teddike.hu

Félelem és reszketés után egy jó Rumnapló? A Johnny Depp és Amber Heard (The Playboy Club) főszereplésével készült film bemutatója október végére várható és remélhetőleg ütni fog mint a 220 (de rég használtam már ezt, vagy teljesen le kellene szokni róla?). Hazai bemutatóhoz egyelőre nem tudok dátumot mondani, forgalmazója már elvileg van. Most már csak reménykedni abban, hogy még idén be is mutatják. És akkor a poszter, amit a címben ígértem:

Bár az elején utaltam rá, de ha esetleg nem "esett" volna le, akkor csak ajánlani tudom a Hunter S. Thomson által írt Rumnapló című könyvet, akinek a Félelés és reszketés Las Vegasban is köszönhető.

Premier: 2011 szeptember 20

Ha valaki azt mondta volna nekem ezelőtt pár hónappal, az upfronts után, hogy az Unforgettable jó lesz, valószínűleg kiröhögtem volna, ma viszont már sokkal okosabban reagálnék erre a kijelentésre. Most sem mondom azt, hogy az Unforgettable a legjobb sorozat, viszont azt alá kell írnom, hogy bár magával hordozza az CBS szériák jellemzőit, vannak értékelhető és élvezhető mozzanatai. Ráadásul a főszereplőknek köszönhetően könnyen eladhatóvá teszik a történetet is. Az biztos, hogy a Niels Arden Oplev (ne aggódj, nem tudtam fejből) által rendezett pilot felvezetésnek teljesen jól sikerült. Az is kiderült, hogy bizony a szokásos, egy eset egy rész elv fog érvényesülni, de a főszereplő képessége, az átívelő szálak pont annyira érdekesek a bevezetőben, hogy még egy részre minimum maradjon az ember. Az biztos, hogy Poppy Montgomery nagyon jó választás lett a főszerepre és Dylan Walsh sem tétlenkedik mellette. A Without a Trace és a Nip/Tuck két korábbi szereplője nekem elsőre nagyon kellemes meglepetés volt így együtt és csak reménykedni tudok abban, hogy ezt a szintet a folytatásban is képesek lesznek hozni.

Az első rész történetéről nagyon nem érdemes beszélni, mivel nem összefüggő esetekről van szó, egy lezárt gyilkosságot kapunk a felütésben. De ennél sokkal fontosabb, hogy megismerjük a karaktereket, megtudjuk, hogy Poppy miért is annyira különleges és az őrsön is bemutatják a nyomozókat, köztük is leginkább Dylan Walsh karakterét. Mellettük egyébként nem kell azon sem meglepődni, hogy nem egy ismerős arc fog visszaköszönni a képernyőről, ennek pedig azt gondolom, hogy csak örülni lehet. A folytatást illetően, egészen biztos, hogy lesznek olyan esetek, amik egyáltalán nem lesznek érdekesek, vagy csak egyszerűen sablonosak lesznek, de biztos vagyok benne, hogy a két főszereplőnek köszönhetően lesznek erős részek az évadban.

A megvalósítás, a történet, az eset és úgy nagyjából "minden" pont azt a képet erősíti bennünk, hogy keresve sem találhatott volna az Unforgettable jobb helyet magának, mint a CBS. Az NCIS és NCIS: LA felvezetéssel adásba kerül első évad azt gondolom kiemelkedő időpontba került, még akkor is ha olyan ellenfelek ellen kerül adásba mint a Parenthood vagy Body of Proof. Ami biztos, a CBS korábbi újoncait elnézve, az Unforgettable hétköznapi, hihető és nem hightech. Egy teljesen barátságos, könnyen megszerethető sorozatról van szó ami a már nagyon sokszor megjárt úton indul el. Meglepetést ne várjunk tőle, örüljünk a két főszereplőnek viszont, és élvezzük azt, hogy ez nem egy CSI vagy NCIS.

Értékelés: Unforgettable - 6/10

Összefoglalóként nagyon nem tudok már újat írni, az biztos, hogy a várakozásaimhoz képest kellemes csalódás volt még akkor is ha tudom, semmi újat nem láttam. Ellenben nekem tetszett Poppy játéka, eyecandy és erős női karakter is egyben valamint a többiek sem vallanak csődöt mellette. A folytatás érdekel, jönni fogok a második részre, válaszolni szeretnék a saját magamnak (is) feltett kérdésre: vajon a Mentalista után talál a CBS magának egy másik erős női-férfi párost csak "fordított" felállásban?

