Egyáltalán nincs nehéz dolgunk az ötödik évad kezdésével kapcsolatban. Nagyon vártuk a folytatást, vágtuk a centit, majd miután megérkezett és láttuk is az új részeket, kerestünk egy értelmező kéziszótárt vagy a google segítségével olyan szavakat, ami a "nagyon jó" "szuper" "ilyen nincs" kifejezéseket helyettesíti. A már ismert és olykor nagyon sokszor használt "wtf" vagy "omg" szinte értelmetlen, mert teljesen nem fedi le azokat a gondolatokat, amiket közben, vagy utána érzett az ember. <-- Ezen ömlengések után kicsit komolyra fordítva a dolgokat, személy szerint valami olyasmit kaptam, amit nagyon vártam a sorozattól. Lehet kifogásokat keresni, leírni azt is, hogy ez mennyire szar volt, vagy unalmas, valószínűleg aki ezt teszi kevés részt láthatott, vagy azon társaság része, akik már divatból is fikázzák a sorozatot (talán azért mert nem értik). 

Ez itt most nagyon lényeges szempont. A kezdet nem (csak) azért volt jó, mert megmutatta, hogy merre tartanak jelenleg hőseink, mivel küzdenek, vagy miként alakult az életük, hanem azért mert tele volt olyan apró kis finomságokkal, amiket csak azok vesznek észre, akik ténylegesen beleásták magukat a Lost világába. Magam sem tartozom ezen emberek közé, töredékét vettem észre annak, amit kellett volna, de még így is rázott a hideg olykor, meg hangosan káromkodtam a szobámba. Ami pedig szintén hatalmas pozitívum, hogy vannak apró humoros megjegyzések, amik kicsit ellazítják az embert, mert itt bizony gondolkodni kell. Nem lehet csak úgy végignézni az eseményeket, tudni kell kötni a dolgokat, össze kell rakni egy hatalmas puzzle-t. Ezért persze lehet nem szeretni a sorozatot, de akkor kérem, nem kell nézni. A kép alatt spoileresen a folytatás:

Egyáltalán nincs nehéz dolgunk az ötödik évad kezdésével kapcsolatban. Nagyon vártuk a folytatást, vágtuk a centit, majd miután megérkezett és láttuk is az új részeket, kerestünk egy értelmező kéziszótárt vagy a google segítségével olyan szavakat, ami a "nagyon jó" "szuper" "ilyen nincs" kifejezéseket helyettesíti. A már ismert és olykor nagyon sokszor használt "wtf" vagy "omg" szinte értelmetlen, mert teljesen nem fedi le azokat a gondolatokat, amiket közben, vagy utána érzett az ember. <-- Ezen ömlengések után kicsit komolyra fordítva a dolgokat, személy szerint valami olyasmit kaptam, amit nagyon vártam a sorozattól. Lehet kifogásokat keresni, leírni azt is, hogy ez mennyire szar volt, vagy unalmas, valószínűleg aki ezt teszi kevés részt láthatott, vagy azon társaság része, akik már divatból is fikázzák a sorozatot (talán azért mert nem értik). 

Ez itt most nagyon lényeges szempont. A kezdet nem (csak) azért volt jó, mert megmutatta, hogy merre tartanak jelenleg hőseink, mivel küzdenek, vagy miként alakult az életük, hanem azért mert tele volt olyan apró kis finomságokkal, amiket csak azok vesznek észre, akik ténylegesen beleásták magukat a Lost világába. Magam sem tartozom ezen emberek közé, töredékét vettem észre annak, amit kellett volna, de még így is rázott a hideg olykor, meg hangosan káromkodtam a szobámba. Ami pedig szintén hatalmas pozitívum, hogy vannak apró humoros megjegyzések, amik kicsit ellazítják az embert, mert itt bizony gondolkodni kell. Nem lehet csak úgy végignézni az eseményeket, tudni kell kötni a dolgokat, össze kell rakni egy hatalmas puzzle-t. Ezért persze lehet nem szeretni a sorozatot, de akkor kérem, nem kell nézni. A kép alatt spoileresen a folytatás:

Mit írhatnék ide? Tényleg ezen gondolkodom. Spoileres e már az, hogy Ben szervezi össze a csapatot, hogy visszavigye őket a szigetre, arra a szigetre, amit nem lehet tudni, hogy éppen merre van? Szakállas Jack rájött, hogy mi a teendő, és próbál segíteni Ben-nek, majd Sayid-nak, végül összenéznek, mikor gondolatban rájönnek, hogy csak Ben tud arról, hogy merre van Hurley. Itt van Kate, akinél megjelenik egy ügyvéd, vérmintát követelve, hogy ezzel bizonyítsák milyen kapcsolatban áll Aaron-al. Itt van Sun, aki megtenne mindent azért, hogy megölje azokat az embereket, akiknek köze lehet a férje halálához(?). Szépen összerázták a csapatot, és ismét tele volt az egész hatalmas pillanatokkal, hosszú másodperces csönddel, és mély gondolatokkal, amiket szeretünk ebben a sorozatban.

De itt a sziget, ami szerencsére nem össze vissza ugrál, hanem "csak" előre és hátra. Ez nagyon fontos, és ezzel választ is adtak arra a kérdésre, hogy mi van az idővel. Igen, a sziget és az azon lévők utaznak az időben (előre hátra). Viszont (elvileg) az eseményeken nem lehet változtatni, ez a törvény, minden úgy történik, ahogy eleve megtörtént, tehát nem szabad és nem is tudnának változtatni a dolgokon. Ez nagyon fontos! Viszont akkor itt van a fizikus csávó Faraday, aki maga mondja a szabályokat, mégis változtat rajta, hiszen kapcsolatba lép a múltban Desmond-al. 

Sok mindent lehet írni ezen eseményekről, de valahogy annyira nem üt akkorát leírva, mint látva a képeket. Nem lehet éreztetni azt a pillanatot, amikor elkezdődik a sorozatot, látod azt a csávót aki minden oktató Dharmás filmbe ott van, hogyan éli mindennapjait, majd megjelenik az a Dharma állomás, aminek a segítségével Ben ugrott a szigettel, és itt van Faraday(!!!) a 70-es évekbe, és ekkor még csak pár perc telt az első részből, de már mennél is friss levegőt szívni.

Az apró finomságok, amik ott vannak és nagyon jó látni őket: Locke látja lezuhanni azt a gépet, amiben Eko testvére volt, ami miatt Boone (első évad) meghalt. Látja azt a szobrot, ami tudjuk mivel van tele, és azt is, hogy Charlie ettől mennyit szenvedett. Megjelenik Ethan, aki annyit hall valamikor a múltban, hogy Ben nevezte ki Locke-ot vezetőjüknek. Majd feltűnik Richard és ad Locke-nak egy iránytűt(!), ami ha leesik valakinek, akkor még jobban elkezdi szeretni a sorozatot. Ott van Desmond, aki találkozik Faraday-el, és annyit hall, hogy segítenie kell!

És itt vannak a kérdések is persze: Mit akar Ben valójában? Ki a nő a hentes boltban? Ki illetve mi is valójában Ms. Hawkins? Desmond kit fog találni, ha megkeresi Faraday anyukáját? Mire elég ez a 70 óra? Most akkor Locke tényleg meghalt? Sorolhatnám és nem is a legfontosabbak vetettem fel. Pontok, pontok, az évad elején vagyunk, reménykedek abban, hogy még ezt is lehet fokozni, éppen ezért ez legyen 8/10.