teddike.hu

Tegnap még a Once Upon A Time első részéről lehetett olvasni, ma következzen a Pan Am. Legalább ezzel pipáljuk az ABC vasárnapi újoncait és gyorsan megismerkedünk a Desperate Housewives-t felvezető majd levezető sorozattal is. Nagyon nincs mit csavarni ezen, tökéletes lenne ha nem az ABC (Network) mutatná be. A Mad Men érzés nem fog átjönni és hiába a 60-as évek közel sem lesz olyan hangulata a sorozatnak, amit elvárnánk tőle. Főleg most, hogy a dohányzást is betiltották. Ettől függetlenül, az adott keretek között, minőségi munkát láthatunk. A Sony égisze alatt készült, Jack Orman által rendezett sorozat maximálisan próbálja hozni mindazokat az elemeket amit elvárnánk, viszont egy adott pillanatban azt vesszük észre, hogy ha minőségi sorozatot akarunk nézni akkor ezer meg egy kábel sorozat áll a rendelkezésünkre. Network szinten pedig a Pan Am túl sok lehet a nézőknek és gyors búcsút is jósolnék neki, ha csak a Feleségeknek köszönhetően nem jut el a teljes évados berendelésig. Második évadot viszont egyáltalán nem várok a sorozattól.

Mondom is miért: a Pan Am mint kultikus légitársaság bizonyosan sokakat fog érdekelni, és a Leonardo DiCaprio, Tom Hanks kettőse által sikerre vitt Catch Me If You Can is sokakban elő fog kerülni, a hangulat viszont gyorsan durran, mint egy lufi és a több átívelő szál is inkább hátrányára lesz a sorozatnak. Nem mondom, a légitársaság hölgyeinek pompázatos életét még sokáig el is nézném ha nem rögtön azzal kezdenénk, hogy ketten esküvő elől menekülnek, egyikőjük már házas faszival kavargat míg a nagyon vagány fekete bárány szinte csak hab a tortán, hiszen a legtöbb karaktert már jó előre ismerjük ezer meg ezer sorozatból. Változatosság, fordulat nincs, csak egy folyamatosan, hatalmasra növő lufihoz van szerencsénk, ami előbb vagy utóbb......tudjuk mi lesz vele.

A másik oldalon viszont ott van az is, hogy a 60-as évek hangulata magával tudja rántani az embert és ha nem ébredünk időben, akkor bizony feleslegesen dobjuk ki az ablakon a 40 perceket. Még akkor is, ha olyan színészek sorakoznak a sorozat mellett, mint Christina Ricci, akinek a dögös, mindent tudó badass szerep jól áll, de kevés. És a hatalmas eyecandy faktor sem képes meggyőzni arról, hogy a harmadik részt már megnézzem, pedig Kelli Garner, Margot Robbie vagy Karine Vanasse mindent megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat a képernyők előtt. A megvalósítással nincs semmi bajom, a legtöbb jelenet zárt helyen játszódik. A repülőn, a hangáron vagy a gép belsején egyértelműen lehet látni, hogy jó munkát végeztek. A külső jeleneteknél már nincs ennyire egyértelmű boldogság, de még elviselhetően zavaró a Pan Am gépeinek repülése vagy a "külföldön" felvett városok hangulata.Értékelés: Pan Am - 5/10

Már az upfronts alatt sem volt túl magas a várakozási faktor és maradtam is ennél a pontnál. A Pan Am számomra túlságosan is megszerkesztettnek hat, nincsenek vagy legalábbis erőszakosan próbálják kerülni a hibákat és talán pont ezzel lőnek nagyon mellé. A klisék nem zavartak, a szereplők szintén elfogadhatóak, igaz a karakterek egyelőre papírmasék, de talán képesek lehetnek a fejlődésre, a többi viszont, nem gondolom. Olyan ez, mint amikor egy amatőr rajzversenyre egy profi festővel készített rajzot küldünk be. Egyrészt biztosan leveszünk mindenkit a lábáról a tökéletes munkákkal, utána viszont átesünk a ló másik oldalára ahonnan nagyon nincs visszaút. A Pan Am feliratkozik azon sorozatok közé, ami egy nagyon jó kísérlet volt, valamint abba a kupacba is belekerül, ahol a sorozatok többségét akár évadokon keresztül elnéznénk, de időben kell ébredni és átadni azt a 40 percet akár egy közepes sorozatnak is, mert nem tudhatjuk soha, hogy mikor találunk egy ennél sokkal jobbat, szerethetőbbet.