Mostanában csak "Pilot" bejegyzések kerültek fel az oldalra, így most kicsit levegőt veszünk és legalább Elisha Cuthbert személyében egy régi kedvenc visszatérésének is örülhetünk. Jack Bauer lányaként ismerté vált, majd a Mila Kunis közreműködésével készült fotósorozatnak köszönhetően kedvencé előrelépő hölgy egyelőre úgy érezheti, hogy beletenyerelt a tutiba. Az előző évadban senki sem gondolta volna, hogy a Happy Endings, ennek a sorozatnak a főszereplője, második évados berendelést fog kapni. Ezek után pedig azt végképp lehetetlennek tartotta mindenki, hogy szeptemberben elinduljon az új etap ráadásul pont az ABC egyik legkiemelkedőbben teljesítő sorozata után. A "csodák márpedig nincsenek" okos gondolat ismét megdőlni látszik hiszen a berendelés mellé a Modern Family után küldi versenybe a még mindig csak "zöldfülű" sorozatát az ABC. Az időpont kiemelkedő, a cast továbbra is rendben van, viszont a Cougar Town rajongók szerintem kevésbé lelkesek, a Revenge készítői meg gondolom rég lerágták a körmüket. 

A második évad premierje szeptember 28-án lesz. A főszereplőkről pedig több képet is megnézhettek, nagyon jó minőségben ha az éppen olvasott szövegre kattintotok.

Premier: 2011 szeptember 21

Hónapokkal ezelőtt még a legminimálisabb elvárást sem támasztottam a sorozat iránt és az előzetes sem tudott megvenni annyira, hogy teljesen közepesen, mondhatni vállrándulás nélkül fogadjam az ABC újoncát. Az első 40 perc után viszont jelentősen változott a helyzet. Az ABC Studios által gyártott, Phillip Noyce által rendezett és (ha minden igaz) Mike Kelley által írt forgatókönyv egyértelműen meggyőzött arról, hogy nekem látnom kell a folytatást. A főszereplőnek, a környezetnek, a történetnek vagy csak úgy az egésznek együtt köszönhetően? Még nem teljesen eldöntött kérdés, de egyértelműen leírható, hogy az ABC eltalált valamit, most már csak az a kérdés ez mennyire fogja érdekelni a nézőket? Illetve a kitalált és felvezetett történetnek/formátumnak köszönhetően egyáltalán mennyi van ebben a sorozatban. Emily VanCamp mindenesetre főszereppel boldogít minket szeptember 21-től, az Everwood és a Brothers & Sisters után egy nagyon nehéz de a mellékszereplőknek köszönhetően teljesíthető feladatot kapott.

A történetben nem sok meglepetést fogunk tapasztalni az upfronts után leírtakhoz képest. Emily Thorne azért tér vissza a Hamptons-ba (?), hogy visszavágjon apja meghurcoltatása és halála miatt. Még nagyon kicsi gyerekként elszakították az apjától, javító intézetbe került, apja pedig börtönbe ahol életét is veszítette. Emily ahogyan kijött az intézetből, apja egyik befektetőjének/ismerősének köszönhetően elég nagy vagyonhoz jut ahhoz, hogy elkezdje felépíteni bosszúját. A sztorit természetesen nem így ismerjük meg, zajlanak az események, Emily "ismerkedik" a Hamptons lakóival, közben pedig jönnek a flashback részek, ahol megtudjuk/megismerjük a körülményeket és az ellenfeleket is. Monte Christo történet, női főszereplővel az "Új" világban.

