teddike.hu

Az igazi hősök visszatértek a vászonra (na meg a blog is egy hosszabb szünet után), ami azt eredményezte, hogy pislogás nélkül, a lehető legkevesebb üdítő elfogyasztása mellett ülhettük végig azt a több mint két órát, amit minimum 2008 áprilisától várunk. Az első Iron Man érkezésével egyértelmű lett, hogy a Marvel nem viccel és bár nem kapkodták el a dolgokat, nagyon szépen felépítve, 2012-ben végre megérkeztek a Bosszúállók Joss Whedon vezetésével. A kapcsolódó karakterek és filmek listáját elnézve, rengeteg cameoval, film végén látható jelenettel, az Iron Man 2008-as bemutatkozásával indultunk, jött egy Edward Norton főszereplésével készült Hulk reboot, 2010-ben Iron Man 2 és Thor érkezett, 2011-ben pedig Captain America. Ők, illetve Hawkeye, Black Widow valamint Nick Fury folyamatosan megkapták a kisebb nagyobb screentime-ot, már csak azért is, hogy a képregény világát nem ismerők számára is ismerős legyen az összes karakter, amit Joss Whedon idén egy csomagba gyúrt nekünk.

A történet előtt, bár erről sokat nem lehet vagy kell írni, még annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ritkán látott vigyorgás ült ki az arcomra a film nézése közben, és talán ez a legnagyobb pozitív visszajelzés, amit irányítás nélkül kaphat egy blockbuster. Mert kérem, ez egy blockbuster, a legjobbak közül ráadásul. Nem is kérdés, hogy nagyon magasra tette a mércét, ráadásul megugrotta azt a lécet is, amit az Iron Man felépített és amit egyetlen Marvel mozi sem tudott megugrani. Az a könnyedség, lazaság, feelgood érzés ami Tony Stark 2008-ban hozott magával nagyon hiányzott a legtöbb filmből, egészen eddig. A történetről is egy gondolat, nem a látvány miatt lett ez jó film, Joss amennyi történetet és karakterfejlődést csak tudott, beépített az _avengerek_ megjelenésébe. Még Loki is, bár csak egy madzagon rángatott figura valahol, képes volt kellemes meglepetéseket okozni, a többiekről, mint pl. Black Widow-ról nem is beszélve. A mozi első fele nagyon szépen felépíti a karaktereket, találkozunk velük újra, hónapokkal/évekkel azután, hogy láthattuk őket a saját filmjükben. Van Stark torony, a múltban ragadt Kapitány, ismét nálunk vendégeskedő kalapácsos és sorolhatnám. Egy biztos, Whedon nagyon játszott velük, és pont annyi teret kapott mindenki a final battle előtt, hogy a motivációk, az egymással való viszonyok is szépen előtérbe kerüljenek.

A nagyon szépen felépített, megtervezett, már-már tökéletesre hangolt előadás ráadásul a véletlenből, a poénokból is táplálkozik. A rengeteg apró, finom poén mellett, végtelenül jó a kémia pl. egy Hulk és Iron Man között, de többiek is képesek párokat alkotni, vagy csak simán önmagukban meglepetéseket okozni. Legnagyobb félelmem egyébként az volt, hogy one-man-show lesz az egész. Írtam a jóról, írjunk kicsit arról is, hogy mitől lehetett volna ez egy nagyon rossz mozi: bár szeretem, imádom a Robert Downey Jr. által játszott Iron Man / Tony Stark karaktert, nagyon féltem, hogy itt felé fog elbillenni a mérleg, ehelyett viszont, hol is kezdjem? Kaptunk egy nagyon jó Hulkot, Mark Rufallo játékával, Chris Evans továbbra is jól hozza Rogers kapitányt, mint ahogy Chris Hemsworth sem kell szégyenkezzen, azt a kalapácsot az ő kezébe találták ki. A két bérgyilkos, Black Widow és Hawkeye, Scarlett Johansson és Jeremy Renner pedig az emberibb arcokat hozzák, de ez a filmben, előzetesekben el is hangzik, ők nem arra lettek kiképezve, amiben itt szerepet kellett vállalniuk. Korábban említettem az apró finomságokat a poénokkal kapcsolatban, érdemes ezt tágítani kicsit a mellékszereplőkkel, hiszen az összes filmből megjelenik egy már ismert karakter vagy utalnak rá, esetleg apró magyarázatot kapunk, hogy mi is történt velük az elmúlt időben. 

Akiről a legkevesebbet írtam, de talán a legtöbbet kellett volna. Hiszen mire is jó ennyi sztár, ennyi jó karakter, egy felépített világ, ha valaki nem tudja az egészet a kezében tartani és nagyon szépen vezetve, elénk tárni. Joss Whedon felírta magát egy olyan listára, amiről talán már senki sem fogja törölni. Bár sokan biztos most azt gondolják, hogy az előbb említett rengeteg jó alapanyaggal, még egy _hülye_ is simán megbirkózott volna, hatalmas tévedésben élnek. A biztosat a legnehezebb hozni, a legegyszerűbb győzelem a legnehezebb, főleg akkor, ha az elvárások nem az egekben, hanem a következő, mondjuk 23. galaxysban vannak valahol. Joss Whedon viszont, rajongásával, profizmusával vette az akadályokat és olyan blockbustert rittyentett nekünk, amit szerintem titkon reméltünk, hogy kapni fogunk.

