teddike.hu

A Parenthood a heti eseményeket figyelembe véve biztosan kevesek radarján szerepel, talán pont ezért vettem rá magam a finálé megnézésére és erre a bejegyzésére. Talán azt kellene két évad, 35 rész után mondanunk, hogy kötelezően nézni kell, és a jelenleg futó sorozatok között egy igazi kincset szorongat az NBC a markában? Talán, de ennyi rész és esemény után nem szorul a sorozat arra, hogy tovább dicsérjük, és a finálé nézettségének tükrében talán nem is nagyon kell aggódnunk a jövőt illetően. De ha - és erős nagyon ez a "ha" - kerek egészet zárhatunk le, hiszen az utolsó rész nagyon sok kérdést nem vet fel, vége a történetnek, illetve befejeződik egy fejezet a Braverman család életében. Mikor elkezdődött a Parenthood, már akkor tudtuk, hogy ha nézett lesz, akkor nagyon sok évad lehet a sorozatban, egy hatalmas család életébe mindig történik valami, amit érdemes megmutatni a képernyőn, szóval nagyon nem kell aggódnunk a események hiánya miatt, és azt gondolom, hogy Jason Katims neve is jó biztosíték,  továbbra is, hogy a harmadik évad is hasonlóan izgalmas és eseménydús legyen.

De ne szaladjunk ennyire előre, az évad még javában tart, és a Parenthood az egyike azon sorozatoknak, ami ennyire korán elköszön a nézőktől. Ráadásul egy nagyon izgalmas, és drámai epizóddal tette ezt. Borzasztóan jó volt látni a finálé előtti részben azt a húzást, amivel megalapozták az egész finálé hangulatát. Az első percekben, sőt azt egész részben átfutó nevelő, oktató szándék, valamint a család fontossága minden jelenetben ott volt. Nem ránk erőszakolva, nem száraz mondatokban, az eseményekben, azokban a pillanatokban, amiben a Parenthood nagyon jó, amiben Jason Katims nagyon erős, és aminek az előadására Peter Krause vagy Lauren Graham-nél jobbat nem érdemes keresni.

Természetesen nem fogom, nem is tudnám az egekbe magasztalni a finálét, voltak hiányosságai, és negatív pillanatai is. Az olykor giccses, vagy előre látható fordulatok nagyon látványosan lettek előadva, viszont a színészek remekül oldották meg a helyzeteket. Gondolok itt Peter Krause karakterének kiakadására. Egyértelmű volt végig, hogy mit fogunk látni, mint ahogy az is, hogy mi a fordulat a dologban, viszont az előadás rengeteget dobott a dolgon. Ami még a negatív oldalon szerepel, és talán itt a finálé környékén ütközött ki a legjobban, hogy nagyon sok a jó karakter. Nehéz lenne szűkíteni a kört, vagy kiszedni közülük valakit, de azt gondolom, hogy érdemes lenne. Elutazhatna valaki a következő évad egy részére, lehet dobna a dolgokon.

A fináléra részemről szalad a 7/10, kellemes meglepetésként könyveltem el, és jó érzés volt látni a drámai szálak kibontakozását, valamint ezek megoldását is. A színészekben most sem kellett csalódnom, és egészen szép történetet raktak össze a fináléra, a nagyobb drámai és örömteli eseményekkel együtt. A másik oldalról nézve kicsit, tudom és jogos a kérdés, hogy vajon mit lehet élvezni egy ilyen sorozaton? Talán erre egyszerű és rövid válaszként elégedjetek meg azzal, hogy az Everwood az egyik kedvenc sorozatom.

Gondolom észrevettétek mostanában, hogy sokkal lassabban frissül az oldal, amire nem igazán szeretnék mentséget találni, de pár dolgot szeretnék megosztani veletek, ami úgy gondolom leírja a jelenlegi helyzetet. Talán a legfontosabb, és a meló utáni időszak fő kitöltője, hogy folyamatosan készül a szakdolgozatom, ami rengeteg időmet elveszi, valamint elég sok feszültséget is teremt, ami lehet nem meglepő. Pedig most, hogy már a másodikat írom, azt gondoltam, sokkal könnyebb lesz, nem az. Ettől függetlenül folyamatosan nyomon követem az eseményeket, rengeteget olvasok a sorozatok/filmek világát érintően, de már sorozatokat sem tudok olyan ütemben nézni, mint eddig.

