Nagy boldogság a junkie-nak, hogy az olimpia végeztével visszatérnek kedvenc sorozataink. Eddig kellett kibírni koplalva, innentől már nem lesz nagyon üres napunk. Kezdésnek örüljünk annak, hogy Barney és Sheldon újra közöttünk van. Illetve, örüljünk? (Kép alatt spoilerek is lehetnek.)
A most már egyértelműen Sheldon köré épülő TBBT/Agymenők továbbra is csak nagyon távolról karcolja azt a szintet, ami miatt megszerettük a sorozatot. A poénok/helyzetek kiszámíthatóak lettek, nem nagyon tudunk már min nevetni. Hol vannak azok a részek, amikor 20 percen keresztül csak folytak a könnyeim? Hiába jön egy ismertebb vendégszereplő, rúgják a kapufákat és a fájdalmas poénokat. Mondom is miről van szó. Ha nem tudtam volna, hogy Sheldon oda kerül ahova, még röhögtem volna Howard jóslatán. És ezt csak tetőzte Raj azon kijelentése, hogy "te megmondtad". A kapufát meg azért mondtam, mert szerintem hatalmas poénokat lehetett volna arra írni, ahogy megszorongatják Sheldon-t. Voltak persze ettől még jó pillanatok, nevettem is, csak már lényegesebben keveset, mint korábban.
A HIMYM/Így jártam az anyátokkal már bekezdést sem érdemelne. Főleg azért nem, mert idegesítő nagyon ez a töketlenség. Az ötödik évad vége felé már nem lehet eladni egy olyan részt, ami totálisan értelmetlen illetve értékelhetetlen a fő célt szem előtt tartva. Értem én, vagy nem? Ott van Barney, nevetünk egy esetleg kettő poénján, és be is van fejezve. A többi csak szenvedés. Tudom, minek nézem? Miért nem kaszálom? Én sem tudom, de gyűjtöm az erőt.
A végére maradt egy, a twitteren már megbeszélt coming out. Ami annyi lenne, hogy az eddig adott Accidentally on Purpose helyén most nyitott a negyedik évaddal a Rules of Engagement, és ezt a kezdést én is megnéztem. Az első RoE rész tehát pipálva, és maradok is a folytatásra. Már csak azért is, mert többet nevettem, mint az előbb említett két "nagy" kedvenc esetén.