Talán ebből a szempontból még tökéletesebb a kontraszt a Once Upon A Time és a Pan Am között. Ami ott működött és levett a lábamról, ahol a mese átvette a hatalmat és el tudta engedni magát az ember az itt csak zavaró tényező. Sebaj, legalább Margot Robbie feliratkozott arra a bizonyos eyecandy falra és már ennek is tudni kell örülni.

A májusi upfronts alatt alkotott véleményem azt gondolom teljesen megállja a helyét most is. A Once Upon A Time egy nagyon jó gondolat, egy jó forgatókönyv, jó színészek és jó megvalósítás közös gyermeke és mindent megtaláltam benne ahhoz, hogy az évad legjobb újoncainak sorába emeljem. Elsőre kicsit távolságtartóan kezeltem a történet alakulását, a klisékkel való dobálózás sem váltott ki nagy lelkesedést, aztán egyik pillanatról a másikra magával ragadott a mesék világa, újra gyereknek éreztem magam és rájöttem arra is, hogy ilyen történettel, folyamatosan jó minőséggel könnyen ki lehet szakadni a hétköznapokból akár csak 40 percre is. Az ABC Studios által gyártott, Mark Mylod által rendezett pilot elhinti azokat az apró kis magokat, amiket a sorozatrajongók keresnek egy újoncban. Ezek mellé pedig már talán felesleges (NOT) elhinteni azt is, hogy a Lost egyes részein is dolgozó írók a csapatot erősítik.

A történet, ha emlékszünk az upfrontsra, nem okoz nagy meglepetést. Egyszerre ismerkedünk meg a jelennel, Emma-val, fiával és kettőjük mondhatni első találkozásával, mint ahogy a mesék fő alakjai életének alakulásával. Megtudjuk miért és hogyan kerültek a jelenbe, az is kiderül, hogy kicsoda valójában Emma és természetesen a legtöbb mesebeli alakkal a jelenben is találkozunk. A Nagymama vagy Piroska mellett nagyon sokan előkerülnek és illeszkednek Storybrooke életébe. Ha tehát nem a történettel sikerül újdonságot hoznia az ember életébe, akkor mit is tesz le az asztalra a Once Upon A Time?

A válasz, ahogy azt az első bejegyzésben is írtam, nagyon sok komponens összességében keresendő. Nem elhanyagolható tényező, hogy a történet nagyon szépen terül elénk, szépen bontakozik ki minden, bár meglepetésben nincs részünk, nem egy mesét ismerünk így ki tudjuk találni a történet alakulását, viszont a karakterek nagyon gyorsan megszerettetik magukat. A másik nagyon fontos tényező tehát a színészek, akik között találunk nem egy ismerős arcot. Elég csak a főszereplő Jennifer Morrisont említenünk, de mellette még Ginnifer Goodwin, Robert Carlyle vagy Lana Parrilla is ismerős lehet.

Közülük leginkább Jennifer Morrisont dicsérném elsőként, akiről nem nagyon tudtam elképzelni, hogy bármikor is le tudja vetkőzni magáról House-t, de ebben a szerepben simán el tudom képzelni és tetszett is. Mellette, a hosszú felsorolást elkerülvén, Robert Carlyle nevét húznám alá jó alaposan, akire a kevés képernyőn töltött idő ellenére nagyon jó szerep jutott és játékának szinte minden percét élvezni lehetett. A megvalósítással sincs semmi gond, az ABC nem keveset áldozott arra, hogy ez a mese megelevenedjen előttünk és a gonosz boszorkány támadása vagy a karakterek életre keltése is dicséretet érdemel.

Értékelés: Once Upon A Time - 7/10

Azt gondolom, hogy az ABC egy nagyon ékes csillagot talált, ami remélhetőleg nem válik majd hullócsillaggá a csatorna életének történetében. Ami biztos, hogy minden adott egy jó évadhoz és ha a most látott szinthez képest még emelkedni is tudnak (kicsit), akkor erős vetélytársa lesz majd a legtöbb sorozatnak vasárnap este. Remélhetőleg a nézők vevők még egy jó családi drámára, rengeteg mesei elemmel átitatva, és ki tudnak majd kapcsolni a készülékek előtt. Az már most borítékolható, hogy keresve sem lehetne jobb sorozatot vasárnap estére elképzelni hiszen az egész család számára nagyon jó szórakozást tud nyújtani.