Értékelés: The Avengers - 9/10

A Bosszúállók, a Marvel Stúdiótól, a Disney forgalmazásában (nálunk Fórum Hungary), a maga 140 percével és 220 millió dolláros költségével, 2012 (egyik) legjobb filmje lesz. Nem fog bevételi rekordokat dönteni, nem fog díjakat nyerni majd, nem lesz a _minden idők legjobbja_, de azok számára akik ismerik ezt a világot, akik vágták a centit, hogy láthassák végre az összes hőst egy filmben, ódákat fognak zengeni, és talán most ez legfontosabb.

Én a magam részéről, három nap alatt, kétszer láttam, a második alkalommal sem unatkoztam, a poénok ismerete ellenére vigyorogtam továbbra is, és egy hatalmas élmény volt látni ezeket a NEM-katonákat egy filmben, minden romantikus picsogás, és drámázás helyett. Egy moziélmény, a mélyebb és drámaibb mozik mellett, májustól főleg erről kell szóljon. Szóval, kalandra fel, ha még nem láttátok Tony Stark legújabb pólóját, vagy azt, hogy Bruce milyen motoron szeret a legfontosabb pillanatban megérkezni irány a mozi.

(Sorozatos fronton is említsünk meg két nevet: Cobie Smulders, a nagyon leépített Robin (HIMYM) helyett itt egy sokkal hálásabb szerepet kapott valamint, a kevésbé észrevehető sorozatos arc, Enver Gjokay (Dollhouse) is ott szaladgált, mentve az embereket.) 

Az utóbbi időben, bár kevés bejegyzésre tudok csak benevezni, próbálok pótolni mindent, főleg a nagyobb kedvenceket, vagy a hype-királyokat. Ezt a kettőt már csak azért is külön kell kezelni, mert pont a #got egy olyan cím, ami inkább utóbbiba tartozik, de erről kicsit bővebben később. Annyi bizonyos, hogy az HBO remekül választott és mivel a nézettség emelkedett a második évadra valamint a harmadik évad is berendelve, még minimum egy évig élvezhetjük a sorozatot a képernyőn. Bár ez a berendelés sokakat nem lepetett meg, többen is aggódtak, már csak a hatalmas költségek miatt is, hogy esetleg a HBO meghátrál a folytatóstól - én inkább abba a csoportba sorolnám magam, akik biztosra veszik a további évadok legyártását, már csak a presztízs és egyéb más hangzatos, de az HBO számára fontos indokok miatt. Ehhez azért tegyük azt is hozzá, hogy a két évad költségeit 150 és 170 millió dollár közé tudnánk elhelyezni, valamint ha átlagolva, 80 millió dollárral számolunk évadonként, akkor több mint 600 millió dollárjába kerül majd az HBO-nak, hogy legyártsák a még könyvben sem kiadott hetedik kötetet (nyolcadik évadot) is. A másik oldalon azért ott van az is, hogy az első évad DVD megjelenése rögtön az első napokban rekordot döntött, ami ha így folytatódik, valamint ilyen ütemben növekszik a sorozatért és könyvért, egy szóval, a történetért rajongók tábora, akkor az HBO-nak egy újabb befektetése fog megtérülni. 

A tűz és jég dala (A Song of Ice and Fire) regénysorozat George R. R. Martin agyából pattant ki, 1991-ben kezdte el írni a történetet, 1996-ban jelent meg az első könyv. A sorozatot 2009-ben kezdték el forgatni és 2011-ben mutatták be. Az első évad, az A Game of Thrones (Trónok harca) című könyvre építkezik, míg a második évad, az A Clash of Kings (Királyok csatája) címet viseli. Az első évad után híressé vált #winteriscoming idén a #wariscoming-ra módosult, és ahogy az első évadnál is, nem csak a jelöltek indultak meg egymás ellen, a rajongók hatalmas csapata is mozgásba lendült. Nagyon jó látni, illetve érdekes követni, ahogy ez a történet ennyire megtalálta az embereket, illetve ahogy képes volt a már korábbi rajongóit is újra megmozgatni. Rengeteg oldal foglalkozik a történettel, a könyvet zabálják, a második évad sikeresebb mint az első, és sorolhatnám. Ha üzletileg nézzük a dolgot, akkor talán kijelenthető, hogy az HBO ismét gratulálhat magának. 

