A héten tapasztalt, látott, átélt mozis élményeket osztanám meg veletek. Mert bár nem a tőlem megszokott formában írok a filmekről, de úgy gondolom ezt most két nyári blockbuster mozi kapcsán bőven belefér és így legalább mindkettő kap egy kis említést a blog felületén. Miben közös a Green Lantern (Zöld Lámpás) és a Cowboys & Aliens (Cowboyok és Űrlények)? Abban, hogy nagyon várt nyári mozi volt mindkettő, abban, hogy mindkét film képregényeken alapszik és abban, hogy mindkettő elég nagy kudarcot vallott a kritikusok előtt és a bevételi eredményeket is elnézve. A következő kérdés, amit mindkét mozi után feltettem, mikor lettek az amerikai nézők ennyire fantasztikusan igényesek, és mikor kezdtek el ennyire lehúzni nyári blockbuster mozikat, amik még bőven az elviselhető kategóriába tartoznak? Értem én, és nem is mondom, hogy jó filmekről van most szó. Mindkettő problémás eset, de azt a minimális elvárást amit nyáron egy légkondis teremben elvár az ember, hogy kikapcsoljon és nevessen, izguljon (kicsit), élvezze a látványt teljesítik. Ennyire alacsonyak lennének az igényeim? A kritikákat/véleményeket olvasva egészen biztosan, de addig amíg képes vagyok csak az eyecandy miatt megnézni egy Lámpást amiben Blake Lively rohangál, vagy amiért nem tudok haragudni Harrison Fordra mert egy már ezerszer látott karaktert hoz, addig legalább tudom élvezni azokat a két órákat amiket egy moziteremben töltök.
A Green Lantern életútja talán már nincs annyira szem előtt. Még júniusban bemutatták az amerikai közönség számára, jöttek a negatív kritikák, az alacsony bevételek de a Warner volt olyan rendes, hogy nagyon gyorsan beígérte a második részt. Hozzátéve a dolgokhoz, hogy a második részben már nem kell elmesélni a karakter életét, nem kell felépíteni semmit és nyugodtan lehet zúzni. Mert ugye ezt várja mindenki? Az persze már teljesen feledésbe merül, hogy az Iron Man két percben lealázza ezt a filmet és már évekkel ezelőtt bemutatta, hogy bizony lehet egy filmben mindent mesélni úgy, hogy az egyszerű, könnyen emészthető de látványos és pörgős is legyen egyszerre. Na ezek az elemek a Green Lanternből hiányoznak. Nem mindegyik és nem is teljesen, de olykor nagyítóval kell keresni őket. Baromi nagy eyecandy az egész viszont, Ryan Reynolds bár játszani nem tud, bután nézni viszont igen, ellenben nem egyszer villan felső teste, szerencsére nem Twilight szinten kínosan, és ha zúzásról van szó akkor lehet rá számítani. A férfiaknak meg ott van Blake Lively, aki pont annyira jó színész mint Ryan, és pont annyira jó nő mint...de ezt már be sem fejezem. Értitek szerintem mit akarok elmondani. Vannak ismerős arcok, látványos jelenetek, bugyuta történet, romantikus nézések, sőt, teljesen romantikára épülő súlyosan hosszú percek, de én nem csóváltam a fejem a végén, hogy "ekkora szart is régen láttam". A képregényhez közöm nincs, nem is lesz, ellenben a második részt meg fogom nézni, ha egyszer elkészül. A többi meg már nem is számít. A bevételek a 200 milliós költségeket nem fogják visszahozni, a marketing költségekről ne is beszéljünk. Nemzetközileg is bukás a film, de a Warner jó barát és a Potternek is köszönhetően elég mély az a tárca, hogy kivágjanak egy folytatást. Nekünk meg ott marad a Scream Awards-on látott élmények, a ComicCon Green Lantern panel és Blake Lively teste valamint Ryan Reynolds nézése (ugye csajok?).
A Cowboys & Aliens már fiatalabb gyerek, annak ellenére, hogy már "ezer éve" írnak róla, jöttek a képek, poszterek, előzetesek és hatalmasra nőtt a hype meg a várakozás is. Valahogy, érthetetlen módon szerintem, még a premier előtt pukkant az a bizonyos lufi és behalt az egész film. A kritikusok a földbe gyalázták Jon Favreau moziját és számunkra még mindig érthetetlen volt az egész. A premier előtti vetítések után viszont már mindenki azt fújta amit az amerikai "véleményezők" is -> gyenge, nézhetetlen, élvezhetetlen, nincsenek benne karakterek, nulla történet és a látvánnyal is vannak gondok. Ezek után mezei néző mit csinál? Jobb esetben minimálisra csökkenti az elvárásokat és amikor csak tudja megnézi, hogy miért is írtak le egy olyan filmet amiben Harrison Ford, Daniel Craig a főszereplő, amiben ott van eyecandy-nek Olivia Wilde, amit két Iron Man után Jon Favreau rendezett és aminek a producerei között ott van Steven Spielberg is? A helyzet és a film megítélése nem tér el a Lámpástól. Bár számomra sokkal jobb szórakozás volt és jobban is élveztem, viszont az egész inkább volt egy nagyon jó "komédia" mint egy komolyan vehető hős-western dráma. Baromi jól szórakoztam azokon az egysoros okosságokon amiket Harrison Ford karaktere dobott, élveztem Daniel Craig játékot, hogy borzasztóan komolyan veszi karakterét, de minden egyes jelenetében ott volt az is, hogy ennek a filmnek a felvételei szinte biztosan nagyon jó hangulatban teltek. És most tudom, a végeredmény számít és az nem éppen jó, de a film csak ad valamit a nézőnek amiért érdemes megnézni. És érdemes figyelni az apróságokat, ahogy korábban is írtam, pl. Walton Goggins játékát, aminek minden pillanatát csak imádni lehet.
Mi a konklúzió a végén? Mit is kellene most összefoglalóan írnom? Nézzétek meg? Csak ajánlani tudom? Én tartom magam ahhoz, hogy vegye szépen mindenki elő az első Iron Mant, főleg azok akik nyári blockbustert akarnak csinálni és szépen elemezzék ki, hogy az miért működött és induljanak el azon az úton. Nagy kérés? Nem hiszem! A másik, ne a romantikára építsük fel egy hős történetét, hanem csak úgy csapjuk meg ennek a lehetőségével is. Ezektől függetlenül pedig csak azt tudom javasolni, hogy ne legyünk már ennyire piperkőcök és ne fikázzuk ezeket a szerencsétlen filmeket, még nem az Oscar szezonban vagyunk, nyáron, annak is a végén, élvezzük amíg lehet a dráma és agyi aktivitástól mentes filmeket.
(Pontozni sem kéne, a címkék között ott van azért a "besorolás".)