Az egyik kedvenc filmes oldalam/blogom lehozott a mai napon egy tök jó videót, 25 színészről szedtek össze pár jelenetet abból az időből, amikor még senki sem ismerte őket. Csak az ügynökük és talán ők maguk bíztak abban, hogy évekkel később befutott, dollár milliókat kereső sztárok lesznek. Nézzétek meg a videót, ha nem ismertek esetleg fel valakit, lesz utána egy lista, amin mindenki szerepelni fog:

Premier: 2011 szeptember 26 (hétfő)

Bár elsőre nem a Hart of Dixie mellett szavaztam ma estére, a nyuszis lányok jobban érdekeltek volna és lehet titeket is, viszont próbáltam következetes maradni, és a The Secret Circle valamint a Ringer után, a the CW összes újonca az asztalra kerül legalább. Ahogy korábban a Ringer kapcsán SMG visszatéréstől volt hangos a hype, ebben az esetben a csendesebb várakozás főleg Rachel Bilson képernyőre történő visszatérésének köszönhető. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a Narancsvidéken nevelkedő sorozatrajongók számára nem csak Rachel hanem a készítők sorában feltűnő Josh Schwartz neve is nosztalgikus élményéket válthat ki, annak ellenére, hogy Josh a Gossip Girls és a Chuck mellett is dolgozott. Ettől függetlenül ez egy mini the O.C. reunion, aminek én személy szerint örülök, bár a sorozat májusban megállapított várakozási faktora erősen közepes volt és az előzetesek sem győztek meg arról, hogy érdemes lenne sokat foglalkozni a sorozattal.

A pilot történetének középpontjában az a Zoe Hart áll, aki egyetemi tanulmányai közben megismerkedik barátjával, ráadásul egy helyen gyakornokok és a jövőjüket építik, viszont egyik napról a másikra Zoe elveszít mindent. Ekkor dönt úgy, hogy a nagyvárosi élet helyett egy kisvárosban próbál szerencsét, hogy előrelépéséhez megszerezze a megfelelő gyakorlatot. A kisvárosi élet viszont egyáltalán nem Zoe-nak való. Érkezésének mondhatni senki sem örül és az orvosi praxis sem éppen úgy alakul, ahogy Zoe azt elképzelte. Nagyon gyorsan lesz tüske a helyiek szemében és legtöbben annak örülnének ha gyorsan távozna közülük.

Bár az általam leírt történetből nem valószínű, hogy könnyen kitalálható, de a Hart of Dixie egy ízig-vérig családi dráma. Nincsenek misztikus lények, boszorkányok, vámpírok, a CW korábbi, jobban mondta a the WB sorozataira hajaz és megtalálunk egészen sok apró morzsát a Narancsvidékből vagy a Gilmore Girls-ből is. Szépen és izzadságmentesen építkezik a történet, ismerjük meg a szereplőket és a háttérben zajló eseményeket/titkokat. Gyorsan kapunk egyéjszakás kapcsolatot, jó faszit barátnővel, utálatos orvost, kicsit az Everwoodban megismert karakterre emlékeztetőt, és sok más kis apróságot, ami a Hart of Dixie-t akár sikeres sorozattá is tehetné. De ehhez a sikerhez még nagyon sok kell és remélhetőleg jó kezekben van a sorozat ahhoz, hogy egy remek kis dráma alakuljon ki ebből. Bár nem illeszkedik a CW jelenlegi világába. Ahogy írtam, nincs benne semmi misztikum, az akció is hiányzik, és a pompa, tini-világ sem hangsúlyos. Egy újabb sorozat a Life Unexpected után ami főleg Rachel Bilsonnak köszönhetően gyorsan szerethetővé válhat, és remélhetőleg az írók másodjára már nem fogják elrontani azt, amit a LUX kapcsán rögtön a második résznél érezni lehetett.