A bevezetésben írt gondolatomat folytatva, én továbbra sem vagyok megelégedve a történettel. Ezt az első évad alatt is többször próbáltam jelezni, főleg twitteren, de eljött az idő, hogy itt is leírjam pár mondatban. A legjobb hasonlattal élve, nekem a sorozat eddig egy állandó petting, amiből nincs továbblépés, a csúcsra valahogy sosem jutunk el. Illetve azt is tegyük hozzá, ma már büszkén vállalom, hogy elképzelhetően a rengeteg network sorozat kiégette az agyam azon részét, aminek reagálnia kellene egy minőségibb szórakozásra. Bár egyértelmű, hogy ha minőségről van szó, akkor a #got a legjobbak közé tartozik, remek helyszíneken forgattak, a színészek hatalmas csapatáról ódákat lehetne zengeni. A legapróbb szerepre is képesek nagyon jó embereket találni, de ez valahogy nem elég. Azt is értem, hogy itt a történet nem feltétlenül előre halad, sokkal inkább terjeszkedik, nagyobb területet járunk be, sokkal több szereplővel találkozunk. Ezt 10 részben és heti 45 percben nagyon nehéz beilleszteni úgy, hogy az ne legyen csapongó. Illetve az is teljesen világos, mivel egy könyvből dolgoznak, itt nem lesznek az első rész végére megírt hatalmas durranások, az évad végére sem várhatunk feltétlenül cliffhangert. Elmesélnek egy történetet, melyben a legnagyobb csapás, sokak számára, akár a kilencedik részben is jöhet és nem feltétlenül a végén. 

Pro és kontra, minőség szempontjából toppon vagyunk, történet viszont nem tud lekötni, várnám a durranást, a beszéd helyett látni akarom, ahogy végre nem csak a szavak erejével győznek le valakit. A háborúról, az északi "szörnyekről" nem csak ódákat szeretnék hallani, sokkal inkább akcióban is mutatkozhatnának végre. A másik oldalon viszont, ezt is azért le kell írni, vannak olyan percek, amik miatt egyszerűen elképzelhetetlen, hogy letegye az ember ezt a sorozatot, és nem a villanó mellekre gondolok, sokkal inkább pl. a második részben Lena Headey és Peter Dinklage jelenetére. Ha ítéletet kellene mondani, akkor egyrészt a 39 percig épített majd 2 percben lezárt részekhez szokott agyam átkapcsolása után, a nagyon megkedvelt karakterek miatt nézni kell a sorozatot, amíg Arya és Jon Snow mozogni fog a történetben, én is követni fogom minden, kisebb-nagyobb szenvedésem ellenére. 

Azt külön ki kell emelni, és talán erről valamikor hosszabban is lehetne írni, hogy az HBO nem "szívta" meg a második rész kikerülését. Erről lehet vitatkozni, hogy mennyire éri meg "valamit" online kiereszteni, eddigi tapasztalatok alapján, a legtöbb oldal nem tudja garantálni, hogy csak az "előfizetők" számára legyenek elérhetőek az adott részek, és így, ebből a megközelítéséből, akár nézettségi eredményeket is befolyásolhatnak. Az is igaz, hogy elvileg csak az európai nézők láthatták a második részt, valamint a borzasztóan rossz (értsd: nagyon szar) minőségben felpakolt részek is inkább arra buzdították az embert, hogy ha teheti, valamikor ismételje meg főleg Arya történetének a megismerését. De egyértelmű, hogy a premier előtt kikerült részek inkább negatív irányba vihetik el a számok alakulását.

Két rész már a zsákban, nyolc maradt, valamint a harmadik évad berendelésének a híre, ami a harmadik könyv első felét jelenti. A végére annyit még engedjetek meg, hogy ha családod kell választani, akkor a korábbi karakterek miatt is, a Stark család mellett tegyem le a voksom (akik olvasták a könyveket, remélem ezen nem nevetnek, annyira). 

A Skins vagy ahogy nálunk is bemutatkozott, Spanok, a héten köszönt el a hatodik évadával és ezzel egy nagyon fontos időszak ért véget a tini sorozatok világában. Bár, és ez a jó hír, érkezni fog majd egy hetedik évad, 3 film, amely foglalkozik mindhárom csapattal, de a klasszikus Skins már nem fog visszatérni a képernyőre. Mindenképp megkönnyezhető ez kicsit, hiszen a "brit sorozatok csak jók lehetnek" elv alapján is, nem nagyon fogunk tudni görbe tükröt mutatni az olyan fantasztikus amerikai guilty pleasure vagy feelgood szériáknak, mint a Gossip Girl vagy a 90210. Ilyenkor érzem azt kicsit, hogy jó nagy szarban vagyunk, ha csak ezeket a címeket tudjuk felsorolni, de a publikusabb, ismertebb és talán sikeres vonalról, csak ezeket tudjuk egyelőre leemelni. A Skins, még a sokkal gyengébb (első két évadhoz hasonlítva) 5. és 6. évadával is több volt mint amerikai társai, élvezetesebb, szórakoztatóbb és természetesen őszintébb, brutálisabb egyszerre. Ez utóbbi, talán már túlságosan is előtérbe került az utóbbi évadokban, nem tudták annyira elmélyíteni a karaktereket, de még így is....