Emily VanCamp egyszerűen gyönyörű, nem is nagyon akarom titkolni, hogy sokat nyom a sorozat megítélésen, hogy ő a főszereplője, de azt is kár lenne tagadni, hogy nagyon jó karaktert illetve szerepet kell játszania és tetszik az előadása is. Mint ahogy az "öregek", az ellenfelek, a Hamptons királynője és az Emily korú fiatalok is nagyon jól el lettek találva. A környezet adott és gyönyörű, a dráma szintén az asztalon hever és a megvalósítással sincs semmi bajom. Már vége is lett a résznek amikor eszméltem, hogy "hoppá, ez jól esett" - ennél jobb dicséret talán nem is kell egy ilyen sorozatnak. Még akkor sem, ha továbbra is a "vannak értékei" vagy "guilty pleasure" címke között rohangálok.

Amin viszont szintén érdemes elgondolkodni, igaz ezt a korábbi pilotok esetében nem nagyon érintettem, hogy szerdán a harmadik órába került a sorozat, oda ahova évek óta nem tud az ABC egy normális, illetve egy "túlélő" sorozatot tenni. Nézzétek csak ezt a sort: Happy Town, Life On Mars, Off the Map, Dirty Sexy Money, The Whole Truth, Eastwick. És mondok egy hasonlatot is, utaltam a formátumra illetve arra, hogy vajon meddig mehet el a sorozat, mindenki emlékszik még a Harper's Island-re, 13 rész, lezárt történet ugye, egy rész egy hulla. Na most, itt is jön a kérdés a Revenge kapcsán, hogy minden részre jutni fog majd egy korábbi család, akit ki kell iktatni? Előzetest láttátok? Abban volt egy kép, amit Emily (ne tévesszen meg, a karaktert is Emily-nek hívják) vesz elő illetve azon "húz" ki egy nőt, ezek szerint akár gondolkodhatunk azon is, hogy mennyit is terveztek a sikertől függően ebből a sorozatból?

Ami biztos történet szempontjából, hogy elég nagy fejszébe vágták a fejüket az ABC-nél amikor kitalálták, hogy mutatnak egy "eseményt", majd öt hónappal visszaugrunk az időben és akkor látjuk Emily-t beköltözni és valójában innen indulunk, de azt is tudjuk, hogy öt hónap múlva hova szeretnék eljutni. Az biztos, hogy az én érdeklődésemet mindenképpen felkeltette az újonc és kíváncsi vagyok a folytatásra. Most már csak az a kérdés, hogy az ABC végre talál egy megfelelő sorozatot szerda estére a szitkomok után vagy ez is lebőgés lesz? Ráadásul még ott a CSI is. 

Értékelés: Revenge - 7/10A főszereplő személye és játéka nálam most +2 pont legalább, osszatok-szorozzatok, a második résztől meglátjuk a többi mennyit rak még hozzá a pontokhoz. Egy dologban biztos vagyok, az ebben az órában elbukott sorozatok közül csak egy volt kedvesebb számomra jelenleg mint a Revenge, az ABC talált magának egy jó sztorit és jó színészeket, most már csak a nézők kellene ahhoz, hogy ebből akár egy sikeres sorozat legyen, egy évadra akár, lezárt történettel.

Ha a cím alapján nem tudjátok, hogy melyik sorozatról van szó, egy gyors emlékeztető, ugorjatok az upfronts alatt írt bejegyzéshez, ahol sok minden kiderül az ABC újoncáról. A Kim Gatlin által írt Good Christian Bitches című könyv képezi a sorozat alapját. A producerek között megtalálható Darren Star, akinek többek között a Sex and the City is köszönhető. A pilot forgatókönyvét Robert Harling írta, a rendezője pedig Alan Poul volt. A legnagyobb hasonlóságot a Született feleségekkel mutat, igaz a Szex és New York hangulat is megtalálható a sorozatban ami egyébként csak midseasonban, tehát 2012 elején fog érkezni az ABC-re.

A történet középpontjában a vagyonát és férjét is elvesztő Amanda áll, aki teljesen legatyásodva a nagyon gazdag anyukájához költözik haza Dallas-ba, ahol nem éppen várják tart karokkal. A korábbi barátnők, iskolás ismerősök nem örülnek Amanda visszatérésének, aki egykoron maga is Mean Girl volt, elvette barátnőjének a fasziját és nem egy csajjal kiszúrt. Természetesen ezek a lányok most mind egy bandát alkotva próbálnak rájönni, hogy a visszatért fekete bárány mit tervez illetve mikor tudják végleg elűzni saját területükről. A baráti társaság amolyan Született feleségek csapatot alkotnak vegyítve egy kis Mean Girls vonallal és a viselkedésükből a Sex and the City agymenés sem hiányozhat.

