Végre egy film, amit trailer alapján nagyon is vártam, hogy majd tetszeni fog, meg ütni fog, mivel a sztori, ha nagyon elrugaszkodott is, bejött. Ez a térben és időben való ugrálgatás gondolata nagyon is tetszett, és ki ne örülne neki, ha egyik pillanatról a másikra lehetünk ott, ahol csak szeretnénk. Ahhoz viszont, hogy az egész film jó legyen, az kellett volna, hogy mind a 90 perc izgalmas legyen, de minimum jó. Ehelyett viszont kaptam, vagy láttam egy nagy rakás szart. Annyi rosszat lehetne írni a filmről, hogy félelmetes.
De először a
sztori. Fiatal srác, beesik a vízbe, majd hirtelen a könyvtárba találja
magát. Rájön, hogy van egy képessége, amit tökéletesre fejleszt.
Kirabol egy bankot, és éli az életét. Amíg rá nem jön, hogy nincs
egyedül, és arra is, hogy üldözik. Képessége miatt a családja, és
barátnője is veszélyben. Egy dolgot tehet megpróbál menekülni, és
egyben kitalálni valamit, hogy legyőzze a Jumpereket évszázadok óta üldöző Paladinokat. Akik mondhatni egy vallásos szekta, és azzal jönnek, hogy csak Isten lehet egyszerre több helyen.
Folytatva a fikázást, az egészbe az volt a legrosszabb, hogy olyan volt, mintha egy összefoglalót kaptunk volna egy mérkőzésről. A film is úgy ugrált mint Anakin,
akivel most csak a világos oldal erői voltak. De még így is, annyira
volt béna ebben a szerepben, hogy olykor már nevetnem kellett. A másik Jumper
a filmben, a haverja, illetve szövetségese. Azt hittem a Rambo
párbeszédek voltak a leggagyibbak, de ott nem volt rá szükség, itt
viszont jó lett volna, valami értelmet is kapunk. A barátnő, Rachel Bilson
is inkább ment volna máshova, vagy vállalt volna több fotózást, mert
itt kérem szépen egy nagy nulla, és akkor még finoman fogalmaztam.
Lehet velem volt a hiba, és nem voltam hangulatban. Vagy a sok jó film után ez most nagyon rosszkor jött, nem tudom. Lehet majd dvd-n,
egy nagyon beteg pillanatomban megnézem újra, de nem hiszem. Itt nem
volt semmi akció, semmi hatalmas nagy durranás, ugráltunk városról
városra, majd beszélgettünk, mint vasárnap reggel másnaposan a
semmiről. Megmentettük a világot, illetve nem is, csak a barátnőnket, akinél bárhol találtunk volna értelmesebbet.
Egy
szóval: csalódás. Pedig örültem volna neki, ha valami jót látok, de
helyette csak szenvedés volt. Lehetne osztani szinten mindenkit a
filmből, és persze szinte mindent. Mondjuk a piramis tetején való
kajálgatás nagyon bejött. De valahogy az sem tudta átadni a dolgokat,
hogy szerencsétlenkedek valahol a vízbe, majd zabálok teljesen máshol.
Ez van, ez most így jött ki. Adunk erre a filmre egy 3/10, és fent tartom magamnak annak lehetőségét, hogy valamikor megnézzem még egy egyszer, hátha akkor mást fogok írni róla.