Ez utóbbi persze nem feltétlenül baj, hiszen munkámnak köszönhetően nagyon sok anyaghoz már idő előtt hozzájutok, igaz eddig nem nagyon tudtam ezekről írni, de az upfronts és az utána következő screening időszak alatt már nagyon sokat fog változni a helyzet. Az április még biztos a lassabb haladás jegyében fog telni, elvileg még két hetem van megírni és leadni ezt a "papírt" is, amire azért elég sok időm elment ismét. Úgy a sulira, mint ahogy a szakdolgozatra is, de remélem utána már sokkal szabadabb ember leszek. Igaz jön még egy államvizsga, de az meg már kit érdekel (*nevet*).

Ami biztos, és szaladjunk is vissza kicsit a sorozatokhoz: egy hónap múlva upfronts, amit nagyon várok már. A filmek kapcsán meg röviden annyit, hogy a héten menjetek Scream 4-et nézni, vagy jött az Unknown, de az év legnagyobb bevételeit hozó Hop is bemutatkozik. A Hop kapcsán egyébként jó tudni, hogy az élő nyuszik mellett, Kaley Cuoco is játszik benne.

Azt most ne kezdjük el boncolgatni, hogy egy CW újonc sorozat milyen esélyekkel indul a májusi upfronts-on, de ha eddig is foglalkoztunk azzal, hogy a Lost színészei hol kötöttek ki a kedvenc sorozatunk vége után, akkor Titus Welliver is megérdemel annyit, hogy ejtsünk róla pár szót.

Azt ugye tudjuk, hogy a The Good Wife, szintén nem kellemes szerepét kapta meg, de ezzel a karakterrel is nagyon jól bánt, most viszont úgy néz ki, hogy tovább lép, és leszerződött a CW zombis pilotjához, az Awakening-hez. Egy nagyon badass, zombi-vadászt fog játszani egy olyan sorozatban, aminek a középpontjában egy testvérpár áll, Meredith Hagner és Lucy Griffiths alakításában.

Igaz, a WB eddig is jelen volt az egyik legismertebb közösségi portálon, de most úgy döntöttek, hogy bővítik a kínálatukat, és elsőként a Stúdiók közül, elérhetővé tesznek a látogatók számára teljes filmeket. Az első próbálkozás március 8-án indult, és a The Dark Knight lett az első film, amit 3$ fejében kölcsönőzhettek ki a látogatók, és 48 órán keresztül nézhettek. Az ötlet természetesen érthető, több millióan látogatják az oldalt, ott élik lényegében az életüket. Így ez a lehetőség is sokat hozhat a konyhára.

Természetesen a látogatók teljes kényelemben, hasonlóan az otthoni lejátszójukhoz, élvezhetik a filmet. Teljes képernyő, szüneteltetés segíti a biztos kikapcsolódást - mi meg foghatjuk a fejünket, hogy már itt tartunk? Igen, valahol várható lépés volt ez, hiszen ahogy korábban is írtam, ha ezen az oldalon kattintgatnak több millióan, akkor érdemes rájuk építve, fejleszteni. Pár éve szerintem még senki sem gondolta, hogy ennyire összetett lehetőségeink is lesznek a szórakozásra.

Egy korábbi beszélgetés alkalmával azt mondtam, hogy nagyon jó egy olyan időszakban “filmrajongónak” lenni, amikor Christopher Nolan alkot és filmeket rendez. Nagyon jó forgatókönyveket köszönhetünk neki, elég csak az utóbbi mesterműre gondolni, amitől egy éve nyáron sokan letettük a kalapunkat. Igen, az Inception-ra gondolok, de ugye itt van a Dark Knight is, aminek köszönhetően a filmek iránt csak távolabbról érdeklődök is megjegyezték a nevét. De nem csak ezeket a filmeket köszönhetjük neki, és akkor most a Batman Begins ne is számítson. Itt volt még a The Prestige, a Memento vagy a Following is. A jövőben pedig érkezni fog a Dark Knight második, az új Batman “sorozat” harmadik része is. Valamint további tervek/filmek is szerepelnek Nolan listáján, így ez az apró videó, csak a jelenlegi helyzetet ismerteti velünk:

Nem mai ez a videó, de kötelező darab, ha láttátok már, ideje ismételni.

