A Parenthood a heti eseményeket figyelembe véve biztosan kevesek radarján szerepel, talán pont ezért vettem rá magam a finálé megnézésére és erre a bejegyzésére. Talán azt kellene két évad, 35 rész után mondanunk, hogy kötelezően nézni kell, és a jelenleg futó sorozatok között egy igazi kincset szorongat az NBC a markában? Talán, de ennyi rész és esemény után nem szorul a sorozat arra, hogy tovább dicsérjük, és a finálé nézettségének tükrében talán nem is nagyon kell aggódnunk a jövőt illetően. De ha - és erős nagyon ez a "ha" - kerek egészet zárhatunk le, hiszen az utolsó rész nagyon sok kérdést nem vet fel, vége a történetnek, illetve befejeződik egy fejezet a Braverman család életében. Mikor elkezdődött a Parenthood, már akkor tudtuk, hogy ha nézett lesz, akkor nagyon sok évad lehet a sorozatban, egy hatalmas család életébe mindig történik valami, amit érdemes megmutatni a képernyőn, szóval nagyon nem kell aggódnunk a események hiánya miatt, és azt gondolom, hogy Jason Katims neve is jó biztosíték,  továbbra is, hogy a harmadik évad is hasonlóan izgalmas és eseménydús legyen.

De ne szaladjunk ennyire előre, az évad még javában tart, és a Parenthood az egyike azon sorozatoknak, ami ennyire korán elköszön a nézőktől. Ráadásul egy nagyon izgalmas, és drámai epizóddal tette ezt. Borzasztóan jó volt látni a finálé előtti részben azt a húzást, amivel megalapozták az egész finálé hangulatát. Az első percekben, sőt azt egész részben átfutó nevelő, oktató szándék, valamint a család fontossága minden jelenetben ott volt. Nem ránk erőszakolva, nem száraz mondatokban, az eseményekben, azokban a pillanatokban, amiben a Parenthood nagyon jó, amiben Jason Katims nagyon erős, és aminek az előadására Peter Krause vagy Lauren Graham-nél jobbat nem érdemes keresni.

Természetesen nem fogom, nem is tudnám az egekbe magasztalni a finálét, voltak hiányosságai, és negatív pillanatai is. Az olykor giccses, vagy előre látható fordulatok nagyon látványosan lettek előadva, viszont a színészek remekül oldották meg a helyzeteket. Gondolok itt Peter Krause karakterének kiakadására. Egyértelmű volt végig, hogy mit fogunk látni, mint ahogy az is, hogy mi a fordulat a dologban, viszont az előadás rengeteget dobott a dolgon. Ami még a negatív oldalon szerepel, és talán itt a finálé környékén ütközött ki a legjobban, hogy nagyon sok a jó karakter. Nehéz lenne szűkíteni a kört, vagy kiszedni közülük valakit, de azt gondolom, hogy érdemes lenne. Elutazhatna valaki a következő évad egy részére, lehet dobna a dolgokon.

A fináléra részemről szalad a 7/10, kellemes meglepetésként könyveltem el, és jó érzés volt látni a drámai szálak kibontakozását, valamint ezek megoldását is. A színészekben most sem kellett csalódnom, és egészen szép történetet raktak össze a fináléra, a nagyobb drámai és örömteli eseményekkel együtt. A másik oldalról nézve kicsit, tudom és jogos a kérdés, hogy vajon mit lehet élvezni egy ilyen sorozaton? Talán erre egyszerű és rövid válaszként elégedjetek meg azzal, hogy az Everwood az egyik kedvenc sorozatom.