Azért pontoztam az előző gondolatot, mert felesleges ennyire szaladni, most, hogy vége a sorozatnak, ráérünk elidőzni azon, hogy a hatodik évadban próbáltak egy újabb felépítést adni a részeknek. Emlékszem, a korábbi évadokban, amikor egy-egy karakterrel foglalkoztunk, a többiek nem kaptak sok helyet, volt olyan epizód, amikor az adott főszereplő mellé max egy további fiatal került be, a többiek pihentek. Idén, bár egy karakter élete volt a legfontosabb az adott részben, úgy igazították az egészet, hogy kaptunk egy nagyobb átívelő szálat, ami miatt a többiek is előtérbe kerültek az aktuális 50 percben. Ez olykor egyébként kicsit sok volt, a múltat ismerve, feleslegesnek éreztem néha, nagy volt a tömeg, nem tudták annyira kibontani az adott karaktert, pedig itt is voltak azért érdekességek, ahogy eddig is. Ami szintén nagy változás, és talán most először mondható el a Skins-ről, hogy ennek a csapatnak a lányai voltak az erősebbek. Mini és Franky nekem nagyon bejöttek, előbbi két apja, utóbbi az anyuka miatt is. Szintén változás, nem engedték annyira lesüllyedni a fiatalokat, nem volt végeláthatatlan bulizás, drogozás, bár megmutatták ezt az arcukat is, mindegyik rész, mindegyik karakter megjárva a poklot, a részek végére kapott egy mini happy endet, ami szintén nem annyira megszokott ebben a világban. 

A finálé, a klasszikus "Everyone" címmel, mindenkiről tudott mutatni pár új és érdekes dolgot. Matty és Nick történetére pont került, Franky szintén megkapta a maga kis boldogságát, valamint Alo és Mini is fellélegezhetett. A sokkal kevesebbet szereplő Rich pedig azt a hálás feladatot kapta, hogy kinézve a nézőkre (vagy Grace-re), elköszönhessen mindenkitől. Buli, pia, drog, szerelem, szakítás, semmi nyálas romantikázás, dráma és ezektől függetlenül boldogság, feelgood érzések lengték be a finálét. Nem volt a legerősebb vagy a legjobb a Skins történelemben, de mivel az utolsó volt, emiatt is emlékezetes marad. Ha pontozni kellene ezt az évadot és finálét, a többiek ismeretében a 6/10 szerintem a valóságot mutatná.

Jövőre jönnek a filmek és a korábbi generációk, már ha mindenkit össze tudnak kapni egy-egy szerepre, meglátjuk. Nekem hiányozni fog a Skins világ, és azt is sajnálom, hogy nálunk nem sikerült jobban megszerettetni a nézőkkel, bár erre a Cool részéről olyan nagy törekvés nem is volt, inkább csak kiégették a részeket. Az azért biztos, hogy pár Skins rajongó kitartott és ahogy nekem is, többeknek kedvence marad/maradt.

A napokban robbant újra a Bond kampány, előtérbe kerültek a lányok, hogy az októberben bemutatásra kerülő film előtt kezdjünk el ismerkedni velük. Egyáltalán nem korai ez, hiszen egyikőjük sem annyira ismert, legalábbis nekem egy film sem ugrott be most így hirtelen, ahol láttam volna őket. Viszont azt nagyon jól tudjuk, már évtizedek óta, hogy a Bond girl státusz sokkal többről szól, mint sem egy teljesen egyszerű szerepről. A Bond márkanévhez tartoznak és elég nagy figyelem fogja követni őket a következő pár hónapban, valamint jó pár újság címlapján találkozhatunk majd velük. 

A napokban megjelenő videókat erre találjátok, kattintsatok bátran, ha mozgásban akarjátok látni az új hölgyeket. Én folytatnám azzal, hogy két ellentétes karakterrel lesz dolgunk így elsőre. Az Empire márciusi száma már foglalkozott a két hölggyel, melyek közül Naomie Harris lesz a keményebb, akcióban is bevethető karakter alakítója. És olvasgatva a múltjáról, javítva az első bekezdésben tett megjegyzésemet, bár nem jöttem volna rá magamtól, a Karib-tenger kalózaiban ő alakította a voodoo (vudu) hercegnőt, Tia Dalma-t. A karakter neve egyébként Eve lesz, és már most mennek a találgatások, hogy melyik Bond karakter fog megelevenedni személyében, egy biztos, Moneypenny kihúzható erről a listáról. 