A színészek közül pont a csajokkal van a legtöbb gond, vagy a forgatókönyv lett rém gyenge és a karaktereket nem tudták jól megírni, de Leslie Bibb akit még Robert Downey Jr. is az ágyába vitt az Iron Man első részében és Kristin Chenoweth is rém gyenge alakítással ajándékoztak meg minket. Amolyan arckaparósan gyenge első részt képzeljetek el, amiben a főszereplők alaposan lehúzzák az amúgy sem erős nívóját a sorozatnak. Az biztos, hogy a férfi karakterek sokkal érdekesebbek, titokzatosabbak lettek és a jövőben inkább rájuk lehetne építeni többet. Na meg Leslie Bibb anyukáját alakító Annie Potts is érdekes szerepet kapott, de a többi, hatalmas csalódás.

Komolyan, mint mikor óvodában a gyerekek elkezdenek veszekedni és játszani egymással, na valahol ilyen a G.C.B., egyszerűen nevetséges problémákkal meg helyzetekkel találkozunk percről percre. Bár próbálkoznak felvezetni egy átívelő szálat és a karakterek életéből is kapunk egy-két apróságot. Természetesen mondanom sem kell, hogy egyik pár élete sem egyszerű. Amandára rögtön rámászik az egyik férj, a másik meg meleg és az alkalmazottjával kavar. A csajok meg jönnek az agyament én vagyok a valaki dumával, ráadásul az egészen csak ront, hogy a vallást is beletették a történetbe (oké, tudom...).

Értékelés: G.C.B. - 3/10Kiégett a szemem ezektől a fényektől, az agyam még értelmes része megpusztult a karakterektől és történettől. Sikerült azokat az elemeket összehozni egy sorozatba amit talán a legjobban gyűlölök. Ezt akarja az ABC felfuttatni idén és majd berakni a Született feleségek helyére? Sok sikert hozzá, de ha sikerül nekik...na jó, ezt nem fejezem be, mert tudjuk nagyon jól, hogy a nézettség nem minőség függvénye, így akár még ez is hozhat a konyhára, bár nagyon remélem, hogy nem fog! Gyorsan felejtsük el, gyorsan felejtsem el.

A nyáron bemutatott Transformers 3 után elég sokat kellett arra várni, hogy végre normális képeket is kapjunk a filmből, vagy csak én nem kerestem eddig őket? Az biztos, hogy ez a kettő amit mutatni fogok, szerintem sokatokat le fog venni a lábáról, és ehhez még szeretni sem kell a filmet vagy Michael Bay-t vagy a robotokat. A kocsikat, a csajokat, egyiket vagy másikat esetleg mindkettőt viszont sokan szeretjük, jön is a nagyon értelmes kérdés így estére, hogy kit mit választana? Az egyik képen egy Ferrari 458 Italia, a harmadik film szerintem legjobb casting választása. A másik képen pedig egy öreg verda és a Megan Fox helyére érkező Rosie Huntington-Whiteley. Jöhetnek a válaszok!

Tudom, nehéz döntés, de ne gondolkodjatok azért sokat rajta. Majd a negyedik film érkezéséig eldöntjük, rendben?

A Firefly, 2002-es bemutatkozása óta egyértelmű klasszikusnak számít, a rajongók száma azóta sem csökken, pedig a FOX csak 11 részt adott le az első évadból. Joss Whedon kezei alatt készült űr-western főszereplői között találjuk a ma már Castle címszereplőjeként tündöklő Nathan Filliont, aki azóta is hű egykori sorozatához és a Castle egyik részében magára is öltötte korábbi "kosztümét". Mellette, a Firefly főszereplője volt Summer Glau, aki azóta több sorozatban is vállalt szerepet, igaz a következő évadban úgy néz ki nem találkozunk vele. Az azóta ismerté vált, vagy a Firefly-nak köszönhetően befutott színészek neveit még hosszan lehetne sorolni, de most azért gyűltünk össze, hogy megtudjunk 18 apró dolgot a sorozatról, amit talán még a legnagyobb rajongók sem tudnak. Először elevenítsük fel a csapatot, aztán jöjjön egy nagyobb kép az újdonságokról:

Ismét a 60-as évek, és ismét jó csajok, na meg a híres/hírhedt Playboy Club és Chicago. Röviden így lehetne bevezetni az NBC újoncát, ami hétfő esténként, a The Sing-Off után fog adásba kerülni olyan már ismert sorozatok ellen mint pl. a Castle vagy Hawaii Five-0. Könnyű dolga tehát egyáltalán nem lesz és a pilotot látva még bőven lenne mit fejlődnie, hogy közepesnél valamivel jobb sorozatot láthassunk hétfő esténként. Az biztos, hogy Alay Taylor nem végzett rossz munkát, a látvány önmagáért beszél. Sokkal jobban, könnyebben eladja magát a Club hangulata mint a Pan Am, viszont Chad Hodge nyugodtan leülhetne dolgozni még ezen a forgatókönyvön és a karaktereket is jó lenne kicsit "súlyosabbá" tenni, mert eddig csak lézeng mindenki és a lenge öltözéktől várják a megváltást. A casting is ezt a utat járja végig. Jó színészek, látszólag, eyecandy szempontból csillagos ötös, színészkedés tekintetében viszont már vannak problémák.

A történet középpontjában természetesen a Nyuszik vannak, akik minden este szórakoztatják a vendégeket. A Club tagjai szinte egytől egyig befolyásos emberek, ráadásul a kornak megfelelő ügyletek jelentős része is a Club falai között zajlik. Maureen még csak bontogatja szárnyait ám rögtön sikerül egy nagyon rossz helyzetbe kerülnie melyből látszólag Nick Dalton segíti ki, akinek talán pont az új csaj nem hiányzott az életéből. Köszönhetően annak, hogy a Club legbefolyásosabb Nyuszija a barátnője gyorsan megindulunk a szerelem,szex, féltékenység, pletyka, összeesküvés vonalon és ehhez már csak egy gyilkosság, valamint pár megkérdőjelezhető ügyleteket lebonyolító "arc" hiányzik. A történet során folyamatosan kezdjük megismerni a lányok életét, barátaikat, családjukat és hátköznapjaikat. A csillogás mögött természetesen a legtöbb esetben ott rejtőznek a bonyodalmak is. Ráadásul a kor sajátosságai is szépen beköszönnek az a Club falai közé. Unatkozni tehát nem unatkoznánk, bár nem kéne ennyire a látszatra és a külsőségre játszani, szeretnék rövid időn belül karaktereket is látni a képernyőn.

Az Eddie Cibrian és Amber Heard kettőssel azt gondolom, hogy nem nyúltak nagyon mellé a készítők. Igaz lehetett volna tehetségesebb színészeket is találni a szerepre de egyelőre a jelenlegi forgatókönyvvel és helyzettel ők is bőven megbirkóznak. Ráadásul mindketten elég fiatalok ahhoz, hogy a közönség számára eyecandy faktor tekintetében érdekesek legyenek. Mellettük azért természetesen előkerülnek az ismerős arcok mellékszereplőkként, és itt most nem csak a többi Nyuszira gondolok. Elég csak David Krumholtz nevét megemlíteni, aki a Club vezetőjeként jó szerepet kapott a Numb3rs után.

A hangulat és környezet adott, a színészek rendben vannak, megvalósítás szempontjából nagyon nincs miért panaszkodnunk. A történet is érdekes lehet, igaz ez a felépítés nem biztos, hogy sok jót fog hozni a sorozatnak. Összefüggő történetről beszélünk egyértelműen, ráadásul már a pilotban nem egy visszatérő szálat elindítottak, elég csak a Nyuszik életére gondolni és akkor Nick Dalton tevékenységéről még nem is beszéltünk.