A színészek közül nem egy ismerős arccal találkozhatunk. Rachel Bilson mellett, aki meglepően jól érzi magát a szerepben, itt van Scott Porter aki számomra főleg a Friday Night Lights-ból ismerős. De mellettük Jaime King és Cress Williams is ismerős lehet korábbi sorozatokból. Ami biztos, a Hart of Dixie jó alapokra építkezik, elfogadható a történet és a szereplőkkel sincs semmi baj.

Értékelés: Hart of Dixie - 6/10Ahogy mondtam, építkezik, és ez a pont is ezt hivatott dicsérni. Azt gondolom, hogy a kezdet biztató, bár ezt a második részben akár egyik pillanatról a másikra le is tudják rombolni. Én mindenesetre a pilotból kiindulva adok egy esélyt a sorozatnak. Sokkal hétköznapibb, egyszerűbb mint társai a CW-nél és ez most nekem tetszett. Rachel Bilson pedig megérdemel még egy résznyi esélyt arra, hogy bizonyítsa, már nem az a Summer akit korábban megismertünk. Bizakodva várom a folytatást!

A vámpírból színész, a vérfarkasból hős lesz? Taylor Lautner Twilight forgatás közben időt szakított arra, hogy ebben az akcióban is szerepet vállaljon, amivel nem lenne semmi probléma, csak nem kéne ezt még véletlenül sem a Bourne fimekhez hasonlítani. Ettől függetlenül akár még jól is elsülhet a dolog, nézzétek csak, hogy még kik szerepelnek a filmben: Danny Glover, Sigourney Weaver, Alfred Molina, Michael Nyqvist, Maria Bello, Jason Isaacs. A második előzetest hoztam példának, nézzétek meg és döntsétek el, hogy mire számíthatunk:

Olvastátok már az Amerika Kapitányról írt bejegyzést? Kattintsatok, olvassátok el, nézzétek meg a filmet, ilyesmi. Viszont ha még mindig nem tudjátok levenni a szemeteket a képről, amit a bejegyzésben találtok, akkor adok egy kis időt, nézegessétek csak, szóval ő Hayley Atwell akit sajnos Amerikai Kapitány is cserben hagyott:

A Marvel érdemel egy hatalmas pacsit. Na nem azért mert az Amerika Kapitány annyira jó lett volna, vagy a Thor még az évad elején, sokkal inkább azért, mert idén legalább letudja a kötelezőt és jövő nyáron lehet majd szaladni a mozikba, amikor jön az Avengers. Egy tökéletesen megszerkesztett történetet kaptunk egy abszolút középszerű filmmel. Nagyon jól felépített eredettörténetet, aminek minden percében ott volt az, hogy nem is az a fontos amit most látunk, sokkal inkább az, ami majd érkezni fog. Legalábbis én teljesen ezt éreztem ki a filmből, annak ellenére, hogy Joe Johnston tisztességes munkát végzett a rendezői székben és őt valamint a írókat sem tudnám azért bántani amit asztalra raktak. Az Amerika Kapitány önmagában nem egy jó film, rengeteg problémája van melyek közül a meglepetés hiánya emelkedik ki leginkább.

A történet a 2. Világháború ideje alatt játszódik ahol Steve Rogers minden áron katona szeretne lenni. De betegségei valamint testfelépítése miatt nem alkalmas a kötelékbe vonulásra. Ellenben a gyenge külsőt nagyon erős akarat jellemzi így az éppen aktuálisan futó kísérleteknek köszönhetően lehetőséget nyer arra, hogy bizonyíthasson. A film első felében tökéletesen mutatják be Steve életét, megismerjük a karaktert majd azt is, hogy az átváltozása után mire is szeretné használni az amerikai kormány. A kísérleti nyúl szerepéből kitörő Steve/Amerikai Kapitány gyorsan a háború szimbólumává válik és a Hitlert is maga mögé utasító Red Skull egyetlen ellenfele lesz egy olyan világban ahol a misztikumnak/kultúrának is hatalmas szerepe van.

