Szerettem volna azzal kezdeni, hogy a negatív vélemények ellenére, nekem tetszett a film. Szerettem volna azt gondolni a film első perceiben, hogy ez még nem menthetetlen, és jó lehet még. Reménykedtem, mert menthetetlenül optimista vagyok, főleg egy olyan film kapcsán, amire 70 millió dollárt elköltenek, ami hatalmas hype-nak örvendhet, és amiben “A” listás sztár(ok) szerepelnek. Bár jobban belegondolva, tájékozódnom kellett volna, de utólag mindig okosabb az ember. Kérdem én, mi vesz rá egy Jonathan Liebesman-t, hogy az eddigi horror-filmek rendezésével szakítson, és itt kössön ki, alkotva egy “katasztrófát”. Vagy miért fogadja el mondjuk egy Aaron Eckhart Christopher Bertolini forgatókönyvét? Ezekre a kérdésekre talán sosem fogunk válaszokat kapni, már csak azért sem, mert az, hogy “pénz”, nekem nem elég. Pedig elég lett volna erre a két, na jó, rejtett három kérdésre választ kapni, és értenénk, hogy miért láttunk egy borzasztóan rossz, szarul rendezett, és még ennél is rosszabbul megírt történetet.
A sztorit már ismeri mindenki, jönnek valakik/valamik és elkezdik szépen kiirtani az emberiséget. Nem csak Los Angeles kerül veszélybe, hanem az egész Világ a katasztrófa szélére sodródik a látogatók miatt. De mi csak ezt a csatát látjuk, és a CNN is csak erről tudósít. Egy sokat tapasztalt tengerészgyalogos bőrébe bújhatunk, aki az utolsó napját szeretné "kötelékben" eltölteni, de ez nem jössz össze neki, újra egy háború közepén találja magát, pedig az utolsó bevétéséről is, mind fizikailag mind lelkileg sérülten távozott. -> Ennél többet talán már kár lenne írni a történetről, az előzetesekből, mert ugye azt legalább láttátok, kitalálhattok sok mindent.
A nagyobb probléma, és ezzel egyáltalán nem tudtam megbékélni, a rendezéssel van. A folyamatosan, és látványosan csökkenő terek engem zavartak. A hatalmas, napos tengerpart után hirtelen kezdünk el csak egy zárt utcán, majd egy zárt szobában lélegezni, és ezeket az átmeneteket nem tudták élvezetesen megoldani. A 70 milliónak, a látvány mellett, elégnek kellett volna lennie arra, hogy ez simulékonyabban menjen, és ne érezze magát az ember szó szerint rosszul a váltásoktól. Ha már említettem, akkor pár szóban írnék arról is, hogy a CGI látványos, és ez sem feltétlenül jó. Egy ekkora költségvetéssel dolgozó filmtől elvárná az ember, hogy a hátterek, a vetítések, a stúdióban felvett jelenetek ne tűnjenek ennyire fel.
A kisebb, bár látványosabb és kevésbé elfogadható hibája a filmnek, hogy a forgatókönyvet akár mi is megírhattuk volna. Páran leülünk, és az eddig látott filmekből a sallangot kivesszük, a kliséket átemeljük, és kész is ez a nevetséges forgatókönyv, arról nem is beszélve, hogy azzal aki a párbeszédeket is megkomponálta, nagyon szívesen kezet fognék, mert 2011-ben ez már nem megengedhető. Ennyire szó szerint buta párbeszédeket én nagyon régen hallottam, pedig nem egy filmet láttam már.
Arról, mint harmadik pont, hogy a színészek mit alkottak, nem is érdemes beszélni. A korábban kritizált részek után, a színészek játéka nem is lehet jó. Az más kérdés, hogy egy Aaron Eckhart miért vállal el egy ilyen szerepet? És mint mondtam, a “pénz”, mint válasz, nem elfogadható. De itt van még sokak kedvence, egy B osztályos, Michelle Rodriguez vagy Bridget Moynahan is, pár, sorozatokból ismert arcról nem is beszélve.
Értékelés: Battle: Los Angeles 3/10
Még hosszan, és több oldalról megközelítve is lehetne ezt a filmet elemezgetni. Nincs jelenleg olyan pontja, ami tetszett volna. Nem volt látványos, nem voltak jó akciók, a klisék egyszerűen elnyelték az egészet, és ebből nem tudott kitörni egy pillanatra sem a film. A szalutáló srác, vagy a cipőt bekötő katona, esetleg a semmiből előkerülő kutya csak azt sugallják, hogy valami nagyon rossz vicc lehetett ez a film. Vagy hatalmas party lehetett a bemutatóján, mármint a fejesek között, és leitatták őket, mert erre, normálisan gondolkodó, milliókról döntő ember, teljesen józanul vagy tisztán nem bólinthatott rá!
