Mondhatom egészen nyugodtan, olyan volt rávenni magam a Black Swan-ra, mintha a fogamat húzták volna. Nem kellemes érzés, gondolom sokan tudjátok, pedig Natalie Portman, Mila Kunis vagy pont Darren Aronofsky bőven elég indokot kellett volna arra szolgáltasson, hogy megnézzem filmet, minden szenvedés nélkül. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ahova a Hattyú lépett ott díjak vagy jelölések teremtek. Így van ez jelenleg is az Oscar kapcsán, ahol több kategóriában is az esélyesek között van, de a legjobb 10 film listáján is helyett kapott, mondhatom most már egészen nyugodtan, megérdemelten. Elég amúgy csak Aronofsky nevét felírni a táblára, gondolkodni kicsit azon, hogy mi volt az utolsó filmje, és ha beugrik a Wrestler, akkor bizony jó helyen kapirgálunk. Nagyon úgy tűnik, hogy a sanyarú sorsú, minimalista módszerekkel ábrázolt karaktereket helyezi jelenlegi filmjei középpontjába, de talán két ennyire jól sikerült alkotás után, ezt elfogadjuk tőle.
A Black Swan valójában a Hattyúk tava (Swan Lake) egyik fő karakterére vonatkozik, a Fehér hattyú (White Swan) gonosz ikertestvérére, amely szereppel Natalie Portman karaktere, Nina is egyre jobban azonosul a film során. A történetünk röviden egy balett táncosról szól, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy megkapja élete legnagyobb lehetőségét, és szerepelhessen a Hattyúk tavában. Miután megkapja a szerepet, az addig sem egyszerű és önmarcangoló élete csak jobban felerősödik és harca saját magával valamint a külvilággal teljesen tönkre teszi. Az anyjával élő, viszont üldözési mániával, és kettős személyiséggel rendelkező, elképzelt világban élő balett táncos életének ábrázolása tökéletesre sikeredett.
A színészek közül természetesen Natalie Portman-t kell kiemelnünk, aki egy Golden Globe-ot már begyűjtött a szerepéért, és jelenleg is harcban van egy Oscar szobrocskáért. A mennyire érdemli meg kérdésre még nehéz lenne válaszolni. Az biztos, hogy teljesítményét, előadását csak dicsérni lehet. Számomra tökéletes volt, és ez a darabban való előadása közben ki is csúcsosodott. Amennyire untam magam az első 30 percben, annyira tudtam a film második felében a vászonra ragasztott szemekkel élvezni a játékát. A karakter tobzódásának minden pillanatát jól kapta el, igaz olykor rá lehetne ragasztani a "túljátszotta a szerepét" címkét, de ez szerintem a karakter életébe is simán belefér. Natalie mellett mindenképpen ki kell emelnem Mila Kunis játékát, aki könnyedségével, ami ebben az esetben is a karakterrel jött, feldobta a filmet, és talán még nem is láttam tőle ennyire jó előadást.
Darren Aronofsky nevét nem lehet elégszer éltetni. A Wrestler is nagyon jó film lett, és most a Black Swan is erre a szintre emelkedett. A megvalósítás tökéletes, Nina életének teljesen minimalista ábrázolása, főleg a film második felében egyszerűen gyönyörű. A filmben felhangzó dallamok pedig szintén nagyon sokat tettek hozzá az élvezeti faktorhoz. Nem gondoltam volna, hogy pont egy "balettos" film fog ennyire lenyűgözni. A Black Swan-nak sikerült, és ezért hálás vagyok!
Értékelés: Black Swan - 8/10
A fontos pontokat érintettem, mind a rendezői oldalról, mind a színészek oldaláról nézve, remek filmet kaptunk. Jó történettel, jó előadással és olykor kicsit önmarcangoló hangulattal. Ami biztos, régen rázott ki ennyire a hideg egy adott jelenettől, és a Black Swan átalakulása bizony ezt váltotta ki belőlem. Lehetett ezek után nem szeretni a filmet? És akkor arról nem is beszéltem, hogy Natalie Portman és Mila Kunis közös jelenetei eyecandy szempontjából mennyire erősek! De tudjátok mit? Nem is fogok róla beszélni, ez a film nem erről szól, ezt a filmet nem ezért kell megnézni, ez a film Aronofsky egy újabb mesterműve!