Értékelés: The Playboy Club - 6/10

Eddig a közepesnél valamivel erősebb kezdés, érdekel a folytatás annak ellenére, hogy a karakterekkel nem vagyok megelégedve. A történet viszont érdekessé teheti a sorozatot és jelen esetben, bár adott, az eyecandy faktort is szeretném teljesen kizárni. Ahogy korábban is írtam, pont a Pan Am kapcsán, nem szeretném ha a külsőségek vennének meg hosszabb távon, hanem a történet és a tartalom. Erre azt gondolom itt lenne is némi esély, meglátjuk, hogy mit tudnak kihozni a sorozatból az összetett történet-vezetéssel. Az NBC szempontjából nézve, eléggé bevállalósnak tartom a sorozat elindítását, de talán pont ezért is szurkolok kicsit a csatornának. Annak ellenére, hogy ha kint élnék biztosan a Castle-t nézném és a Playboy Club labdába sem rúgna Nathan és Stana mellett. Ettől függetlenül, készüljünk arra, hogy Amber Heard fog nagyon sok helyről mosolyogni ránk. A második rész után pedig ítéletet mondunk bár már most (a leírtak ellenére/sajnos) a kaszás eljövetelét látom.

Premier: 2011 október 5

"Na végre egy jó pilot" és a "ez beteg" jelzők hangzottak el szerintem főleg a pilot megnézése után és talán az utóbbinál jobban nem is lehetne leírni azt amit Ryan Murphy ismét elénk rakott. Az első kérdésem persze az volt, tudom kicsit értelmetlen módon, hogy mi a francnak kellett egy ilyen elmének Glee-t csinálni a Nip/Tuck után? Igaz utóbbi sorozathoz, főleg majd a megosztó mivolta miatt az American Horror Story jobban hasonlít majd, de ennél sokkal többről van szó itt. Ryan mellett, Brad Falchuk közös gyermekének összes elemét csak dicsérni tudom. Nagyon erős casting, nagyon jól megírt karakterek és forgatókönyv, ebből is adódóan jó történet és élvezetes képi világ. Dylan McDermott és Connie Britton is egy nagyon jó sorozatot talált, ami remélhetőleg lesz 5 évados mint a Friday Night Lights, de az sem fog zavarni, tartva természetesen ezt a szintet/minőséget, ha a Practice 8 évadát megüti.

A történetről elég annyi, hogy Dylan karaktere családját egy másik városba költözteti, itt próbálja feleségével és gyerekével korábbi hibáit és a családot ért traumát feledtetni valamint helyrehozni. A megcsalt feleség és gyerekét elvesztő Connie Britton karakterének marad a lánya, illetve férjének próbálkozása valamint annak reménysugara, hogy egyszer majd ismét helyére kerülnek a dolgok. Az új ház, aminek már évtizedekkel korábbra nyúlik története viszont nem éppen a legmegfelelőbb hely az újrakezdésre de a boldogságra sem. Az első jelenetek egyébként sokkal korábban pont a háznál kezdődnek és már ekkor lehetett látni, hogy pontosan mire is képes a "lakás", ráadásul az újonnan költöző család számára is gyorsan kiderül, hogy a korábbi lakók sem éppen békés nyugalommal távoztak az örök vadászmezőkre.

A horror és ijesztgetős elemekkel borzasztóan jól operáló, de egy lelki terrort és drámát is bevető sorozat első 50 perce maga a gyönyör. A képi világa, rögtön az első percekben átélt jelenetek, a főcím, csak azért készült, hogy nagyon jól szórakozzunk és bár a történet borzasztóan megosztó lesz, szeretnék abba a sorba beállni akik imádni fogják a sorozatot. Dylan karakteréből adódóan már eleve "sérült" emberek fogják látogatni a családi fészket és nekik köszönhetően nem kevés feszültség lesz a tető alatt. Ehhez pedig a lányuk nem éppen egyszerű viselkedése a suliban vagy a szomszédok folyamatos megjelenése is alaposan borzolják a kedélyeket. És akkor arról nem is beszéltem még, hogy nem kevés a szex/erotika is hatalmas szerepet fog betölteni a sorozatban. Na nem a True Blood szintű dugásokra vagy a Spartacus szintű csöcsökre és farkakra gondoljunk. Sokkal inkább a padláson talált bőr szerkóra, ami már jó pár poszteren is megjelent.