Eredettörténet szempontjából pipa, nincs is semmi baj ezzel a részével. Az akció sem igazán érdekes annyira, bár voltak jó jelenetei és erős pillanatok ilyen szempontból, viszont a 3D teljesen felesleges, enélkül is simán élvezhető az a kevés zúzás. Van romantikus szál ami nem végződik éppen a megszokott módon és természetesen vannak nagyon jó mellékszereplők, akik a Marvel univerzum további nagyságát erősítik, elég csak Tony Stark apjára gondolni aki jelentős szerepet tölt be a film története szempontjából is. Ezektől függetlenül viszont, továbbra is ott az emberben az érzés, hogy valójában semmi pluszt nem kap a filmtől. Leperegnek az események, vége a történetnek és ott állunk a film végén, hogy "oké, jöjjön a folytatás", a valódi mozi, a valódi történet. Továbbra is egyértelmű az, hogy az Iron Man első része volt csak képes eredetet és történetet is mesélni egyszerre, és nem csak pipálni a kötelezőt. 

A színészekről sem lehet semmi rosszat mondani, hozzák azt az elvárható szintet amivel még nem kikezdhetőek. Chris Evans teljesen jól alakította azt a két karaktert is amit megírtak neki és Hayley Atwell valamint Tommy Lee Jones is tökéletesen idomult az egysoros mesék világába. Apró poénokkal fűszerezve a mozit Dominic Coopert is nyugodtan ki tudjuk emelni, bár számomra talán ő volt a legkellemesebb meglepetés és Stanley Tucci rövid de annál élvezhetőbb játéka.

Értékelés: Amerika Kapitány - 6/10

A Thorhoz képest sokkal jobb film volt, de még így sem ér fel a bejegyzésben is említett Iron Man szintjére, ellenben ahogy már írtam is, tökéletes felvezetés volt. A nyár végére ebből a filmből számomra csak annyi marad majd meg, hogy sokkal jobban várom a következő blockbuster szezont, valamint eyecandy szempontól Hayley Atwell is felkerült a térképre, a többi? A többi nem lesz lényeges, látni kell a filmet és a végén mindenképpen kivárni a végső jeleneteket, majd készülni a jövő évi durranásra.

Augusztus 7-én idén is megrendezésre került a Teen Choice Awards, aminek a házigazdája Kaley Cuoco volt és amit a FOX közvetített. A díjról annyit, hogy a hivatalos oldal (ahol a nyertesek is megtalálhatóak) szerint több mint 100 millió szavazat érkezett be és ezek alapján kerültek ki az adott kategória győztesei. Ti láttátok a műsort? Én bevallom őszintén, nem igazán követtem az eseményeket, elolvastam a győztesek listáját, legyintettem egyet és le is volt tudva a díjátadó. A napokban viszont, egészen jó minőségben előkerült pár fotó arról kis előadásról, amit a műsor házigazdája (Penny) és Zachary Levi (Chuck) tartott a közönségnek, nézzétek csak:

Igazából az a helyzet, hogy ezek ketten a saját sorozatukban sem teljesen százasok, így szépen és finoman fogalmazva, ez a ruha rajtuk viszont még ezen is túl tud tenni. Nem használnám rájuk az "aranyos" jelzőt, de azt hiszem ez a kép tényleg visz mindent, ja és van még egy, akció közben:

A TVLine.com volt olyan rendes, jobban mondva Michael Ausiello, hogy összeszedte az összes premiert (szeptember, október, november) és egy csodálatos naptárban nekünk is megmutatta, hogy mi vár ránk a következő hónaptól. Nem számoltam meg, de elvileg 101 premier van felsorolva ebben az összeállításban, szóval lesz mit nézni:

Érdemes kattintani a képre, sőt, kötelező is, hiszen csak úgy lesz látható az összes sorozat premierje. Mit vártok a legjobban? Most, hogy már tudjuk mikor melyik sorozat tér vissza, melyik lesz a legmozgalmasabb hét a számotokra?

Mostanában nem sok előzetes tudott meggyőzni elsőre arról, hogy látnom kell az adott filmet, a Killer Elite-nek viszont sikerült. Főleg a rengeteg ismerős arcnak köszönheti ezt, na meg annak, hogy ezt a két percet sikerült azért rettentően jól összevágni. Így nem kérdés, hogy az amerikai premier után, ami egyébként szeptember végén lesz, ha nálunk is a vászonra kerül, jegyet váltok rá. Az ismerős nevek, akik miatt nektek is azt javaslom adjatok egy esélyt legalább az előzetesnek: Jason Statham, Robert De Niro, Clive Owen és a sorozatos ismerősök is integetnek majd mint pl. Yvonne Strahovski, Dominic Purcell vagy Adewale Akinnn... - tudjátok, a pap a Lostból.