A szebb, misztikusabb, eyecandy-barátabb Séverine alakítója Bérénice Marlohe lesz, aki, ahogy az Empire fogalmazott a "mystery woman" az új Bond filmben. De idézhetnénk a film rendezőjét, Sam Mendes-t is, aki nem is Bond Girl-nek, sokkal inkább Bond Lady-nek nevezte Bérénice-t. Aki nem mellesleg teljesen ismeretlen, az ő esetében teljesen helytálló az első gondolatom a lányokról. 2007 óta láthattuk esetleg egy-két alkotásban, főleg ha francia filmeket néztünk. Ahogy Bérénice is elmondta, elég nehéz Párizsból a nagy filmek válogatására eljutni, a három körös "felvételit" teljesítve viszont, ő lett az új Bond Lady.

A Skyfall 2012 októberében kerül a mozikba. Nálunk a Fórum Hungary forgalmazásában keressétek.

Az első film, A titánok harca után talán meglepetés a folytatás, de a bevételi adatokat elnézve ezen azért annyira ne csodálkozzunk. Bár a Warner számára nem volt az a nagyon átütő siker, de úgy gondolhatták, hogy adnak még egy esélyt Perszeusznak és reménykednek abban, hogy most sokkal jobban járnak. (Az első film 125 millió dollárt vitt el, 168 milliót termelt US és nemzetközileg ehhez még pakolt 330 milliót.) A Warner fogta a Battle L.A.-t is nagyon sikeresen rendező Jonathan Liebesman-t, visszahívta az összes szereplőt és zöld jelzést adtak egy új történetnek. Ami biztos, a 2010-es film legnagyobb problémája számomra az volt, hogy nulla karakterekkel és történettel próbálta lenyomni a torkunkon az átkonvertált 3D-t, hiszen eredetileg nem úgy készült a film. A folytatás legalább ezt a hibát javítja, sokkal látványosabb, ha lehet így mondani, "szebb" filmet kapunk, közepes történettel és kedvelhetőbb, emberibb karakterekkel.  

(A két főszereplő, Perszeusz és a külön életet élő paróka.)

Az első film óta eltelt 10 év, Perszeusz eldugta kardját, halász lett, és bár feleségét elveszítette az évek alatt, megígérte, hogy fia kezébe sosem fog kardot adni. Ám ismét zűrös időket élünk, az Istenek iránt már nincs meg a korábbi tisztelet, a földi halandók már nem fohászkodnak hozzájuk és ezzel erejük is gyengül. Zeusz, Hádész és Poszeidon valamint Árész és félistenként Agenor kerül elő a történetben, melynek középpontjában Kronosz feltámadása áll. Zeusz fiához fordul segítségért, aki először visszautasítja, majd mikor apját elfogják, elindul a titánok és istenek ellen a jó ügy érdekében, hogy mentse az emberiséget. Több mitológiai alak/szörny is előkerül, sokkal jobban elhelyezve, mint az első filmben. És a történet is, bár nagyon egyszerű, legalább össze tudjuk foglalni, van eleje és vége, közben pedig fordulatok nélkül, kitalálhatóan haladunk legalább előre. Az első filmhez képest fejlődés, a nagy blockbuster-tengerben viszont nem kiemelkedő alkotás. 

A megvalósítás, rendezés részemről rendben volt. Nem dobtam el a szemüvegem és az agyam sem, viszont látványban nem volt hiány. A szörnyek azért nem taposták össze az embereket, viszont az a pár, ami előkerült, nagyon jól illeszkedett a történetbe és látványosnak is mondanám őket. Nagyjából így tudnám elképzelni jelenlétüket ebben a történetben, és az ellenük való harc is remekül össze lett rakva. A karakterekkel voltak gondjaim, továbbra sem tudnak hangsúlyosak lenni, de kell ez egyáltalán? Nem egy drámáról beszélünk, Oscar jelöléssel. Egy egyszerű, márciusi premierrel érkező blockbuster, könnyed popcorn mozi, kellemes meglepetésekkel. 

(Andromeda - mert kell egy jó csaj is, aki itt is a nyíllal játszik.)

A színészek csapata igen erős, csak a neveket elnézve, nagyon komolyan vette a Warner a dolgot, és szinte mindenkit visszacsábított az első filmből: Liam Neeson, Ralph Fiennes, Danny Huston, Bill Nighy, akik mellé érkezik a főszereplő Sam Worthington és Toby Kebbell, valamint Rosamund Pike. Fárasztó valahol felsorolni mindenkit, bár egészen szépen illeszkednek a történetbe. A fiatalok, ha nem is a legtehetségesebbek, de jól végzik a dolgukat, pusztítják a gonoszt és ennél többet nem is várnék tőlük. Ahol drámázni, színészkedni, játszani kell, azt bízzuk inkább az öregekre. 

Értékelés: A titánok haragja - 6/10

Az első film még négy ponttal kezdte 2010-ben az áprilist, ahhoz képest, mint többször is írtam, erős fejlődésen mentünk keresztül. Látványosabb lett a folytatás és a karakterek is sokkal kedvelhetőbbek. Bár nagy alakítást nem kaptunk és a történet is pont annyira egyszerű, amennyire egy ilyen mozinak lennie kell, kijelenthető, hogy sokkal szerethetőbb A titánok haragja, kevésbé feszengős, mint elődje és ez most bőven elég is volt nekem. A pontok alapján, ha nem is sorolnám a kötelezően megnézendő mozik közé, van annyira látványos, hogy egy jegyet megérjen a dolog. 

