Sokszor megkérdem magamtól, hogy vajon mi a fenének nézek én tini sorozatot, főleg úgy, hogy évről évre idősebb leszek, és egyre kevésbé leszek abban a korosztályban, akiknek ezek készülnek. Mindenesetre valahol elég feltűnő, hogy sokkal könnyebben utat nyernek, és nehezebben tudok elszakadni tőlük. A régi nagy kedvencek mellett, nagyon könnyen beengedem az újakat, illetve nehezen kaszálok valamit. A Gossip Girl kapcsán ez a kérdés még erősebb, hiszen szeretném megfejteni, hogy vajon mi vezet oda, hogy már a harmadik évadot is megnézzem, de a válasz még mindig ott lóg valahol a levegőben.
Mielőtt még a újdonságokról beszélnénk, kanyarodjunk egy kicsit vissza a múltba. Emlékeztetőnek, olvassátok el az első évadról írt bejegyzésemet, majd itt a második évad fináléjáról írt, és ha ezek megvoltak, akkor kanyarodjunk is vissza az idei évad első részéhez. (A kép alatt spoilerek lehetnek.)
Minden kezdet nehéz szokták mondani, és talán ez igaz a mostani évadnyitóra is. Nem sok mindent láthattunk, csak felvezettek pár dolgot, mondhatnánk egészen nyugodtan, hogy dráma vagy konfliktusmentes volt az egész. Na jó, ez azért nem igaz, hiszen a sorozat szintjének megfelelő drámák azért voltak. A második évad végén ott hagytuk abba, hogy Serena elment Európába, hogy megkeresse az apját, aki magasról szarna a lányára, és nem is érdekli mi van vele. Persze ez a szőke bombázónak nagyon nem tetszik, ezért mindent megtesz, hogy apja figyelmét felkeltse. Ez itt azt jelenti, hogy mindenfelé okosságot művel, hogy a helyi blikk vagy valami hasonló okos újság és internetes oldal lehozza, hogy éppen merre tivornyázott. Chuck és Blair egyelőre egymásra talált, legalábbis a nyarat és az első részt még veszekedés nélkül megúszták, a folytatás azért biztos nem lesz ennyire jó számukra. Viszont az szimpatikus volt, hogy különböző játékokkal próbálták feldobni a kapcsolatukat. Ami pedig a Humphrey családot illeti, az eddig csóró Dan, apja lévén bekerült a legeliteb társaságba, igen most itt a van de Woodsen vagyonra gondolok.
Ami a többiek illeti, Nate-et emelném ki, na nem azért mert marhára érdekelne, hogy mi történik vele vagy, hogy a családja éppen hogyan akarja magához láncolni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a harmadik évad egyik új szereplője az ő oldalán kötött ki. Ő nem más mint Joanna Garcia, akit a Privileged-ben láthattunk az előző évadban, és sokunk kedvence lett, hebrencs viselkedésével. Itt azért ez kicsit távol áll tőle, meg fura is a szerepe, de örülök, hogy továbbra is láthatjuk. És ha már új szereplő, akkor érdemes megemlíteni, hogy Rufus és Lily közös gyermeke továbbra is a történetben maradt. Ami előrevetíti, hogy lesz még itt is dráma rendesen.
Elég sok sorozattal kapcsolatban szokás a feelgood és a guilty pleasure jelzőket használni. A GG nekem valahol mindkettő határán is megtalálható. Nehezen tudok tőle szabadulni, meg néha tényleg kis mosollyal az arcomon nézem végig a részeket. Olykor pont azért, mert annyira irracionális, és színpadias az egész, hogy kellemes szórakozást nyújt. Pontok tekintetében sem nagyon fukarkodnék, az évad első része 6/10. Amíg lesz időm, heti rendszerességgel követem majd, ha ez nem jönne össze, ott a téli vagy nyári dara lehetősége.