A Slumdog Millionaire című filmre gondolom még sokan emlékeztek, ott találkozhattunk először Freida Pinto-val, ott lett ismert nagyon sokak számára. Azóta kicsit eltűnt a rivalda fényben, nem sok produkcióban láthattuk. Woody Allen filmben szerepelt, és pletykáltak arról is, hogy esetleg Bond lány lesz. Ezek ellenére, vagy ezek után, most a semmiből került elő, legalábbis számomra a Miral előzetese, melyben főszereplő lesz. Tudom, nem éppen mainstream movie, és a témáját tekintve se sokakat fog érdekelni, de azon keveseknek, akik esetleg néznének egy ilyen jellegű filmet is, itt az előzetes, ami engem meggyőzött, ha hozzánk is elkerül valamilyen formában mindenképpen nézni kellene:

Ki gondolta volna, hogy pár fiatal lánykával felálló, és a látvánnyal varázsló Zack Snyder nem lesz képes bevenni a pénztárakat? Bár mostanában, idő hiányában csak távolabbról figyelem az eseményeket, de azt el kell ismerni, hogy a drámázás után, egy látványosabb film, március-április környékén egészen biztos receptnek tűnt a hódításra, de úgy látszik ez sem mindig elég. Az első hétvégén csak 19 millióval nyitó produkció, a második hétvégén sem tudott kasszát robbantani, amiben már az is közrejátszott, hogy a kritikusok sem írtak éppen jókat erről a két óráról. A 68%-os csökkenés egyértelművé tette, bár korábban is világos volt, hogy a 82 milliós költségvetést még közelről sem tudja majd megközelíteni a film. 10 nap alatt a 30 milliós határt sem tudta átlépni, és nemzetközileg sem számíthat nagy löketre. (A 6,5 milliós bevétel nem számít éppen acélosnak.)

A hétvégén egyébként új filmként, a Hop mutatkozott be, az élő szereplős, de animált nyuszival és egyéb állatokkal felálló, húsvéti történet megközelítette a Rango első hétvégéjének a bevételeit, illetve ha tartani tudja a jelenleg becsült 38 milliós bevételt, akkor 2011 legjobb hétvégi nyitását köszönthetjük. A James Marsden és Kaley Cuoco párossal felálló mozi tehát úgy látszik elérte célját, és a gyerkőcök rohantok a mozikba, a teljes család kíséretében. Második helyre futott be a Source Code, Jake Gyllenhaal, Vera Farmiga, Michelle Monaghan és Jeffrey Wright főszereplésével készült, 32 milliós film, első hétvégéjén 15 millióval nyitott. A Source Code egyébként már nálunk is látható.

A folytatásban, odakint érkezni fog három olyan film is, amire mi is kíváncsiak vagyunk. Bemutatkzik Hanna, Arthur és a Your Highness is. Nálunk Maci Laci fog hódítani, a Csúcshatás és A mestergyilkos társaságában.

A Castle többnyire csak jó véleményeket kapott az utóbbi időben, sőt, az első perctől kezdve imádtam, és minden jóról volt hosszabb - rövidebb bejegyzés az oldalon. Most azt gondoltam, hogy ezen szakítani kellene, és írni kicsit arról is, hogy mostanában nem mennek a legjobban a dolgok. Erre is csak azért kaptam fel a fejem egyébként, mert az utóbbi két rész a sorozat történetének legmagasabb nézettségét hozta, és ki gondolta volna, hogy ezek a epizódok lesznek pont a leggyengébbek. Azt meg főleg nem gondoltam volna, bár olykor túl sok mindent elfogadok ennek a sorozatnak, hogy az évad szokásosnak mondható dupla részes története után fognak ennyit gyengülni.

A két résznek a felépítse nem sokat változott, az előzőekhez teljesen hasonló, egy esetet mutattak be, amik egyáltalán nem sikerültek élvezetesre, teljesen “filler” epizód jellege volt a dolognak, de a sorozat esetében ezek nem azok, egyszerűen az íróknak, remélhetőleg csak két részre elment a erejük, és nem igazán tudtak semmi erőset kitalálni már. Abban biztosak lehetünk, hogy egy 22-24 részes évad során, nem lehet folyamatosan a legmagasabb szintet hozni, de ennyire és hirtelen gyengülő epizódokra nem nagyon számított senki.

