Kezdjük az egészet egy nagyon szép mondattal: Anglia kibaszott középső ujja az amerikai sorozatok számára. Kezdhetném persze azzal is, hogy Anglia bemutat! Mert ez annyira más, mint amihez hozzászokott a szemem, az agyam, hogy ettől teljesen eldobtam. Mondanom sem kell, hogy a Cool-nak köszönhetem az első részt a sorozatból. Hiszen eddig hiába olvastam róla bármit is, annyira nem vettem rá magam, hogy megnézzem. Aztán jött a magyar premier dátuma, és kedvenc oldalunk napi hype-ja miatt arra jutottam, hogy első rész jöhet. Aztán jött a második, a harmadik, és szépen lassan ott tartottam, hogy kerestem a teljes évadot, sőt már a másodikat és már csak egy rész van hátra a második évadból.

Szerintem a sorozatról való véleményem összefoglalható azzal, hogy tartogatom az utolsó részt. Nem azért mert nem várnám azt, hanem mert tudom, hogy ha megnézem nagyon sokáig nem fogok látni semmit a sorozatból. Sőt amolyan információs jelleggel, annyit már most lehet tudni, hogy a harmadik évad teljesen új szereplőkkel fog érkezni. Maradunk a középiskolánál, és egyik karakter illetve barátai köré fog épülni az egész. Nem árulunk zsákbamacskát, Effy köré fog épülni a harmadik évad.

A sorozat első évada 9, második pedig 10 részből állt. Úgy tevődtek össze az évadok, hogy minden rész egy karakter köré épült, ő volt a középpontban, több mindent tudtunk meg róla, de valójában a többi szereplő is szerepelt természetesen, de kicsit háttérben voltak. A főbb karakterek: Sid, Tony, Michelle, Cassie, Jal, Maxxie, Effy, Anwar. Itt jegyezném meg, hogy nekem a kedvenceim Sid, Michelle voltak nagyon sokáig, illetve azok a részek, amik rájuk épültek, de aztán ez nagyon sokat változott.

Miért mondtam azt, hogy Anglia bemutat? A sorozat tinisorozat, de szerencsére nem a hagyományos értelemben. Ez nem egy Gossip Girl, vagy egy One Tree Hill, hogy csak a mostaniaknál maradjunk. Itt a szereplők tényleg 16-18 évesek, koruknak megfelelő karaktert alakítanak, és a sorozat nem arról szól, hogy összeszedték a "szép" embereket és berakták őket egy sorozatba. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire valós képet mutat be a sorozat, de itt a szex, káromkodás, füvezés, drogozás, családi ordítozások teljesen természetesek. Egyértelműen mondható, hogy amit itt láthat az ember, az nem mű, nem megtervezett, simán azt mondom, hogy a valóság szülte.

Az első évad során többször is azt éreztem, hogy ez már durva, de aztán rájöttem, hogy miért is lenne az? Kérem ez a valóság. Betéptek, ittak, buliztak, dugtak, keféltek, megcsaltak, szülőkkel való viszonyokról inkább ne is beszéljünk, és természetesen, bocs, hogy így mondom, de ott a homoszexualitás is. Az évad végén azért volt egy cliffhanger is, és megvolt több apró történet is, amelyek így vagy úgy de folyamatosan alakítottak. A második évad pedig kis csúszással, de ott folytatta, ahol az első abbamaradt. Jött egy két új szereplő. Másik oldalukról is megismerhettük a karaktereket. Illetve új oldalukról is, és függetlenül a sok faszságtól amit toltak/tolnak mindenki megszerethető.

Rég volt olyan sorozat, amikor nem két három embert, hanem kilencet tudott elfogadni az ember. A karakterek annyira jól fejlődtek, hogy le a kalappal a sorozatot írok/készítők előtt. És bizony, egy résszel a vége előtt, az a bemutatott középső ujj csak tovább nőtt. A sorozat baromi jó, van benne egy minimális eyecandy faktor, és mindenki életében eljön az a szint, amikor annyira el van baszva, hogy az valami félelmetes. A kedvenc karakterek száma minden résznél csak tovább nőtt. A padlóról, szó szerint a szarból álltak fel sokan, és még akkor sem volt vége. Ez nem a jó vagy rossz dolgokról szól, annál azért sokkal többről. Ez nem egy kifehérített szerelmes valami, vagy pink faszság, sokkal komolyabb.