A történettől függetlenedve kicsit, a legtöbb pozitívum a sorozattal kapcsolatban a karakterekben és ezáltal a színészekben keresendő. Eredeti ötleteket láttunk már és mindig örülünk neki ha egy újabbat ismerhetünk meg. Az viszont nem mindig jön össze, hogy rögtön az első percektől kezdve csak azt tudjuk dicsérni, hogy mennyire jó a casting és mennyire jól működik együtt a két főszereplő és a mellékszereplők is csak hozzátesznek a pilothoz. Az persze jó kérdés, hogy melyik karakter miatt vagy melyik jelenetnél fognak majd a nézők elkapcsolni, mert van azért jó pár, és most nem arra gondolok, mert ez egyszerűbb, hogy Dylan McDermott elkezdi kiverni a farkát mert már nehezen viseli felesége elutasító viselkedését. A bőr/latex szerkó meg, na de inkább hagyjuk, nézzétek meg és nem elkapcsolni!

Értékelés: American Horror Story - 9/10

Egy igazi gyöngyszem az éterben amire nagyon jó lesz odafigyelni. A ház pusztító játékát szerintem borzasztóan élvezni fogjuk, mert ép elme nem marad majd itt az biztos. Lehet készülni a horror elemekre, az ijesztgetésre és természetesen arra az elmét betegítő játékra, amit hétről hétre 50 percben kapni fogunk az F/X-től. Okosan felépített történet, apró utalások a múltra, látványos és botrányos jelenetek egyszerre valamint jó készítők és színészek. Ryan Murphy ígéreteit szem előtt tartva, gyorsan fognak érkezni a válaszok, pörögni fog az évad így remélhetőleg részről részre csak jobb lesz az American Horror Story, bár ha "csak" ezt a szintet fogják tartani én már akkor is elégedett leszek.

A héten tapasztalt, látott, átélt mozis élményeket osztanám meg veletek. Mert bár nem a tőlem megszokott formában írok a filmekről, de úgy gondolom ezt most két nyári blockbuster mozi kapcsán bőven belefér és így legalább mindkettő kap egy kis említést a blog felületén. Miben közös a Green Lantern (Zöld Lámpás) és a Cowboys & Aliens (Cowboyok és Űrlények)? Abban, hogy nagyon várt nyári mozi volt mindkettő, abban, hogy mindkét film képregényeken alapszik és abban, hogy mindkettő elég nagy kudarcot vallott a kritikusok előtt és a bevételi eredményeket is elnézve. A következő kérdés, amit mindkét mozi után feltettem, mikor lettek az amerikai nézők ennyire fantasztikusan igényesek, és mikor kezdtek el ennyire lehúzni nyári blockbuster mozikat, amik még bőven az elviselhető kategóriába tartoznak? Értem én, és nem is mondom, hogy jó filmekről van most szó. Mindkettő problémás eset, de azt a minimális elvárást amit nyáron egy légkondis teremben elvár az ember, hogy kikapcsoljon és nevessen, izguljon (kicsit), élvezze a látványt teljesítik. Ennyire alacsonyak lennének az igényeim? A kritikákat/véleményeket olvasva egészen biztosan, de addig amíg képes vagyok csak az eyecandy miatt megnézni egy Lámpást amiben Blake Lively rohangál, vagy amiért nem tudok haragudni Harrison Fordra mert egy már ezerszer látott karaktert hoz, addig legalább tudom élvezni azokat a két órákat amiket egy moziteremben töltök.

