A mai napra (=kedd) csak ez a nagy kérdés jutott. Ma azon gondolkodtam, hogy mi van akkor, amikor az embernek lenne dolga, ráadásul sürgős/fontos, közelednek a határidők, de sehogy sem tudja rávenni magát arra, hogy bármit is csináljon? Az okok most nem fontosak, majd egyszer beszélünk még róluk. A nagy próbálkozás közepette viszont kialakul az, hogy semmit nem csinál, tehát lenne ideje, hogy esetleg valami elmaradt dolgot pótoljon, mint pl. bejegyzéseket irkáljon, elmenjen az orvoshoz, bevásároljon, takarítson és sorolhatnám. De persze ezeket sem teszi meg, mert akkor még nagyobb lenne a bűntudat, inkább legyen semmi, mint valami kevésbé fontos. Tényleg ilyenek vagyunk?
Azért a semmi mögött persze megbújnak apróságok, amiket majd a következő pár napban kihasznál az ember, de addig is marad a csendes szoba, a rengeteg megválaszolatlan kérdés, és a kialvatlanság. Fekszik az ember az ágyon, bámulja a plafont, nem akar felkelni, nem akar semmit sem csinálni, pedig szép az idő, lehetne minden jobb is, de csak a kötelezőt tudja le. Ez jutott ma estére, de mindjárt fekvés, remélem aludni is sikerül, reggel pedig egy új napra ébredünk, ami remélhetőleg sokkal termékenyebb lesz.
A végére azért jöjjön egy nagyon fontos kép, ami sok mindent elárul(hat):
Ezt egyébként egy pólóra tervezték, hatalmas ötlet!
