Forever Texas....
Ahogy egy éve, idén is búcsút kell vennünk egy olyan sorozattól, ami korszakalkotó volt a maga nemében. Nagyon sok mindent kaptunk ettől az öt évadtól, amit sokan biztosan nem fogunk tudni elfelejteni. Az FNL a legnagyobbak közé írta be magát, és a félresiklott második évadot leszámítva, csak a legjobbat tudjuk talán elmondani róla. A kezdetektől bizonytalan lábakon álló sorozat bizonyította, hogy ha vért izzadva is, de évről évre tud változni, és a borzasztóan alacsony nézettség ellenére, utat tud törni a kritikusok és egy maréknyi állandó rajongó felé. Ki gondolta volt, még 2006 októberében, a pilot után, hogy egy ennyire meghatározó sorozat lehet ebből? Ki ismerte akkor Minka Kelly, Aimee Teegarden vagy Taylor Kitsch nevét? Nyugodtan mondhatjuk, hogy senki, és ezek a színészek is, ahogy többen közülünk, ezzel a sorozattal nőttek fel.
Bár már most látom, hogy inkább az érzelmek fogják vezérelni gondolataimat, és ahogy nagyon sokszor már korábban, nem nagyon tudom racionálisan kezelni az FNL élményt. De ezzel talán nincs is semmi gond. Már korábban tudtuk, hogy az ötödik évad lesz az utolsó, a 76. résszel Coach és családja örökre elköszön tőlünk. Most már csak az volt a kérdés, hogy milyen körülmények között teszik ezt meg. Az ötödik évad, a bevezetőben írtak ellenére, okozott azért kevésbé kellemes pillanatokat, de a 10. résztől egyértelműen csak éltetni tudom a végét. Tim Riggins visszatérésével, valamint a többi, első évadban látott szereplő előkerülésével nagyon könnyen sikerült feldobni a hangulatot. És pont annyi helyet kaptak a történetben, hogy az ő életüket lezárják, valamint az új csapat és a Taylor család jövője is befejezettnek tűnjön.
A finálé, illetve a felvezető részek története talán nem is annyira fontos. Pontokba szedve, röviden is lehetne arról beszélni, hogy mi történt, de ezeket már jó előre tudtuk. Biztosak voltunk a csapat sikerében is, itt csak az volt a kérdés, hogy a készítők mennyire akarják az arcunkba dobni ezt. Nyugodtan mondhatom, a legtökéletesebben oldották meg a dolgot. Oké, voltak klisés jelenetek, de az utolsó nagy összecsapás percei könnyeket csaltak az ember arcára. Nem a végeredmény volt fontos, mint már mondtam, tudtuk, sokkal inkább az, ahogy szavak nélkül, az arcokat látva levezényelték az eseményeket. Az utolsó nagy dobás pedig pont annyira volt profi munka, mint a váltás, a jövőbe való ugrás is.
A csapat sikerét leszámítva, szerintem már keveseket érdekelt a döntő, sokkal inkább a megismert karakterek életének alakulása volt a fontos. Ebben pedig ismét csak azt tudom mondani, hogy a legprofibb módon találkozhattunk újra mindenkivel. Oké, pozitív, csalódások nélküli a vég, és happy mindenki, de amíg eljutottunk erre a pontra, az szerintem megindította sokak könnyeit. Nem mondom, hogy mindenki a legtökéletesebb kvalitásokkal rendelkező színész, de azt bizton állíthatom, hogy a forgatás, az improvizáció adta szabadság nagyon sok mindenkiből kihozta a legjobbat, és még egy Tim - Tyra vagy Matt - Julie pillanat is tudott nagyon erős.
Nem kezdem el most az összes szereplő nevét felsorolni, mint ahogy az összes karakter életének alakulását sem fogom kibeszélni. Maradjunk annyiban, hogy nagyon jó csapatot raktak össze már az első évadra, és az évek alatt, az állandó szereplők csak tovább csiszolódtak egymáshoz. Kyle Chandler és Connie Britton nevét viszont nem lehet nem kiemelni, vagy legalább csak egyszer leírni, ők "pumpálták csak igazán a vért" ebbe a sorozatba, és nélkülük, vagy a játékuk nélkül most sokkal szegényebb emberek lennénk.
Az értékelés ezek után amolyan felesleges nyűgnek tűnik. Korábban már utaltam rá, nem lehet és talán nem is szabad racionálisan, teljesen elzárt szívvel értékelni ezt a sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok részt, és úgy alapvetően a sorozatot is lehetne bántani, vagy kritizálni, több pontban is, de teljesen felesleges. Azoknak akiknek átjöttek az értékek, akik megszerették a karaktereket, akik minden klisé ellenére ott ültek minden héten a sorozat előtt, azoknak ez egy tökéletes finálé volt, és nem szeretném magamtól sem elvenni azt az élményt, hogy örüljek az utolsó perceknek. Pontok tekintetében legyen ez 9/10 - örülök, hogy részese lehettem az FNL élménynek!
Clear eyes. Full hearts. - Yeah, we'll deal with that later.
