Kezdjük az egészet egy nagyon szép mondattal: Anglia kibaszott középső
ujja az amerikai sorozatok számára. Kezdhetném persze azzal is, hogy
Anglia bemutat! Mert ez annyira más, mint amihez hozzászokott a szemem,
az agyam, hogy ettől teljesen eldobtam. Mondanom sem kell, hogy a Cool-nak
köszönhetem az első részt a sorozatból. Hiszen eddig hiába olvastam
róla bármit is, annyira nem vettem rá magam, hogy megnézzem. Aztán jött
a magyar premier dátuma, és kedvenc oldalunk napi hype-ja miatt arra
jutottam, hogy első rész jöhet. Aztán jött a második, a harmadik, és
szépen lassan ott tartottam, hogy kerestem a teljes évadot, sőt már a
másodikat és már csak egy rész van hátra a második évadból.
Szerintem
a sorozatról való véleményem összefoglalható azzal, hogy tartogatom az
utolsó részt. Nem azért mert nem várnám azt, hanem mert
tudom, hogy ha megnézem nagyon sokáig nem fogok látni semmit a
sorozatból. Sőt amolyan információs jelleggel, annyit már most lehet
tudni, hogy a harmadik évad teljesen új szereplőkkel fog érkezni.
Maradunk a középiskolánál, és egyik karakter illetve barátai köré fog
épülni az egész. Nem árulunk zsákbamacskát, Effy köré fog épülni a harmadik évad.
A
sorozat első évada 9, második pedig 10 részből állt. Úgy tevődtek össze
az évadok, hogy minden rész egy karakter köré épült, ő volt a
középpontban, több mindent tudtunk meg róla, de valójában a többi
szereplő is szerepelt természetesen, de kicsit háttérben voltak. A főbb
karakterek: Sid, Tony, Michelle, Cassie, Jal, Maxxie, Effy, Anwar. Itt jegyezném meg, hogy nekem a kedvenceim Sid, Michelle voltak nagyon sokáig, illetve azok a részek, amik rájuk épültek, de aztán ez nagyon sokat változott.
Miért mondtam azt, hogy Anglia bemutat? A sorozat tinisorozat, de szerencsére nem a hagyományos értelemben. Ez nem egy Gossip Girl, vagy egy One Tree Hill,
hogy csak a mostaniaknál maradjunk. Itt a szereplők tényleg 16-18
évesek, koruknak megfelelő karaktert alakítanak, és a sorozat nem arról
szól, hogy összeszedték a "szép" embereket és berakták őket egy
sorozatba. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire valós képet mutat be a
sorozat, de itt a szex, káromkodás, füvezés, drogozás, családi
ordítozások teljesen természetesek. Egyértelműen mondható, hogy amit
itt láthat az ember, az nem mű, nem megtervezett, simán azt mondom,
hogy a valóság szülte.
Az első évad során
többször is azt éreztem, hogy ez már durva, de aztán rájöttem, hogy
miért is lenne az? Kérem ez a valóság. Betéptek, ittak, buliztak,
dugtak, keféltek, megcsaltak, szülőkkel való viszonyokról inkább ne is
beszéljünk, és természetesen, bocs, hogy így mondom, de ott a
homoszexualitás is. Az évad végén azért volt egy cliffhanger is, és
megvolt több apró történet is, amelyek így vagy úgy de
folyamatosan alakítottak. A második évad pedig kis
csúszással, de ott folytatta, ahol az első abbamaradt. Jött egy két új
szereplő. Másik oldalukról is megismerhettük a karaktereket. Illetve új
oldalukról is, és függetlenül a sok faszságtól amit toltak/tolnak
mindenki megszerethető.
Rég volt olyan
sorozat, amikor nem két három embert, hanem kilencet tudott elfogadni
az ember. A karakterek annyira jól fejlődtek, hogy le a kalappal a
sorozatot írok/készítők előtt. És bizony, egy résszel a vége előtt, az
a bemutatott középső ujj csak tovább nőtt. A sorozat baromi jó, van
benne egy minimális eyecandy faktor, és mindenki életében eljön az a
szint, amikor annyira el van baszva, hogy az valami félelmetes. A
kedvenc karakterek száma minden résznél csak tovább nőtt. A padlóról,
szó szerint a szarból álltak fel sokan, és még akkor sem volt vége. Ez
nem a jó vagy rossz dolgokról szól, annál azért sokkal többről. Ez nem
egy kifehérített szerelmes valami, vagy pink faszság, sokkal komolyabb.
A második évad vége felé pedig annyira depressziós hangulatot tudott felvenni a sorozat, hogy még nekem is elment a kedvem mindentől. Egy Cassie rész után vagyok éppen, és bármennyire is volt kicsit lassú az eleje a résznek, annyira durva lett a vége, hogy leesett az állam. Lehet, sőt biztos, hogy sokaknak ez nem fog bejönni, mert lehet hogy sokan ebből akarnak menekülni, a valóságot feledni, és álmodozni valami másról. Kérem, NE! Ezt a sorozatot látni kell, és rájönni arra, hogy igen, vannak még jó dolgok az életben. Mert ez 19 rész nagyon jó.
És nem csak ennyi van itt. A hangulathoz nagyon jó zenéket találtak. Annyira eltalálja sokszor a pillanatot az egész, hogy igazából azon gondolkozom, lehet e jobbat csinálni ennél, mert nem biztos. Azt még gyorsan hozzá kell tenni, hogy a tv-ben lement részek illetve a dvd-n megjelent részek között különbség van, na nem a történetben, hanem a zenében. Jogdíjak, tudjátok.
Az első és második évadot egy kalap alá véve ez bizony nálam 8/10. Tudom, magasztaltam itt össze vissza, de ahhoz képest, amilyen kategóriában indult, szerintem ez nagyon jó pontszám. Szépen lassan megnézem az utolsó részt, és várok még egy évet, hogy jöjjön a harmadik évad. Csak egy gondolat a végére, amit nagyon sokszor mondd az ember, és már közhely, a sorozatot lehet szeretni, és utálni, de érzések és gondolatok nélkül nem lehet elmenni mellette.