Mielőtt még lezárnám én is az évet, vannak még pótolnivalóim, köztük az Ausztrália is, ami nagyon sokáig egészen jónak ígérkezett, aztán elvérzett az egész úgy ahogy van. Pedig Baz Luhrmann megtett mindent, hogy jó legyen az új filmje, kedvenc színésznőjét is visszacsempészte a vászonra, de nem nagy sikert ért el vele. Az egész annyira szétcsúszott, hogy a végén már csak szabadulni akartam a moziból, és nem összerakni az eseményeket.
A sztori sem valami acélos, de ebbe csak ha nagyon muszáj, akkor kell belekötnünk: Lady Sarah leutazik a messzi Ausztráliába, hogy magával vigye férjét, aki itt állattenyésztéssel foglalkozik, na meg a Lady szerint a helyi nők megismerésével. Mikor megérkezik, nem is a férje megy ki elé, hanem a Drover, aki a helyi szép/nagy/rosszfiú. Ahogy elérik a birtokot, kiderül, hogy a férjét közben megölték, és innentől egy elég hosszadalmas kaland kezdődik, amiben van félvér kisgyerek, rengeteg marha, na meg pár gonosz ember, aki nagyobb hatalomra vágyik és a végére kapunk egy háborút is. Na meg persze rengeteg romantika.
Az a helyzet a filmmel, hogy előtte nagyon sok mindentől féltem. Főleg attól, hogy közben öngyilkosságot fogok elkövetni a hatalmas nyáltenger miatt, meg a sok romantikától is már előre a falra akartam mászni, de aztán valami teljesen más jött ki belőle. Nem ezek miatt szenvedtem, nem ez volt a rossz benne. Hanem sokkal inkább a történet illetve annak egy része készített ki. Az egész középpontjába egy se nem fehér se nem fekete gyerek állt (tejeskávé), aki borzasztóan idegesítő volt. A többi még simán elment volna, de vele minden baja volt az embernek. A történet szempontjából nem értem miért kellett őt belevenni ebbe az egészbe.
Pedig tejeskávé nélkül, és egy sokkal feszesebb vágással ez egy nagyon jó film lehetett volna. Így viszont nagyon vontatott volt, és mondhatni két sztorit is sikerült felépíteni benne. Egyrészt ott volt a marhaterelés, ami elsőre tök jó lett volna, simán elég lett volna a boldogsághoz, de nem. Ezek után leült az egész, ismét jött az unalom, már nem is tudtam, hogy mit is akarnak kihozni az egészből, ehhez jött a romantika a dráma és a háború.
Beszéljünk kicsit a színészekről is. Nicole Kidman mint a legtöbb esetben itt is nagyon megnyerő volt. Nagyon jól alakította az angol lady-t, aki idővel beilleszkedik. Nagyon sokszor még vicces is volt viselkedése. Hugh Jackman, mint a női szívek elrablója inkább sármját vetette be a filmben, mint sem színészi képességeit, de szerintem ez itt bőven elég volt.
Mennyire tetszett nekem a film?! 5/10! Nem utáltam, de nem is szerettem meg. Féltem tőle az elején, de teljesen máshol kötöttem ki. Mint mondtam, tejeskávé nélkül, feszesebb történettel, pár jelenet kivágásával ez egy nagyon szép romantikus történetet lehetett volna, így viszont eltűnik majd rövid időn belül.