Egy héttel ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy vajon nálunk, ahol a Hunger Games nem rendelkezik akkora rajongói csapattal, mire lesz képes, illetve, hogy az amerikai közönség milyen magasra repíti majd a US bevételeket? A válaszok pénteken kezdtek el érkezni, amikor már tudni lehetett, hogy bár nálunk sokan megnézték az első napon, azért hatalmas rekordokat nem döntögettünk, viszont az amerikai közönség zabálta az éjszakai vetítéseken. A közel 20 millió dollár egy nagyon jó kezdet volt, bár statisztikailag itt sem beszélhetünk arról, hogy az összes eddig bemutatott film közül a legjobb lenne, de ha levesszük a folytatásokat (Harry Potter és Twilight filmek), akkor bizony a The Hunger Games elsőként végezne. A pénteki (egész napos) bevételek rögtön az ötödik helyre repítették az első napok bevételének listáján, a több mint 68 millió dolláros bevételt szintén "csak" a folytatások tudták megelőzni (Harry Potter és Twilight ismét). 

A Lionsgate tehát már az első nap után nagyon boldog lehetett, hiszen a hivatalosan 78 milliós költségvetéssel készült film remek rajtot vett. A marketing költségek persze ebbe még nincsenek benne, de ha nagyon vadul számoljuk és megduplázzuk ezt az összeget, akkor a Lionsgate nagy álma nagyjából annyi lehetett, hogy 3 nap alatt 150 millió közelébe kerüljön a film, a pénteki adatokat látva. Ez mennyire sikerült? És mennyi pezsgő fogyhatott? Nos, maradjunk annyiban, hogy biztos nagyon sok.

A hétvégét a The Hunger Games végül 152.5 millió dollárral zárta, amivel minden idők harmadik legjobban nyitó filmje lett (US). Az első helyen az utolsó Harry Potter film áll, a második helyen pedig a The Dark Knight. Ezzel az eredménnyel pedig az is egyértelmű lett, hogy a Twilight filmeket verte a The Hunger Games, persze idén kapunk még egy utolsó mozit, ami biztosan nagy dobbantás lesz boxoffice szempontból, de addig is, a magam részéről, örülök annak, hogy az Éhezők viadala ilyen jól kezdett. Az előző számokból adódik az is, hogy legjobb márciusi és tavaszi film is lett egyben. Valamint a napi bevételek tekintetében, a korábban említett éjszakai vetítések esetében, plusz az IMAX számok is azt mutatják, hogy a The Hunger Games alaposan megmozgatta a rajongókat a hétvégén.

A nemzetközi helyzet ennyire nem örömteli azért, illetve teljesen átlagosnak mondható, de szerintem ebben nincs semmi meglepetés. A közel 60 millió dolláros bevétel nem rossz azért és a filmről teljesen pozitívan nyilatkozó nézők és kritikusok is sokáig mozgathatják még a moziba járó tömeget. Nálunk több mint 21 ezren nézték meg első hétvégén a filmet amin, a többi nemzetközi bevételt elnézve, inkább mondható közepes teljesítménynek. A 28 millió Ft azért nem rossz bevétel, követve a hasonlóságot, a Twilight első film 11 millióval nyitott. Bár, ebbe mennyire játszik az bele, hogy a nézői szokások esetleg megváltoztak, a feliratos filmek nem képesek akkora teret hódítani, vagy Az éhezők viadala majd csak innentől kezd el hódítani? Jók a kérdések, meglátjuk, jön a második film, talán okosabbak leszünk. 

Nem pont a TNT marketinges csapatától vártam, hogy bevállalnak egy olyan posztert, amit ebben a bejegyzésben láttok majd, de úgy látszik ez a kellemes meglepetések bejegyzése is egyben. Elsőre tényleg problémás lehet a dolog, de szerintem egy baromi jó ötlet, és csodásan játszik az egyik legjobb Dallas poénnal amit még a 80-as években kaptunk. Ez nem csak egy álom, nyáron, júniusban indul a TNT vezetésével a Dallas 2.0, jönnek a gyerekek:

A hype vagy a hangulatos, érdekes előzetesek, esetleg a tini-kalandfilmek iránti rajongásom vett rá, hogy a premier éjszakáján befizessek a filmre, ma már nem tudom. Az biztos, hogy a hype főleg a Twilght összehasonlítás miatt késztetett a nyomulásra, az előzetesek viszont magukkal hozták egy olyan világnak a képét, amit mindenképp a vásznon kellett látni, a film után elképzelhetetlennek tartottam, hogy az erdőben is játszódó jeleneteket akár monitoron élvezzem végig (de ez más kérdés). A Fórum Hungary-nek köszönhetően az amerikai premier előtt egy nappal már mi is élvezhettük a filmet a mozikban. A Suzanne Collins regénye hatalmas népszerűségnek örvend az Államokban, a 2008-ban megjelenő első kötet hatalmas siker volt, mint ahogy a következő két könyv is. A Twilight szintű (vagy nagyobb) rajongótáborral rendelkező történet megfilmesítése nem volt kérdés, és a Lionsgate nagyon jó helyre tette a pénzét, amikor bevállalta, hogy Gary Ross-szal a fedélzeten rendezőként a nagy vászonra küldik Katniss történetét. 

