Régóta tervezem már, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de mostanában majdnem mindegyik "elemzéssel" így vagyok. A sorozat első részét 9 hónapja láttam, arról írtam is hosszabban. Kifejtve benne, hogy miről is van szó, mi alapján készült a sorozat, illetve arról is, hogy miért tetszett nekem. Nem akarok feltétlenül ismételni, olvassatok bele ebbe az írásba, annyit viszont kiemelnék, hogy a látvány, a felvételek és a helyszínek szépsége fogott meg először, aztán később a szereplők és a történet is.
A bevezető rész után, nagyon sokáig sajnáltam, hogy nem tudom hétről hétre követni a sorozatot, most így utólag viszont egyáltalán nem bánom a dolgot. Már csak azért sem, mert tipikusan az a sorozat, legalábbis számomra, aminek be kell szippantania. Több rész kell ahhoz, hogy beleásd magad ebbe a világba, és ne akarj onnan kikerülni. A Kereső (Seeker) története pont ilyen. Ha hagyod magad elringatni a mesében, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon kíváncsi vagy a végére is. Nem akarok nagy szavakat használni, de biztos vagyok benne, hogy aki darálva nézte, annak sokkal nagyobb élményt nyújtott, mint annak, aki csak kíváncsiságból nézett bele. Természetesen gyorsan hozzá is teszem, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik nem ismerték a történetet, nem olvasták a könyveket, így egy teljesen új élmény előtt álltak.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az első évad során egy komolyabb szálat görgettek maguk előtt az írók, és ennek a megoldására csak a végén került sor. Addig rengeteg olyan kis történettel találkoztunk, aminek semmi köze nem volt a fő szálhoz. Éppen ezért voltak olykor elég lapos részek is. Természetesen azok, amikből sokkal jobban megismertük a szereplőket, múltjukat, szándékaikat, még ha nagyon lassúak is lettek volna, nagyon bejöttek. Volt olyan történet, vagy karakter, akit még nagyon sokáig elnéztem volna, kíváncsi voltam az eseményekre, és ez szintén nagy erőssége ennek a sorozatnak.
Beszélve kicsit a tényekről, és ehhez már tényleg kell a korábban írt bejegyzés ismerete. A képernyőre került történetet Terry Goodkind könyvei alapján filmesítették meg. És bár nem olvastam a könyveket, de azt azért sikerült kideríteni, hogy a történet, amit mi láthattunk nagyon sokban eltér a könyvtől, sőt fontos részek változtat meg benne. Emiatt tehát a kettő nem feltétlenül összehasonlítható. Ez gondolom a könyv nagy rajongóinak sok fejfájást okozhatott. Jöjjön most egy kép a szereplőkről, aztán írok pár sort a fináléról is, spoileresen, szóval csak az olvasson tovább, aki teljesen képben van:
Régóta tervezem már, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de mostanában majdnem mindegyik "elemzéssel" így vagyok. A sorozat első részét 9 hónapja láttam, arról írtam is hosszabban. Kifejtve benne, hogy miről is van szó, mi alapján készült a sorozat, illetve arról is, hogy miért tetszett nekem. Nem akarok feltétlenül ismételni, olvassatok bele ebbe az írásba, annyit viszont kiemelnék, hogy a látvány, a felvételek és a helyszínek szépsége fogott meg először, aztán később a szereplők és a történet is.
A bevezető rész után, nagyon sokáig sajnáltam, hogy nem tudom hétről hétre követni a sorozatot, most így utólag viszont egyáltalán nem bánom a dolgot. Már csak azért sem, mert tipikusan az a sorozat, legalábbis számomra, aminek be kell szippantania. Több rész kell ahhoz, hogy beleásd magad ebbe a világba, és ne akarj onnan kikerülni. A Kereső (Seeker) története pont ilyen. Ha hagyod magad elringatni a mesében, akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon kíváncsi vagy a végére is. Nem akarok nagy szavakat használni, de biztos vagyok benne, hogy aki darálva nézte, annak sokkal nagyobb élményt nyújtott, mint annak, aki csak kíváncsiságból nézett bele. Természetesen gyorsan hozzá is teszem, hogy ez csak azokra vonatkozik, akik nem ismerték a történetet, nem olvasták a könyveket, így egy teljesen új élmény előtt álltak.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az első évad során egy komolyabb szálat görgettek maguk előtt az írók, és ennek a megoldására csak a végén került sor. Addig rengeteg olyan kis történettel találkoztunk, aminek semmi köze nem volt a fő szálhoz. Éppen ezért voltak olykor elég lapos részek is. Természetesen azok, amikből sokkal jobban megismertük a szereplőket, múltjukat, szándékaikat, még ha nagyon lassúak is lettek volna, nagyon bejöttek. Volt olyan történet, vagy karakter, akit még nagyon sokáig elnéztem volna, kíváncsi voltam az eseményekre, és ez szintén nagy erőssége ennek a sorozatnak.
