Az első film, A titánok harca után talán meglepetés a folytatás, de a bevételi adatokat elnézve ezen azért annyira ne csodálkozzunk. Bár a Warner számára nem volt az a nagyon átütő siker, de úgy gondolhatták, hogy adnak még egy esélyt Perszeusznak és reménykednek abban, hogy most sokkal jobban járnak. (Az első film 125 millió dollárt vitt el, 168 milliót termelt US és nemzetközileg ehhez még pakolt 330 milliót.) A Warner fogta a Battle L.A.-t is nagyon sikeresen rendező Jonathan Liebesman-t, visszahívta az összes szereplőt és zöld jelzést adtak egy új történetnek. Ami biztos, a 2010-es film legnagyobb problémája számomra az volt, hogy nulla karakterekkel és történettel próbálta lenyomni a torkunkon az átkonvertált 3D-t, hiszen eredetileg nem úgy készült a film. A folytatás legalább ezt a hibát javítja, sokkal látványosabb, ha lehet így mondani, "szebb" filmet kapunk, közepes történettel és kedvelhetőbb, emberibb karakterekkel.
(A két főszereplő, Perszeusz és a külön életet élő paróka.)
Az első film óta eltelt 10 év, Perszeusz eldugta kardját, halász lett, és bár feleségét elveszítette az évek alatt, megígérte, hogy fia kezébe sosem fog kardot adni. Ám ismét zűrös időket élünk, az Istenek iránt már nincs meg a korábbi tisztelet, a földi halandók már nem fohászkodnak hozzájuk és ezzel erejük is gyengül. Zeusz, Hádész és Poszeidon valamint Árész és félistenként Agenor kerül elő a történetben, melynek középpontjában Kronosz feltámadása áll. Zeusz fiához fordul segítségért, aki először visszautasítja, majd mikor apját elfogják, elindul a titánok és istenek ellen a jó ügy érdekében, hogy mentse az emberiséget. Több mitológiai alak/szörny is előkerül, sokkal jobban elhelyezve, mint az első filmben. És a történet is, bár nagyon egyszerű, legalább össze tudjuk foglalni, van eleje és vége, közben pedig fordulatok nélkül, kitalálhatóan haladunk legalább előre. Az első filmhez képest fejlődés, a nagy blockbuster-tengerben viszont nem kiemelkedő alkotás.
A megvalósítás, rendezés részemről rendben volt. Nem dobtam el a szemüvegem és az agyam sem, viszont látványban nem volt hiány. A szörnyek azért nem taposták össze az embereket, viszont az a pár, ami előkerült, nagyon jól illeszkedett a történetbe és látványosnak is mondanám őket. Nagyjából így tudnám elképzelni jelenlétüket ebben a történetben, és az ellenük való harc is remekül össze lett rakva. A karakterekkel voltak gondjaim, továbbra sem tudnak hangsúlyosak lenni, de kell ez egyáltalán? Nem egy drámáról beszélünk, Oscar jelöléssel. Egy egyszerű, márciusi premierrel érkező blockbuster, könnyed popcorn mozi, kellemes meglepetésekkel.
(Andromeda - mert kell egy jó csaj is, aki itt is a nyíllal játszik.)
A színészek csapata igen erős, csak a neveket elnézve, nagyon komolyan vette a Warner a dolgot, és szinte mindenkit visszacsábított az első filmből: Liam Neeson, Ralph Fiennes, Danny Huston, Bill Nighy, akik mellé érkezik a főszereplő Sam Worthington és Toby Kebbell, valamint Rosamund Pike. Fárasztó valahol felsorolni mindenkit, bár egészen szépen illeszkednek a történetbe. A fiatalok, ha nem is a legtehetségesebbek, de jól végzik a dolgukat, pusztítják a gonoszt és ennél többet nem is várnék tőlük. Ahol drámázni, színészkedni, játszani kell, azt bízzuk inkább az öregekre.
Értékelés: A titánok haragja - 6/10
Az első film még négy ponttal kezdte 2010-ben az áprilist, ahhoz képest, mint többször is írtam, erős fejlődésen mentünk keresztül. Látványosabb lett a folytatás és a karakterek is sokkal kedvelhetőbbek. Bár nagy alakítást nem kaptunk és a történet is pont annyira egyszerű, amennyire egy ilyen mozinak lennie kell, kijelenthető, hogy sokkal szerethetőbb A titánok haragja, kevésbé feszengős, mint elődje és ez most bőven elég is volt nekem. A pontok alapján, ha nem is sorolnám a kötelezően megnézendő mozik közé, van annyira látványos, hogy egy jegyet megérjen a dolog.
