha a sztorit átlagosnak írtam, akkor vajon mit írhatnék a szereplőkről? Ismerte őket valaki? Biztos vagyok benne, hogy Bradley Cooper kivételével a többiekkel nem nagyon találkoztak sokan. De pont ez lehet a siker egyik titka. Mondhatni B kategóriás színészek, akik a kezükbe kaptak egy nagyon jól megírt forgatókönyvet, és a hétköznapinak nevezhető történetet iszonyatosan feldobták. Mondanom sem kell, hogy Zach Galifianakis Alan szerepében egyszerűen súlyos. És akkor lehet nem is tudtam körülírni a karaktert. A harmadik muskétás pedig Ed Helms volt, igen ő a fogatlan csávó, aki az elején még nagyon szürke egér szerepet töltött be, de aztán a film során ő lett az egyik legjobb arc. 

Ott tartunk jelenleg, és elnézést az ismétlésekért, hogy van egy átlagos legénybúcsús sztorink, vannak kevésbé ismert szereplőink, akkor jöhet a kézenfekvő kérdés, hogy vajon mitől is lehet ennyire sikeres a film? Mielőtt itt még a nagyon mély gondolatoktól még jómagam is elmenekülnék, azt kell mondjam, hogy néha a kevesebb több. Én nagyon régen tudtam ennyit röhögni egy fimen, és most nem azt kell elképzelni, hogy hatalmas poénok vannak benne, amitől megfekszik az ember, nem. Nagyon sok apró poén, vicces helyzet van, amitől mondhatni az elejétől kezdve a végéig hol hangosan, hol kuncogva, de felnevetünk. Ha pedig a film végéig még nem csorgattuk ki az összes könnyünket, vagy még nem fáj eléggé a hasunk, akkor teljesen véletlenül előkerül egy fényképezőgép, amin a buli képei vannak, és arra a hangulatra nincsenek szavak. Akkor tudja az ember, hogy jó filmet lát, amikor az egész terem, egyszerre felnevet helyzeteken, képeken.

A pontok előtt még annyit, hogy a film hangulatán nekem nagyon sokat dobott a jól választott zene. Illetve az is, hogy hiába voltak morbid poénok (pisi, kaki, hányás, stb.) ezeket sikerült annyira jól elhelyezni, vagy úgy bemutatni, hogy tényleg viccesek voltak, és a nevetés miatt fogta az ember a hasát, nem más okokból. 

Mennyire tetszett nekem a film?! 9/10! Tökéletes szórakozás volt, amin nem nagyon van mit ragozni. Így lehet a teljesen átlagosból valami hatalmasat összehozni. Nyugodtan ajánlhatom mindenkinek, nem fognak csalódni benne. Még párszor biztosan be lesz vizsgálva a film, és kötelező eleme lesz a gyűjteménynek. (Már most várom a divatból fikázást, illetve a tömeggel való tipikus szembemenést, nem lenne meglepő egyáltalán.)