A jövőben játszódó történetünk, Észak-Amerika "helyén", Panem országba vezet minket, ahol a Kapitólium mellett, 12 körzetet találunk. Csak visszaemlékezésekből tudjuk azt, hogy az ország körzetei háborúban álltak egymással, miután ezt sikerült azonban visszaverni, megállapodtak abban a körzetek, hogy minden évben egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt küldenek az Éhezők viadalára, hogy ezzel erősítsék a reményt és fenntartsák a békét. Az idei, 74. viadalra 12. körzetből a húga helyett önként jelentkező Katniss kerül beválasztásra, valamint Peeta, akik a Kapitóliumba utazva kezdik meg a kiképzési folyamatot, majd magát a versenyt is. A játék nagyon egyszerű, aki életben marad a végén, az nyer, és természetesen csak egy maradhat, tehát a fiatalok az erdőben elkezdik gyilkolni egymást, külső behatásokkal segítve vagy pont gátolva az előrehaladásukat. A verseny további érdekessége, hogy élőben nézheti mindenki, ahogy a gyerekek "játszanak" egymás ellen, és támogathatják őket illetve fogadhatnak rájuk. 

A történet eléggé ellentmondásos, kiragadva azt a gondolatot, hogy fiatalok ölik egymást, ez miért is jó? Egyáltalán nem jó, de ahogy a könyv (gondolom), úgy a film is nagyon szépen felvezeti, hogy miért is fontos a viadal és milyen célt szolgál, mint ahogy azt is láthatjuk, hogy az egész rendszer nagyon vékony jégen táncol, és a játékosok tudnak a leginkább tenni azért, hogy elkezdjen összeomlani a Kapitólium hatalma. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a megteremtett világ, a hatalmas ellentét az erdőben játszódó jelenetek és a hightech világ között. Az erdő nagyon szép volt, remek jelenetekkel, jó kivitelezéssel. A történet is érdekes, és bár az első film lezár egy történetet, itt még nem ér véget a szereplők élete, jön a többi film is, aminek a történetére kaptunk azért pár utalást. Egyszerre tud, a maga tini jelzőjével egy romantikusnak is mondható történet lenni, viszont a kalandot se felejtsük belőle, és a politikai elemek is a helyükön vannak. 

A színészek is rendben vannak. Tini vonalon Jennifer Lawrence szerintem nagyon jó választás volt, mondanám rá, hogy tehetséges, és eyecandy-faktor szempontjából is rendben van. Valamint pont annyira ismert az arca, hogy könnyen tudjuk hova tenni, legalábbis remélem sokan emlékeznek rá a 2010-es Winter's Bone vagy a 2011-es X-Men kapcsán. Josh Hutcherson sem ismeretlen a tini filmek világából. Gyerekként láthattuk a Zathura szereplőjeként, Terabithia-n is megfordult, valamint utazott már a Föld középpontja felé vagy rejtélyes szigetekre. Ahogy Jennifer is, egyikőjük sem a hype-olt fiatal színészek táborát erősítik, pont ezért is tekinthető jó választásnak leigazolásuk. Az idősebb korosztálynak pedig itt van Stanley Tucci, Elizabeth Banks, Woody Harrelson vagy Donald Sutherland. Érdekes karaktert alakítva pedig Lenny Kravitz is helyet kap a történetben. 

Értékelés: Az éhezők viadala - 8/10

Teljesen megfogott ez a világ, jó a megvalósítás, várom a folytatást. A történet szerintem rendben van, a viadal egyszerre volt egy jó kaland és látványos is bizonyos helyeken. A rendszerellenes gondolatok meg szépen el lettek rejtve a filmben, így a folytatás biztos érdekes lesz/lehet. A színészekkel sem volt semmi bajom, és a romantikus vonulattól sem fordult ki a gyomrom, mint a Twilight kapcsán. A két könyv, már csak a felépítésük miatt, nagyon könnyen összehasonlítható, de természetesen a Hunger Games-re megy a szavazatom, ha választanom kellene. Szerencsére a vámpírok idén kerülnek vászonra utoljára, utána uralkodhat a Hunger Games a sokkal jobb történetével és ezerszer tehetségesebb színészeivel. 

