A hétvégi pangást próbálva ellensúlyozni kicsit, lecsaptam a filmre.
Amiket tudtam róla, az annyi volt, hogy kaptunk egy fasza kis trailert
a filmhez, volt egy nagyon fasza poszter, és persze az, hogy a sztori
megtörtént eseményeken alapszik. A szereplők is felkeltették
érdeklődésemet,Jason Stathman és Saffron Burrows kellemes párost alkotott így első körben. Ami pedig talán a legjobban tetszett, az a 60-as évek.
Csapjunk is bele a sztoriba. Mint mondtam ez valós eseményekre épül. Terry (Jason Stathman)
egy pitiáner bűnöző, aki a megélhetését autókereskedőként próbálja
biztosítani. Egy régi ismerőse ekkor bukkan fel, és egy jó munkát ajánl
neki, és felkéri arra, hogy csapatával törjenek be egy bankba. Egy kis
gondolkodás utánTerry úgy dönt, hogy ez lehet a nagy kiugrás számukra,
és éppen ezért belemegy a dologba. Viszont a rablás után derül csak ki
számukra, hogy nem csak pénzt raboltak, hanem olyan iratokat,
fényképeket, amik magas rangú, befolyásos emberek életét nehezítheti
meg. És persze a maffia cuccai is itt vannak. Így viszont mindenki a
nyakukra szakad, és ebből a helyzetből kell valahogy kimásszanak.
Nagyjából
ez az a történet amit a trailerek alapján is ki lehet következtetni, a
film természetesen sokkal több ennél, és nagyon jól meg van komponálva.
Amíg atrailerből arra következtethetnénk, hogy a rablás utáni időszak
kap nagy súlyt, tévedünk, mert pont a terv elkészítése, végrehajtása
tart sokáig. Emellett pedig kapunk egy kis bepillantást azon emberek
életébe, akik iratai az említett bankban vannak.
A
film egyik nagy negatívuma számomra, hogy sokkal pörgősebb dologra
számítottam. Sajnos olykor unatkoztam kicsit, néztem az órámat, és azon
gondolkoztam, vajon mikor jön a lényeg. Aztán elkezdtem kicsit örülni
az apró dolgoknak. Az említett 60-as évek hangulata, a korruptság, a
politikai hatalom viselkedése, illetve a rendszer ma már érdekesnek
tartott működése mind mind nagyon jól lett bemutatva szerintem. A
rablás után pedig furcsa volt látni, hogy mennyire is nehéz kideríteni
bármit is. A mai világban, amikor minden csapból a CSI valamelyik része
folyik, különleges látványnak számít, hogy nem tudnak a rablók nyomára
bukkanni. Természetesen ez a kor sajátossága volt, nem is negatívumként
hozom fel, egyszerűen csak érdekes volt, és pont emiatt még látványos
is a maga módján.
A szereplőket is érdemes
megemlíteni, Jason Stathman nem a tipikus jó színész, de ezekben, vagy
ebben a filmben szerintem kifogástalan az alakítása, azt hozza, amit
megszoktunk tőle, lehet, hogy ez unalmas olykor, vagy sablonos, esetleg
olyan doboz ez már, amiből nem fog tudni kimászni, de itt ez elég volt.
Családos ember, alkalmazkodik a környezetéhez, megpróbálja a legjobbak
kihozni belőle, és természetesen kellően bad-ass, ha arról van szó,
hogy szét kell rúgni valakinek a seggét. Hozzá hasonlóan nagyon
tetszett a már említett hölgy is, akit a Boston Legal-ból ismerhetünk,
Saffron Burrows-ról beszélek természetesen. Érdekes volt, és tetszett
az egészben az a vonal, hogy folyamatosan építettek fel egyfajta
kötődést, és mégis távolságot a két karakter között. És hiába éltek egy
nagyon korrupt, mondhatni szennyes világban, volt egy határ amit nem
léptek át.
Mennyire tetszett nekem a film?
6/10! Ennél többet nem tudtam rá adni, a hangulat rendben volt, a
szereplők szintén, de azért olykor szenvedős volt ez a két óra. Meg
egyébként is azt vettem észre, hogy mostanában sokkal nehezebben adok
több pontot. A film sokkal több annál, mint egy egyszerű
bankrablás, és egyáltalán nem love-story. Megfelelő képet mutat az
akkori világról, és arról, hogy nem feltétlenül a pénz jelentette a
boldoguláshoz a kulcsot.
Nálunk július
10.-én kerül a mozikba. Sokat kellett várnunk rá, és nem is állítom 100
%-ig, hogy lerágtam közbe a körmömet, mindenesetre kellemes
kikapcsolódás lehet, ha felveszi az ember a film ritmusát.
