Egy május végi délutánon került ki az a bejegyzés, ami az előző évad fináléjáról íródott, amiben borzasztóan meglepődve írtam arról, hogy az írok mennyit szívtak, a szokásos pontozási rendszert figyelve a legkevesebbet adtam az utolsó jelenetekre és abban reménykedtem, hogy valami frappáns megoldással várnak vissza minket az új évad kezdetére. Egy olyan megoldásra, amiben nem 5 perc alatt oldanak meg mindent, ami könnyed, laza és élvezhető lesz. Tudjátok, olyan _kastélyos_ , ami miatt rajongója lettünk a sorozatnak.
Mit kaptunk ezek helyett? Egy darkos kezdést, amiben hat perc alatt eljátszottak ismét azt a nevetséges drámát, amit a finálé végén, fokozták a fokozhatatlant és továbbra is csak nevetni tudtam, hogy ennyit tudtok? Szóval egy fináléban, ahol a történet arra hegyeződik ki, hogy valaki még mindig életben van azok közül, aki részt vett Kati anyukájának a halálánál valamint az egyik főszereplő közelről ismerkedik az halállal, az a következő évad első 5 perce után nem hal meg ismét, csak azért, hogy igen, mi kedves nézők aggódjunk az élete miatt. Egy olyan világban, ahol rögtön az első forgatási helyszínről érkező képeken kiderül, hogy valójában nincs is miért aggódnunk, ott ne akarják már másfél évadban háromszor ellőtt parasztvakítást ismét megjátszani. Erősen úgy indult az évad, hogy még a két pontot sem sikerül megütnie az első tíz percnek. Ráadásul ez a masszív dráma, ami persze a generált helyzet miatt érthető is lenne, szintén nyom az élvezeti faktoron. Ki volt az a hülye aki kitalálta, hogy a Castle egy sötét drámai sorozat? És ha már ilyen, akkor viszont kétszer annyira nehezen elviselhető a két főszereplő közötti kémia/szeretet/szerelem/szenvedés, mikor nagyon jól tudjuk, hogy ezek a jelenetek is a parasztvakítás fogalmának legmélyebb kiaknázása. 
De ne legyünk ennyire szigorúak, Nathan Fillion miatt valószínűleg még így is éveken keresztül elnézném a Castle-t és Stana Katic is folyamatosan fejlődik, egyre jobb színésznőnek tartom az az igazság, csak egyikőjük erőssége sem a drámázás, a sírás. Ezen nem fogom tudni egyébként könnyen túltenni magam, nagyon remélem nem ez az egész évad fő irányvonala, hogy a sötét hangulat felé megyünk, 5 perces és nem is vicces "ügymegoldással". Az a baj, ha egyszer elkezd az ember hatalmas hibákat találni a sorozatban, a többi apróságot sem tudja elfogadni és most a premierrel pont ez a bajom.
Kell a Castle a képernyőre, továbbra is azt gondolom, hogy ennyire jó csapattal ritkán találkozik az ember. A legtöbb szereplőhöz lehet ragaszkodni, könnyű kedvelni mindenkit. De könyörgöm, kellenek azok az "egysorosok", nézések, pillanatok, könnyedségek, amik a Castle-t naggyá tették. Ez nekem így nagyon ki van herélve. És remélem nem most akarják az írók komolyan venni magukat, nem akarom a legrosszabb évadot végigszenvedni! Mert nézni fogom, ez nem kérdés, a kedvenceit az ember nem tudja könnyen elengedni. Pontok tekintetében én csak annyit tudok mondani, hogy 4/10, mert éppen nem működnek a kisebb számok billentyűi.