Beszélve kicsit a tényekről, és ehhez már tényleg kell a korábban írt bejegyzés ismerete. A képernyőre került történetet Terry Goodkind könyvei alapján filmesítették meg. És bár nem olvastam a könyveket, de azt azért sikerült kideríteni, hogy a történet, amit mi láthattunk nagyon sokban eltér a könyvtől, sőt fontos részek változtat meg benne. Emiatt tehát a kettő nem feltétlenül összehasonlítható. Ez gondolom a könyv nagy rajongóinak sok fejfájást okozhatott. Jöjjön most egy kép a szereplőkről, aztán írok pár sort a fináléról is, spoileresen, szóval csak az olvasson tovább, aki teljesen képben van:
A fő történet: Richard (A Kereső/Seeker) Kahlan és Zed segítségével arra törekszik, hogy legyőzzék Darken Rahlt. Természetesen amíg eljutnak idáig nagyon sok csatában kell részt vegyenek, amik olykor egyszerű harcok, de olykor Zed varázslataira, illetve Kahlan képességeire is nagy szükség van. Richard az egyszerű parasztfiúból szépen lassan felnő, rájön, hogy mi a szerepe a történetben, és egyre jobban kezdi elfogadni végzetét. Vele együtt, a másik két főszereplőt is egyre jobban megismerjük. Felszínre kerülnek a családi szálak is, hiszen nem úgy van az, hogy senkinek semmi köze a másikhoz. Ezek mellett rengeteg fontos szereplőt ismerünk meg, mint pl. Richard testvérét, vagy anyukáját, de beszélhetnék a Mord Sithek-ről is.
Az utolsó rész igazából már csak egy fontos kérdést tartogatott számunkra. Richard és kis csapata rájött arra, hogy mivel lehetne legyőzni Darken Rahlt. Amikor ezt próbálták kivitelezni (szándékosan nem írom le, hogy mit is hogyan csináltak), egy apró porszem került a gépezetbe, aminek hatására Richard előre utazott az időben. És látta, hogy milyen pusztítást tudna végezni az, ha hagyják Darken Rahlt tovább uralkodni.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a történet természetesen happy end-el ér véget. De ne gondoljátok, hogy az eddig vezető út nagyon egyszerű lett volna. Viszont az, hogy befejeződik egy történet egy évadba, az tovább emeli a sorozat színvonalát. Megadja a lehetőséget az egyszerű mezei nézőnek, hogy megkapja a maga kis válaszait, és ha úgy gondolja, nem kell visszatérnie a második évadra.
Mert jön a folytatás, egy új történet, egy új gonosz, de ez más lapokra tartozik. Zárásként adós vagyok a pontokkal, ami a daralás szépsége miatt lehet elég magas lesz, de nekem összességében tetszett az egész, elkalandoztam kicsit a megszokott világból, szóval legyen ez 8/10!
A végére maradt egy apró köszönet is. Mint azt már írtam, a könyvhöz semmi közöm nem volt, nem ismertem a történetet, csak a részekből táplálkoztam. Viszont nagy segítségemre volt Desmond Wallace és az általa írt bejegyzések. Ezt csak azért akartam leírni, mert mivel olvasta a könyvet, ismerte a történetet, több olyan fontos dolgot is megtudott osztani a nézőkkel, amikre szerintem szükség volt a történet teljes megértéséhez. Éppen ezért, aki sokkal mélyebbre szeretne ásni a Kereső történetében erre kalandozzon tovább.