Az esetek unalmasak, a szereplők sem tudnak annyi pluszt adni, mint eddig és a megszokottnak mondható Kati-Ricsi párbeszédek is teljesen érdektelenek lettek. Nagyon jó összehasonlítási pont erre az utóbbi rész utolsó pár perce, ahol megvillantották azért, hogy nagyon is jól tudják még működtetni a kémiát a két főszereplő között - ezt kellene követni innentől is, és most, hangsúlyozni szeretném, hogy nem azért lett ez jó, mert magánéleti szálat pendítettek meg, eddig ment a nyomozás közben is ez. Plusz Castle lányának erőltetett szerepeltetése, mert ez teljesen érezhető volt, sem kellett volna. A helyesebb út tehát ott van, járni kellene rajta, az évad vége közeledik, még 6 (?) részt kapunk idén, remélhetőleg ezekben már felpörögnek újra az esmények.

(A harmadik évad 18. és 19. részéről volt most szó egyébként.)

Ha sokan lemaradtatok volna a Skins US első részénél, akkor most mindenkinek csak azt  tudom javasolni, amit egyébként nekem is mondtak, hogy az első rész után nem szabad feladni. A második résztől egy teljesen új sorozat kezdődik, egy sokkal jobb, ami teljesen eltér az eredeti Skins történetétől. Hallgattam szerencsére erre a véleményre, és tegnap este/éjszaka le is daráltam az első évadot, ráadásul meglepetésemre a legtöbb rész még tetszett is. Rögtön a második karakter (Tea) teljesen levett a lábamról, és a folytatásban is voltak kellemes meglepetések. De tisztázzunk pár dolgot:

A Skins US annak ellenére, hogy nagyon rosszul kezdett, és a pilot részt borzasztóan nehéz feledni, a folytatásban nagyon jól összeszedte magát, viszont egy pillanatra sem lehet és nem is szabad az eredeti, első évados Skins csapathoz hasonlítani őket. Az a S-K-I-N-S, ez, nem mondom, hogy egy nagyon jó koppintás, de nem ér fel az eredetihez, viszont az első évad legtöbb részét látva, nem is kell neki. Mi ebben a logika? Vagy mi értelme ennek? Lehet nem sok, de azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy a második résztől tényleg egy új sorozatot kapunk. A karakterek kezdenek ismerősök lenni, látjuk a családjukat, jönnek a bulik, a drámák, a problémák - és igen, az eredeti történet is bekacsint néha, de szerencsére nagyon sok mindenben, talán az ott fontosnak vélt pillanatokban, itt más irányba mentek a készítők.

Az első évad 10 részes, a legtöbb karakter kap egy külön részt, viszont itt nem távolodnak el annyira a csapattól, mint olykor azt az eredeti tette. Sokkal többet szerepelnek a fiatalok egymás részeiben is, és ez nekem, ebben a megoldásban nagyon tetszett. Vannak/lettek kedvencek, rögtön a második rész főszereplője, Tea. Aki szerintem pont annyira vett le a lábamról, mint a rész másik főhősét, ráadásul erre az évad során még reagálnak is - "tudom - az én hibám - majd elmúlik".

Folyamatosan az jár a fejemben egyébként, hogy miben különbözik ez a sorozat az eredetitől, illetve mik a hasonlóságok? Sok minden van, de azt hiszem a sorozat előnyére vált, hogy nem akart másolat lenni, és nem csak abban tértek el, hogy itt lány a "meleg" karakter, vagy Tony tesója itt teljesen más szerepet kap, mint korábban láttuk. De ez csak a kezdet, simán lehetne egy ilyen táblát csinálni, egyik oldalon a hasonlóságokkal, pl. Stanley anyukájának a lelépése, vagy Chris és a tanárnő kalandjai. De van másik oldal is, pl. itt Abbud jön össze Daisy-vel. A végéről nem is beszélve, ami teljesen más lett, igaz itt is kaptunk, egy szerintem nagyon jól sikerült zenés részt, de a videó előtt még annyit, hogy erre az évadra összességében jár egy 6/10.