A Green Lantern életútja talán már nincs annyira szem előtt. Még júniusban bemutatták az amerikai közönség számára, jöttek a negatív kritikák, az alacsony bevételek de a Warner volt olyan rendes, hogy nagyon gyorsan beígérte a második részt. Hozzátéve a dolgokhoz, hogy a második részben már nem kell elmesélni a karakter életét, nem kell felépíteni semmit és nyugodtan lehet zúzni. Mert ugye ezt várja mindenki? Az persze már teljesen feledésbe merül, hogy az Iron Man két percben lealázza ezt a filmet és már évekkel ezelőtt bemutatta, hogy bizony lehet egy filmben mindent mesélni úgy, hogy az egyszerű, könnyen emészthető de látványos és pörgős is legyen egyszerre. Na ezek az elemek a Green Lanternből hiányoznak. Nem mindegyik és nem is teljesen, de olykor nagyítóval kell keresni őket. Baromi nagy eyecandy az egész viszont, Ryan Reynolds bár játszani nem tud, bután nézni viszont igen, ellenben nem egyszer villan felső teste, szerencsére nem Twilight szinten kínosan, és ha zúzásról van szó akkor lehet rá számítani. A férfiaknak meg ott van Blake Lively, aki pont annyira jó színész mint Ryan, és pont annyira jó nő mint...de ezt már be sem fejezem. Értitek szerintem mit akarok elmondani. Vannak ismerős arcok, látványos jelenetek, bugyuta történet, romantikus nézések, sőt, teljesen romantikára épülő súlyosan hosszú percek, de én nem csóváltam a fejem a végén, hogy "ekkora szart is régen láttam". A képregényhez közöm nincs, nem is lesz, ellenben a második részt meg fogom nézni, ha egyszer elkészül. A többi meg már nem is számít. A bevételek a 200 milliós költségeket nem fogják visszahozni, a marketing költségekről ne is beszéljünk. Nemzetközileg is bukás a film, de a Warner jó barát és a Potternek is köszönhetően elég mély az a tárca, hogy kivágjanak egy folytatást. Nekünk meg ott marad a Scream Awards-on látott élmények, a ComicCon Green Lantern panel és Blake Lively teste valamint Ryan Reynolds nézése (ugye csajok?).

A Cowboys & Aliens már fiatalabb gyerek, annak ellenére, hogy már "ezer éve" írnak róla, jöttek a képek, poszterek, előzetesek és hatalmasra nőtt a hype meg a várakozás is. Valahogy, érthetetlen módon szerintem, még a premier előtt pukkant az a bizonyos lufi és behalt az egész film. A kritikusok a földbe gyalázták Jon Favreau moziját és számunkra még mindig érthetetlen volt az egész. A premier előtti vetítések után viszont már mindenki azt fújta amit az amerikai "véleményezők" is -> gyenge, nézhetetlen, élvezhetetlen, nincsenek benne karakterek, nulla történet és a látvánnyal is vannak gondok. Ezek után mezei néző mit csinál? Jobb esetben minimálisra csökkenti az elvárásokat és amikor csak tudja megnézi, hogy miért is írtak le egy olyan filmet amiben Harrison Ford, Daniel Craig a főszereplő, amiben ott van eyecandy-nek Olivia Wilde, amit két Iron Man után Jon Favreau rendezett és aminek a producerei között ott van Steven Spielberg is? A helyzet és a film megítélése nem tér el a Lámpástól. Bár számomra sokkal jobb szórakozás volt és jobban is élveztem, viszont az egész inkább volt egy nagyon jó "komédia" mint egy komolyan vehető hős-western dráma. Baromi jól szórakoztam azokon az egysoros okosságokon amiket Harrison Ford karaktere dobott, élveztem Daniel Craig játékot, hogy borzasztóan komolyan veszi karakterét, de minden egyes jelenetében ott volt az is, hogy ennek a filmnek a felvételei szinte biztosan nagyon jó hangulatban teltek. És most tudom, a végeredmény számít és az nem éppen jó, de a film csak ad valamit a nézőnek amiért érdemes megnézni. És érdemes figyelni az apróságokat, ahogy korábban is írtam, pl. Walton Goggins játékát, aminek minden pillanatát csak imádni lehet. 

 Mi a konklúzió a végén? Mit is kellene most összefoglalóan írnom? Nézzétek meg? Csak ajánlani tudom? Én tartom magam ahhoz, hogy vegye szépen mindenki elő az első Iron Mant, főleg azok akik nyári blockbustert akarnak csinálni és szépen elemezzék ki, hogy az miért működött és induljanak el azon az úton. Nagy kérés? Nem hiszem! A másik, ne a romantikára építsük fel egy hős történetét, hanem csak úgy csapjuk meg ennek a lehetőségével is. Ezektől függetlenül pedig csak azt tudom javasolni, hogy ne legyünk már ennyire piperkőcök és ne fikázzuk ezeket a szerencsétlen filmeket, még nem az Oscar szezonban vagyunk, nyáron, annak is a végén, élvezzük amíg lehet a dráma és agyi aktivitástól mentes filmeket.

(Pontozni sem kéne, a címkék között ott van azért a "besorolás".)