Timothy Olyphant a következő évadban sem fog hiányozni a képernyőről, ami talán az egyik legjobb hír mostanában a sorozatos piacon. A jelenleg futó, és talán legjobbnak is nevezhető harmadik évaddal nem érnek véget Raylan kalandjai. Az első évaddal egyértelműen új színt hozó sorozat, elfáradt, meggyengült a második évadra, de az írók összekapták magukat és a harmadik évadra ismét egy nagyon jó történetet raktak össze. Ismét írnom kell, szubjektív nagyon egy adott évad megítélése, az viszont biztos, hogy számomra a második évad nagyon sok problémát okozott, nem tudott érdekes maradni a premiert követően, nem is néztem heti rendszerességgel, az új részek viszont nagyon könnyen eladják magukat. A történetet szépen épül, és a karakterek is nagyon hangsúlyosak, mindenkinek helye van a történetben, nem lóg ki senki, és a kiemelkedők is pont annyira erősek, hogy ne csak róluk szóljon az adott évad. 

Timothy mellett érdemes még Walton Goggins-t is kiemelni, aki nagyon szépen (és lassan) a sorozat kulcsfigurája lett, de Neal McDonough harmadik évados szereplésére se lehet sok panaszunk. Ha valaki kiszámíthatatlan, akkor az általa alakított karakter a legjobb példa lehet. A nők/csajok közül is szeretnék kiemelni egy színészt, Joelle Carter kapcsán csak azt tudom elmondani, mint Walton Goggins esetében. Emlékezzünk csak vissza, hogy honnan indult az ő karaktere. Ugye? Nagyon szép történet az övé is. És ami a legjobb, hogy nem ér itt véget, legalábbis nagyon remélem. Az évad végén azért várható, hogy egy fontosabb karakter halála, nagy pénzben mernék erre fogadni, meglátjuk, már nincs sok hátra.

Az elmúlt napokban sikerült kicsit felhozni magam a Skins hatodik etapjával, és nagyon jó volt elkönyvelni, hogy bizony az új évad szépen beindult, érdekesebb lett a történet, mélyebbek a karakterek és volt ok visszatérni a következő részekre. A mai napon viszont olyan pletykák érkeztek, hogy nem lesz folytatása a sorozatnak, itt a vége, illetve még forgatnak pár filmet, de lezárul a Skins történet. Öt év, hat évad, 57 rész és három generáció. Röviden így lehetne összefoglalni az egyik legjobb tinisorozat pályafutását, amelyből olyan arcokat ismerhettük meg, mint Nicholas Hoult, Dev Patel vagy Kaya Scodelario, valamint, remélhetőleg ehhez a csapathoz csatlakozik Luke Pasqualino is. 

A hatodik évadból is szeretnék kiemelni két színészt/karaktert, akik így a végére eléggé felpörgették az eseményeket, akikben nagyon kellemesen csalódtam. A nevek előtt viszont annyit mindenképp le kell írnom, hogy a hatodik évad nagyon laposan indult. Aki már elfogadta a harmadik csapatot, sokkal nagyobb durranást várt a folytatásra, helyette viszont egy suli indulása előtti kirándulást kaptunk, ami egyáltalán nem sikerült jól és ami folyamatosan rányomta a bélyegét a teljes évadra. Szerencsére ettől a címkétől sikerült megszabadulni és mint írtam, a karakterek egyre érdekesebbek lettek. A szokásos felépítést követve, minden részben jobban megismerhettünk egy szereplőt, de most nem hagyták őket annyira magukra, vagy teljesen új környezetben, mint a korábbi évadok során. Sokkal több szerepet kaptak a többiek is egy adott részben. Így pl. sokkal nagyobb kötödések alakulhattak ki. A történet, a durvaságok, illetve a epic szint itt is megmaradt, a drogok, bulik és a szex teljesen elfogadott és kötelező eleme a részeknek, mint ahogy az is, hogy a legtöbb epizódban eljutunk egy drámai mélyponthoz a központi karaktert illetően, ahonnan ha nehezen is, de többnyire sikerül felkapaszkodnia mindenkinek. A negyedik résztől lett érdekes a sorozat, Franky ismét bizonyította, hogy a legjobb női karakter. Nick (6. rész) és Alo (7. rész) pedig még Franky produkciójára rápakolva, sokkal jobb szórakozást hozott. Bár lehet, hogy az évad kezdése miatt nagyon alacsonyra tettem a mércét, most nagyon örülök, hogy újra átélhetem a skins-élményt. 

Ha eddig kimaradt a sorozat, akkor bizony sok mindent kell bepótolnod, ha viszont a hatodik évadra nem maradt már kedved, akkor érdemes újra leülni a sorozat elé, tartogat pár kellemes meglepetést és érdemes várni, hogy mi lesz a végén. Már ha tényleg ez a vége, akkor 3 rész választ el minket a finálétól. Hiányozni fog a sorozat, a karakterek? Utóbbiak nem biztos, de a Skins hangulat egészen biztosan. Minden évadra jutott azért pár kedvenc rész, amit bármikor jó visszanézni, szóval, csak nagyon jó filmek gyártása elfogadott a régi arcokkal!