Szerettem volna azzal kezdeni, hogy a negatív vélemények ellenére, nekem tetszett a film. Szerettem volna azt gondolni a film első perceiben, hogy ez még nem menthetetlen, és jó lehet még. Reménykedtem, mert menthetetlenül optimista vagyok, főleg egy olyan film kapcsán, amire 70 millió dollárt elköltenek, ami hatalmas hype-nak örvendhet, és amiben “A” listás sztár(ok) szerepelnek. Bár jobban belegondolva, tájékozódnom kellett volna, de utólag mindig okosabb az ember. Kérdem én, mi vesz rá egy Jonathan Liebesman-t, hogy az eddigi horror-filmek rendezésével szakítson, és itt kössön ki, alkotva egy “katasztrófát”. Vagy miért fogadja el mondjuk egy Aaron Eckhart Christopher Bertolini forgatókönyvét? Ezekre a kérdésekre talán sosem fogunk válaszokat kapni, már csak azért sem, mert az, hogy “pénz”, nekem nem elég. Pedig elég lett volna erre a két, na jó, rejtett három kérdésre választ kapni, és értenénk, hogy miért láttunk egy borzasztóan rossz, szarul rendezett, és még ennél is rosszabbul megírt történetet.

A sztorit már ismeri mindenki, jönnek valakik/valamik és elkezdik szépen kiirtani az emberiséget. Nem csak Los Angeles kerül veszélybe, hanem az egész Világ a katasztrófa szélére sodródik a látogatók miatt. De mi csak ezt a csatát látjuk, és a CNN is csak erről tudósít. Egy sokat tapasztalt tengerészgyalogos bőrébe bújhatunk, aki az utolsó napját szeretné "kötelékben" eltölteni, de ez nem jössz össze neki, újra egy háború közepén találja magát, pedig az utolsó bevétéséről is, mind fizikailag mind lelkileg sérülten távozott. -> Ennél többet talán már kár lenne írni a történetről, az előzetesekből, mert ugye azt legalább láttátok, kitalálhattok sok mindent.

A nagyobb probléma, és ezzel egyáltalán nem tudtam megbékélni, a rendezéssel van. A folyamatosan, és látványosan csökkenő terek engem zavartak. A hatalmas, napos tengerpart után hirtelen kezdünk el csak egy zárt utcán, majd egy zárt szobában lélegezni, és ezeket az átmeneteket nem tudták élvezetesen megoldani. A 70 milliónak, a látvány mellett, elégnek kellett volna lennie arra, hogy ez simulékonyabban menjen, és ne érezze magát az ember szó szerint rosszul a váltásoktól. Ha már említettem, akkor pár szóban írnék arról is, hogy a CGI látványos, és ez sem feltétlenül jó. Egy ekkora költségvetéssel dolgozó filmtől elvárná az ember, hogy a hátterek, a vetítések, a stúdióban felvett jelenetek ne tűnjenek ennyire fel.

A kisebb, bár látványosabb és kevésbé elfogadható hibája a filmnek, hogy a forgatókönyvet akár mi is megírhattuk volna. Páran leülünk, és az eddig látott filmekből a sallangot kivesszük, a kliséket átemeljük, és kész is ez a nevetséges forgatókönyv, arról nem is beszélve, hogy azzal aki a párbeszédeket is megkomponálta, nagyon szívesen kezet fognék, mert 2011-ben ez már nem megengedhető. Ennyire szó szerint buta párbeszédeket én nagyon régen hallottam, pedig nem egy filmet láttam már.

Arról, mint harmadik pont, hogy a színészek mit alkottak, nem is érdemes beszélni. A korábban kritizált részek után, a színészek játéka nem is lehet jó. Az más kérdés, hogy egy Aaron Eckhart miért vállal el egy ilyen szerepet? És mint mondtam, a “pénz”, mint válasz, nem elfogadható. De itt van még sokak kedvence, egy B osztályos, Michelle Rodriguez vagy Bridget Moynahan is, pár, sorozatokból ismert arcról nem is beszélve.

Értékelés: Battle: Los Angeles 3/10

Még hosszan, és több oldalról megközelítve is lehetne ezt a filmet elemezgetni. Nincs jelenleg olyan pontja, ami tetszett volna. Nem volt látványos, nem voltak jó akciók, a klisék egyszerűen elnyelték az egészet, és ebből nem tudott kitörni egy pillanatra sem a film. A szalutáló srác, vagy a cipőt bekötő katona, esetleg a semmiből előkerülő kutya csak azt sugallják, hogy valami nagyon rossz vicc lehetett ez a film. Vagy hatalmas party lehetett a bemutatóján, mármint a fejesek között, és leitatták őket, mert erre, normálisan gondolkodó, milliókról döntő ember, teljesen józanul vagy tisztán nem bólinthatott rá!