A héten, konkrétan pénteken került mozikba a kaptár folytatás, amit a szerencsésebbek, már napokkal korábban megnézhettek, de csak azzal a feltétellel, hogy szépen aláír mindenki egy nyilatkozatot, amivel vállalja, hogy csak pénteken, szeptember 10-én, jelenik meg leghamarabb a véleménye a látottakról. A film előtt kevésbé, utána viszont már sokkal inkább értettem a Sony aggodalmát. Ezt a rövid kis sztorit el akartam mesélni mindenképpen, főleg azért, mert szeretünk elméleteket gyártani, ha arról van szó, hogy vajon mi állhat a kérés mögött? Gondoljunk csak arra, hogy megnézték a végeredményt, és arra jutottak, hogy ez szar, és inkább senki ne írjon róla, hátha a meglepetés erejével, az első hétvégén tudnak tarolni valamit? Tényleg ez áll a dolgok mögött, vagy értelmesebb magyarázat is van erre? Persze, tegyük hozzá, a film szar, így szó szerint, pocsék történet, szar színészek, rossz 3D és sorolhatnám. Paul W.S. Anderson hiába ült vissza a rendezői székbe, inkább vakult volna meg, és vágta volna le a kezeit, ahelyett, hogy ezt szennyet kiadta magából.

A történet, mert bár pocsék, van neki. Alice, azok után, hogy megfogadta, bosszút áll a vírust kifejlesztő cégen, tehetségét és képességeit bevetve éppen egy földalatti bázist számol fel, amikor a helyi vezető ellen folytatott harcában elveszti extra tulajdonságait, és azok nélkül kell boldoguljon. Miután ezt az ütközetet túlélte úgy dönt, hogy repülőre ül, egészen Alaszkáig jut, ahova elvileg a nem fertőzött emberek is mentek, de itt csak egy régi ismerőst talál, aki szinte semmire nem emlékszik, vele együtt visszarepül a nyugati partra, hogy további túlélőket keressen. Itt bukkannak egy kis csapatra, akik egy börtön tetején próbálnak harcolni a zombik ellen, és itt kezdődik meg a film hosszabb cselekménye is.

A 2002-es első részhez képest Milla Jovovich nem keveset öregedett, igaz még mindig jól néz ki, és az akciók jelentős részét, zöld háttér előtt, ő maga hajtotta végre, de színészkedni továbbra sem tud. Az ő esetében szinte bóknak számít ha azt mondom, hogy mindent csak egy arccal tud eljátszani. A probléma ezzel egyébként csak az lenne, hogy felesleges ennyiszer közelről mutatni, mert az értelem legkevesebb csírája sem mutatkozik meg. A csapatot erősíti Ali Larter, aki az előző filmben is benne volt, valamint a Heroes egyáltalán nem szeretett karakterét játszotta. Valamint feltűnik még benne a Prison Break főszereplője, Wentworth Miller is, akire aztán tényleg semmi szükség nem lett volna.

A pocsék történet és hasonlóan rossz színészi munka után a megvalósítás lehetne a jó része a filmnek. Hiszen egy játék-adaptációnak nem arról kell szólnia, hogy neves és jó emberek játszanak benne, sőt még a történetnek sem kell erősnek lennie. Ha a rajongók számára átültetik azokat az elemeket, amik miatt a játék is tetszett nekik, akkor valószínűleg a film is bejön majd. Itt talán apró felüdülést jelenthet, hogy két gonosz is beilleszkedik a játékba, szóval legalább valamit átvettek. De a további jó pontok itt el is fogytak. A 3D csak rosszat tett a filmnek. Jobban mondva Paul mint egy teljesen kezdő nyúlt a lehetőséghez, számára az egész abból állt, hogy a nézők felé repültek a tárgyak, szinte minden elemet (fegyverek, golyók, eső) arra használt, hogy minket megijesszen, azt érezzük, hogy ott vagyunk a történetben. Sajnos ez annyira gagyira sikerült neki, hogy a vetítés alatt nem egyszer tört ki nevetésben a közönség.

Ezek után, a legjobb dolog, amit elmondhatok erről a filmről, hogy láttam és többször szerencsére nem kell megnéznem. Arról nem is beszélve, hogy Paul, azok után, hogy három filmen is dolgozott igazán vehette volna a fáradtságot és elolvashatott volna legalább egy filmes oldalt, ahol a korábbi munkáit becsmérlik. Nevetséges hibák voltak a történetben, a párbeszédek a szánalmasságuk miatt borzalmasak voltak, az egész háromdés őrület meg csak rontott a helyzeten. Nem is nagyon tudom, hogy milyen kategóriába soroljam a filmet, mert a B szint nagyon erős dicséret lenne. Arról nem is beszélve, hogy 2010-ben a Matrixot másolni nem éppen a legjobb dolog. Főleg azért, mert az emberek még emlékeznek rá, és ami ott új volt és működött az ma már, egy ilyen filmben csak további pontok levonásához vezet.

Értékelés: A kaptár: Túlvilág - 3/10

Hosszan lehetne írni még a filmről. A történetről, a párbeszédekről, a színészekről és a megvalósításról is. Annyira egyhangúan rossz minden, hogy már csak ezért megérdemel egy hatalmas dicséretet az a brigád, aki ezt kiadta a kezei közül. Nem is nagyon van értelme ragozni a dolgokat, szerintem már így is sokszor megtettem. A 2002-es mozi továbbra is kellemes emlék, ez nem lesz az, mint ahogy a középső részek is a kukában landoltak. Paul W.S. Anderson köszönjük, és bár a film végén kapunk egy plusz jelenetet, és aggódhatunk kicsit, inkább ne tegyük, felejtsük el az egészet, és reménykedjünk benne, hogy sosem fogjuk megtudni mivel folytatódna a történet.